hvg.hu: Ismeri-e a jog a plágium fogalmát?

Mezei Péter: A szerzői jogi törvény olyan kifejezést, mint plágium, nem ismer. A szó a tudományos életben, illetve a köznyelvben is elterjedt azonban, és arra az esetre vonatkozik, ha egy szerző, alkotó, a mindennapokban legtöbbször író, egy másik szerző művét, annak jelentős részét eredeti formájában vagy kisebb átalakítás után sajátjaként tünteti fel.

hvg.hu: A tudományos életben plagizálásnak minősül-e, ha két kutató ugyanazokat a forrásokat használja, a kutatásban együttműködik, majd hasonló, közel megegyező eredményekre jutnak?

M. P.: A kérdést két részre bontanám. Ha valakik ugyanazokat a jegyzőkönyveket vagy szakirodalmat olvassák, juthatnak hasonló következtetésekre, még a dolgozatuk szerkezete is lehet hasonló. Viszont annak az esélye matematikailag is csekély, hogy a két munka végül szó szerint is megegyezzen.

hvg.hu: Ha nem is ismeri a plágium fogalmát a jog, a hatályos törvények hogyan védik a tudományos értekezések szerzői jogait?

M. P.: Különféle szavak keringnek a köznyelvben erre vonatkozóan: másolás, plágium, bitorlás. Mint említettem, a plágium kifejezést a jog nem használja, a mögötte meghúzódó cselekmény azonban szerzői jogsértésként, illetve bitorlásként értékelhető.

Mezei Péter

Mezei Péter

hvg.hu: Milyen esetben beszélhetünk bitorlásról?

M. P.: A Büntető törvénykönyv (Btk.) 329. paragrafusa szerint „aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, (…) bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ehhez kapcsolódik egy értelmező rendelkezés is, mely szerint a szellemi alkotásba beletartozik a tudományos alkotás. Ide sorolandó a doktori fokozatszerzési eljárás keretében benyújtott kézirat is. Ha az értekezésben egy másik szerző alkotását anélkül használta fel a készítője, hogy az eredeti szerző nevét feltüntette volna, akkor szerzői jogsértésről beszélhetünk. Ha ez szándékos és a jogosultnak vagyoni hátránya is keletkezett, akkor bűncselekményről van szó.

hvg.hu: Bár a doktorijában nincsenek láb- és végjegyzetek, Schmitt Pál dolgozatában, ha nem is pontosan, mégis megemlíti Nikolaj Georgiev munkáját.

M. P.: Nagyon fontos, hogy a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsértésével kapcsolatos büntetőjogi tényállások mindig visszautalnak az adott szellemi alkotással kapcsolatos jogszabályokra, jelen esetben a szerzői jogi törvényre. Vagyis a bűntett elkövetéséhez szerzői jogsértésre van szükség. Ez plágium esetén különösen akkor valósul meg, ha a forrás, az eredeti szerző munkája a felhasználás helyén nem kerül pontosan, beazonosíthatóan megjelölésre. Magyarán nem elegendő az értekezés végén az irodalomjegyzékben feltűntetni, hogy a másodlagos mű szerzője olvasta az adott tanulmányt, könyvet. Hozzá kell tenni, hogy a szerzői jogi törvény bizonyos esetekben engedélyez úgynevezett szabad felhasználást: azaz engedély és díjfizetés nélkül felhasználható egy mű. Releváns példa az átvétel és az idézés. De még ezekben az esetekben is szükség van a szerző és a forrás pontos megjelölésére annál a résznél, ahol a mű részletét felhasználja a másodlagos mű szerzője. Ausztriában a bíróság azért is szerzői jogsértést állapított meg, mert egy kötet címoldalára kikerült egy kétsoros idézet egy versből, viszont a forrás nem a felhasználás helyén, hanem az előszóban volt megjelölve. (A külföldi plágiumbotrányokról és követkeményeikről itt olvashat részletesebben - a szerk.)

hvg.hu: Mikortól beszélhetünk bitorlásról, a szöveg mekkora részének átvétele számít annak?

M. P.: Azt, hogy egy mű milyen mennyiségben használható fel, a jogszabályok nem rögzítik. Bírósági mérlegeléssel állapítható meg, hogy a felhasznált részlet az eredeti, illetve a másodlagos mű mekkora hányadát képezi. Az eljáró bírónak kell eldöntenie, hogy a kérdéses mennyiség a felhasználás célja szempontjából elfogadható-e. Ha a másodlagos műben a felhasznált mennyiség kimagasló, mondhatni túlzottan sok, akkor ez azt a kérdést is felveti, hogy a másolatot, átvételt tartalmazó anyag önálló, eredeti műnek tekinthető-e még.

hvg.hu: Mikor beszélhetünk vagyoni hátrányról?

