„A legszegényebb családok számára mindennapi szükségleti cikkek beszerzése is gondot jelent. Amit még tagnap sikerült megvásárolni, arra könnyen lehet, hogy holnap a magasabb törlesztő részlet mellett nem marad pénz. A kormány ezért olyan szociális bolthálózat létrehozásáról döntött, ahol csak a rászorulók vásárolhatnak speciális, egyszerűbb csomagolású, olcsó árukból” – mondta volna Orbán Viktor még a 2011. szeptemberi, parlamenti idénynyitó ülésen. A szociális bolthálózatról szóló bekezdést a kormányfő végül kihúzta beszédéből, ám a szöveg el nem mondott részeit az Origo akkor nyilvánosságra hozta.

„Elképzelhető, hogy megszűnt”

Találgatások voltak, mégsem tisztázódott, miért húzhatta ki Orbán Viktor beszédéből többek között ezt a részletet is. Ugyanakkor az már tavaly tavasszal világos volt, hogy a Fidesz-közeli Magyar Gazdagkörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) által 2009-ben alapított Szociális Bolthálózat (SZB) tagjai sorra csődöt mondanak (2011-ben a 130 tagból már 70 bezárt). Erről a hvg.hu is meggyőződött: a Magosz honlapján található boltlista alapján felkeresett címeken ugyanis a Szociális Bolthálózat címerével ellátott, üres boltokat, illetve lehúzott redőnyöket talált. Hosszas keresgélés után végül ráleltünk egy még működő budapesti üzletre, amelyen a Szociális Bolthálózat logójával ellátott „Termelői tejtermékek” felirat díszelgett. A boltos, egyben üzletvezető azonban meglepetten válaszolt, mikor a bolthálózat jelenlegi helyzetéről érdeklődtünk: „hiszen az már rég megszűnt” – mondta, csak néhány termelővel maradt meg a kapcsolata, akiktől még mindig rendel árut.

Egy neve elhallgatását kérő, a szervezőkhöz közel álló forrásunk azonban azt állította, hogy az SZB működik, csak a tagok mentek tönkre, akik eleve rossz helyzetben voltak. A boltosok szerint viszont a szervezet egykori, halásztelki raktára sem működik már, ezzel kapcsolatban forrásunk úgy nyilatkozott: „elképzelhető, hogy megszűnt a raktár, de még járnak ki boltosok.” Hogy mennyien, arról nem kívánt felvilágosítást adni.

Az eladó szerint a hálózat kudarcáért termelők a felelősek. „Nem voltak korrektek. Eleinte nagyon jól ment minden. Gyakran a húsz rekesz barack, amit rendeltem tőlük, elfogyott egy nap alatt. Aztán szerintem már csak azokat hagyták meg nekünk, amiket a piacon nem tudtak eladni. Nem egyszer jártam úgy, hogy a rekeszekben felül volt egy réteg szép gyümölcs, alatta penészes volt minden. A vége felé már egy rekesszel is alig tudtam eladni. Ezért aztán egyre több bolt szállt ki. Eleinte jártunk ki hetvenen, aztán csak hatvanan, és így tovább, mostanra pedig megszűnt az egész” – állítja az üzletvezető.

A boltok árukészletével a vásárlók sem voltak elégedettek. A hvg.hu által felkeresett bolt egyik törzsvásárlója azt mondta, hogy a termelők igénytelensége miatt a vásárlók a boltosokat hibáztatták és sokan ezért fordultak el tőlük. „Ezentúl is inkább kijárok a piacra az őstermelő nénikhez, az valahogy hitelesebb” – olvasható egy bejegyzésben és egy másik fórum hozzászólói is drágának és silánynak tartják az általuk ismert szociális boltok termékeit.

Termelői oldalról pedig az fogalmazódott meg az SZB kudarcával kapcsolatban, hogy a kiskereskedők egyfajta mentőövnek tekintették a szociális bolthálózathoz való csatlakozást, mivel a vásárlói szokások az utóbbi években megváltoztak és a multik felé fordult a vásárlóerő. Számos kisbolt eleve csőd közeli állapotban volt, mielőtt a hálózathoz csatlakozott.

A kereskedők szerint a Szociális Bolthálózat elnevezés sem volt túl szerencsés, mivel a kezdeményezés célja alapvetően nem a szegények, hanem a termelők, illetve a kiskereskedők és a helyi lakosság segítése volt, mégpedig úgy, hogy megfizethető áron lehessen magyar zöldséget és gyümölcsöt eladni és azokhoz hozzáférni. Az így kizárólag a termelőre, a kiskereskedőre és a boltosra rövidült vásárlói láncból számos, a termékeket rengeteg plusz költséggel gyarapító szereplőt el lehetett kerülni, köztük a neppereket, vagyis az iparengedély nélkül működő kereskedőket.

A program eredetileg megfogalmazott törekvése azonban éppen a szegények megfelelő minőségű és megfizethető áron kínált élelmiszer-szükségletének kielégítése volt, mindemellett az, hogy a magyar gazdák piachoz juthassanak a hálózat boltjaiban. Az írás tanúsága szerint Orbán Viktor is a kispénzűekre gondolt el nem hangzott beszédében.

Kérdés marad, hogy a jelek szerint megszűnt SZB megegyezett-e a miniszterelnök szövegében feljegyzettel, amelyik kizárólag a legszegényebbek számára tenné elérhetővé a hálózat üzleteiben megvásárolható termékeket. Az mindenesetre tény, hogy Budai Gyula, a Magosz szövetségi igazgatója, egyben a Szociális Bolthálózat ötletgazdája és szervezője váltja Ángyán Józsefet a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkári posztján.