M. P.: A Btk. alapján vagyoni hátrány a vagyonban keletkezett kár és az elmaradt vagyoni előny. Az utóbbi például azt jelenti, hogy az adott mű jogszerű felhasználása, kiadása azért hiúsul meg, mert az adott tartalmat valaki előtte már egyszer közzétette. A hvg.hu-n olvasott cikkek alapján a Schmitt-ügyben nem olyan egyszerű megállapítani a vagyoni hátrányt. Nem tartom valószínűnek, hogy az eredeti mű értéke csökkent volna a felhasználás révén. Ugyanakkor nem tudok arról sem, hogy bárkinek felhasználási szerződése lenne a Georgiev-kötet kiadására, tehát az elmaradt vagyoni előnyt sem lehetne egykönnyen megállapítani.

hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy a Schmitt-ügyben alkalmazhatatlan lenne a bitorlás tényállása?

M. P.: Így van. De még ha beszélhetnénk is bitorlásról, akkor is elévült volna már. 1992-ben történt a felhasználás, így már 1995-ben elévült a cselekmény.

hvg.hu: Polgári per még indítható?

M. P.: A magyar szerzői jogi jogsértések esetén a szerzői jogi törvény mellett mögöttes jogszabályként megjelenik a Polgári törvénykönyv. Ez is konkrétan rögzíti az elévülés esetkörét, és 1992 óta már a polgári jogi követelések is elévültek.

hvg.hu: Csakis a szerzői jog sérült ebben az esetben, vagy esetleg a magán- és közokirat-hamisítás is szóba jöhet a Schmitt-ügyben?

M. P.: Felmerülhet, habár ezt csak akkor tartom elképzelhetőnek, ha a kérdéses értekezést más személy készítette el a doktorjelölt helyett. Ennek realitását nem tudom megítélni, de még történt volna is ilyen bűncselekmény, akkor már ez is elévült. Tehát úgy értékelem, hogy ebben az esetben már nem lehet jogi lépéseket tenni a felhasználás miatt. Indíthatók persze eljárások - itt a doktori fokozatszerzéssel kapcsolatos eljárásokra gondolok -, de ennek megítélésben én nem vagyok kompetens. (Az interjú január 12-én, csütörtökön készült. Pénteken a Semmelweis Egyetem dékánja bejelentette, nincs okuk feltételezni, hogy nem kellően megalapozott döntést hozott az a bizottság, amely 1992-ben elbírálta a Schmitt Pál doktoriját, így nem indul vizsgálat vagy eljárás - a szerk.)

hvg.hu: A Schmitt-ügytől elrugaszkodva: szerzői jogi jogsértések esetén ki jogosult pert indítani, bírósághoz fordulni?

M. P.: A felhasznált mű szerzői jogosultja nyújthat be a bíróságra keresetet. Ha a szerző időközben elhunyt, akkor a magyar jogszabályok szerint a szerzői jogok örököse vagy örökösei. Hozzá kell tenni, hogy a szerzői jogok területileg behatároltak, azaz a magyar szerzői jogi törvény csak Magyarországon irányadó. Ha a felhasználás nem Magyarországon történt, akkor ennek az országnak a törvényei az irányadóak. Ilyenkor meg kell nézni, hogy az adott állam törvényei kinek biztosítanak szerzői jogosítványokat. Abban viszont nincs különbség az egyes országok előírásai között, hogy a szerzők vagyoni jogai örökölhetők. Persze az is elképzelhető, hogy a szerzői jogok gyakorlására nem a mű eredeti írója, szerzője jogosult, mert mondjuk egy felhasználási szerződés keretében valaki másnak engedélyezte a szerzői jogok gyakorlását.

hvg.hu: Lehet ilyen egy kiadó, vagy egy, a kutatásra ösztöndíjat adó, intézmény, alapítvány is?

M. P.: Ez is elképzelhető. Tipikusan a kiadók szoktak felhasználási jogot szerezni egy-egy könyv többszörözésére, terjesztésére, interneten való közzétételére. A szerzővel kötött szerződésbe többnyire bekerül, hogy a kiadó mennyi ideig kapja meg ezeket a jogokat.