Bolthálózat helyett piaci szövetkezet?

„A Szociális Bolthálózat nem azért szűnt meg, mert maga a kezdeményezés rossz, hanem mert megváltoztak a vásárlási szokások. Mi nem boltokat nyitottunk, hanem kis üzletek csatlakozhattak, akik azért zártak be, mert nem volt bevételük” – mondta el a hvg.hu-nak Konrád Istvánné, a Magosz Gazdaasszony Tagozatának elnöke, aki jelenleg a Magyar Piac Szövetség elnöke is egyben. Az elnök szerint az SZB 2010 decemberében befejeződött, átalakult és jogutódja Magyar Piac Szövetkezet (MPSZ). (Konrád Istvánné 2011 márciusában az m1 Este című műsorában úgy nyilatkozott, hogy a szociális boltok helyzetét a válság és a rossz termés is nehezíti, illetve, hogy a szövetkezet nem helyettesíteni, hanem továbbfejleszteni akarja az akkor még működő, de már akkor is fenntartással küszködő Szociális Bolthálózatot.)

Az MPSZ célja, forgatókönyve és háttere is hasonlít a Szociális Bolthálózatéhoz. Konrád Istvánné szerint a kettő között az a különbség, hogy a szövetkezet esetében elsősorban a piacra helyezik a hangsúlyt, mivel így az áru közvetlenül őstermelő kezéből jut a vásárlóhoz. Az elnök pozitív, jól működő példaként említi a 2011 augusztusában átadott, kőbányai piacot. Az MPSZ-nek több boltja is nyílt, többek között Hatvanban és Komlóskán, és több száz helyi önkormányzat jelezte a szövetkezet felé, hogy igényli hasonló, helyi kistermelőkre alapozó piac vagy bolt kialakítását.

„A szociális bolthálózat esetében megterhelő volt a logisztika megszervezése is. Ha egy kiskereskedő Miskolcon és Kecskeméten egy időben egy-egy rekesz paradicsomot igényelt, akkor annak a szállítását nehéz volt megoldani, és nem is volt kifizetődő. A Magyar Piac Szövetkezet elsősorban piacokat hoz létre, ahol a termelő hozza be és árusítja a saját áruját. A nagybani piacon létrejött nepper hálózatot is megpróbáljuk kiiktatni, illetve megakadályozni, hogy több kézen menjen keresztül a termék, mielőtt a vásárlóhoz kerül. A Vidékfejlesztési Minisztérium fő célkitűzése, hogy a helyben megtermelt termékeket tudják a helyi lakosok fogyasztani” – mondta a szövetkezet elnöke.

Vannak pozitív példák

Nyugaton már bevett szokás és Magyarországon is egyre több az olyan kezdeményezés, amelyik azt bizonyítja, hogy működőképes lehet a vásárló és az őstermelő közötti, minden egyéb piaci szereplőt kiiktató rendszer. A Szatyor Egyesület célja például az, „hogy országosan olyan közösségi kezdeményezéseket támogasson, amelyek (…) a közvetlen, helyi termelő-fogyasztó kapcsolat előnyeit tudatosítják és a környezettudatos és társadalmilag felelős szemléletváltozást erősítik” – olvasható az egyesület alapszabályában.

Papp Réka Kinga, környezetvédelmi aktivista és a Szatyor Egyesület tagja a hvg.hu-nak elmondta, hogy a kezdeményezés sikerét az alulról szerveződő, összetartó közösség adja, hiszen „minden esetben azok a projektek életképesek, amiket nem felülről szabályoznak és indítanak el, hanem amelyeket egy erős helyi közösség elképzelései és munkája alapján szerveznek meg.” A vásárlás folyamata jelenleg úgy működik, hogy interneten keresztül, előre meg lehet rendelni az őstermelők termékeit, és – jelenleg egy Budapesten és Kecskeméten kialakított – átvevőpontokon veheti át és fizetheti ki a vásárló termékeket. A kezdeményezés vásárlói körét leginkább a környezettudatos, budapesti értelmiség teszi ki, hiszen az árak nem feltétlenül a legszegényebbeket vonzzák. „Mi sem élünk sok pénzből, de szívesen áldozunk erre, mivel a célokat helyesnek, a termékeket pedig kitűnőnek találjuk” – mondja az egyik rendszeres vásárló.  Szerinte a legszegényebbeken is segíthetne például a budapesti Közösségi Kertek (KÉK) mozgalma. A szervezet számos kertet hozott létre a fővárosban, ahol bárki igényelhet egy-egy parcellát, ha zöldségeket és gyümölcsöket szeretne termeszteni saját felhasználásra.

Egy határ menti, kis szabolcsi település, Rozsály története pedig azt bizonyítja, hogy lehet egy hátrányos helyzetű falu összefogásából is sikertörténet. Rozsály azért lett mára teljesen önfenntartó, mert a rendszerváltás óta következetesen vitte véghez a helyi termelőkre alapozott gazdaságpolitikáját. A falunak van a saját, jól működő „szociális boltja” is, amelynek polcain a helyi termelők bérleti díj és plusz költségek nélkül elhelyezhetik saját termékeiket. A bolt évek óta jól működik, a környékről is sokan járnak ide vásárolni.