„Négy éve tart a rémálom. A kislányom ötéves volt, mikor elkezdődött, most iskolás. Az apukája külső szemlélőnek megnyerő, udvarias, figyelmes férfi. Senki nem hitt nekem, amikor azt mondtam, a négy fal között agresszív vadállat. Ott minden történt, ami kimeríti a bűncselekmény fogalmát, rendszeresen vert. Nagyon sokáig tartott, míg elhittem magamról, hogy tudok ezen változtatni.”

A bántalmazott nő - érthető módon - nem vállalja a nevét, és az arcát sem, az egyszerűség kedvéért nevezzük Noéminek. Noémi a Patent Egyesület ügyfele. A rémálom nem fejeződött be az után sem, hogy rászánta magát a költözésre. „Egyszer egy ilyen verés után nem bírtam tovább, családi segítséget kértem. A családom hívta ki a rendőrséget, akik elvezették a férjem. Azonnal összecsomagoltam és elmentem anyukámhoz a lányommal, akit át is jelentettem oda, illetve az ahhoz a körzethez tartozó óvodába. Rettegtem a férjemtől.”

Menet a családon belüli erőszak ellen

MTI

"Bokszkesztyűben ábrázolja az apját"

Noémi tortúrája ekkor kezdődött igazán: később a bíróság a gyerekelhelyezéséért folyó perben azt mondta, hogy a nő el akarta lopni a kislányt, mert az átjelentő papíron nem volt rajta az apja aláírása. „És ez még nem minden. Még a bíróság elsőfokú döntése előtt, amikor visszaköltöztem a lakásba és visszaírattam a lányomat is az óvodájába, egyik nap úgy értem be az intézménybe, hogy a lányom nem volt sehol. Az apja csak úgy volt hajlandó visszaadni a gyereket, hogy aláíratott velem egy átadás-átvételi nyilatkozatot az egyik parkolóban. Kiabáltam vele, a kocsimba se engedett beszállni. Naná, hogy aláírtam. A férjem a kiabálást magnóra vette, később ezt is felhasználta ellenem a bíróságon, ahol azt mondták rólam, hisztériás vagyok, és a nálam másfélszer nagyobb férjemet azzal a kiabálással megfélemlítettem. Az, hogy ő péppé vert, amiről látlelet is készült, fényképeket is csatoltam, senkit nem érdekelt. Bezzeg a kiabálás, az igen.”

Az átadás-átvétel után hetente jött a férj a lányért, és elvitte egy hétre. „Hiába nem akart menni vele a gyerek, ő vitte. A bíróság pedig azt mondta, ha már bevezettük a heti megosztást, akkor biztos jó az a gyereknek, úgyhogy maradjon is így. A lányom bokszkesztyűben ábrázolja az apját a rajzain, nem akar menni vele. Talán érthető is, hiszen szinte valamennyi erőszakos tettének szem- és fültanúja volt, fél, hogy vele is ezt teszi majd.” Az apa ellen büntetőeljárás folyik, ennek eredménye januárban várható. Éppen akkor, mikor a polgári eljárásban másodfokú ítélet születhet, amiből kiderül, hogy kinél helyezik el a kislányt. Noémi természetesen reménykedik, pedig az igazságszolgáltatás nem sok reményre adott eddig okot.

„Az elsőfokú tárgyaláson azt mondta a bíró, hogy az apa agresszív cselekedete mögött az állt, hogy egyben tartsa a családot, és hogy néhány pofon nem számít, az mindenhol előfordul. A férjemről nem hitték el, hogy képes arra, amiket elmondtam, pusztán azért, mert nem nézték ki belőle. Engem hibáztattak akkor is, mikor az egyik verés után az udvarra menekültem. Felrótták, hogy miért nem kiabáltam segítségért. A családi pótlékot is megvonatta sikerrel tőlem a férjem, mondván, ő neveli a gyereket. Hogy ez nem igaz, az a Magyar Államkincstárat nem érdekelte. Az iskolát sem, a gyámhivatalt sem. Mindenki eltolta magától a felelősséget, azt mondták, ha bírósági ügy van, akkor ők nem tehetnek semmit.”

Figyelt arra, ne rúgja a magzatot

Noémi egyike a Patent Egyesület ügyfeleinek. Egy azok közül, akik nemcsak hogy családon belüli erőszak áldozatai, de éveken át tartó megaláztatásban van részük emiatt. Évekig járnak bíróságra, harcolnak magukért és adott esetben a gyerekükért. A Patent Egyesület vezető ügyvédje azt mondja, a Noémi esetéhez hasonló ügyeknek se szeri, se száma. Ezekben az ügyekben többek között az a közös, hogy minden esetben vét szakmai hibát valamelyik eljáró szerv.

Előfordult például, hogy egy nőt jogerősen azért ítélt egy év felfüggesztett börtönre a bíróság, mert az erőszakoskodó, alkoholista apához nem engedte el a gyerekét. Furcsa módon ugyanis a láthatásért a nevelő szülő felel, és ha az nem jön létre, akkor büntetik a nevelő szülőt. Először csak megrovással, később pénzbüntetéssel, utána adott esetben börtönbüntetéssel.

hvg.hu archív

Egy másik nő az után fordult bírósághoz, hogy a férje nyolcszor szúrta meg ollóval. Az ítélet: könnyű testi sértés. A Patentnak olyan ügyfele is volt, ahol az apa részegen ment a láthatásra. Amikor később számon kérték a nőn, hogy miért nem adta oda a gyereket, a férfi tanúkkal igazolta, hogy absztinens, holott papírja volt a májzsugoráról. Ekkor is a nőt büntették meg. Mint ahogyan azt a férfit sem ítélték el, aki terhes exét verte meg: a bíróság szerint ugyanis mindezt úgy tette, hogy figyelt arra, ne rúgja a magzatot.

Emberölés kísérlete helyett könnyű testi sértésnek minősítették azt az esetet is, amikor egy nőt partnere belelökött a kádba, majd utána dobott egy sokkolót. Két év múlva ugyanez a nő láthatásra vitte közös gyereküket a férfihoz, aki nem sokkal később megölte a nőt. „Ezt meg lehetett volna előzni. Vannak felelősök, most a kártérítésért harcolunk” - mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa. Van olyan ügyfelük is, akinek volt férje négy évre eltűnt, mikor a nő terhes lett a közös gyerekükkel, majd négy év után a semmiből előbukkanva azt követelte, hogy a gyerek kerüljön az ő nevére. Az is előfordult, hogy egy másik eltűnt férfi egyik napról a másikra akarta a gyerekeit hosszú évek után magához vinni, de kamasz gyerekei nem akartak találkozni vele. Az anyát kezdték el bírságolni, mert nem tudta rávenni a gyerekeket a találkozóra. Végül a bíróság is úgy döntött, hogy a férfi erőszakos viselkedése miatt nem találkozhat a gyerekekkel, de a hetvenezer forintos bírságot a nő soha nem kapta vissza.

Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt döntött úgy a Patent Egyesület, hogy úgynevezett stratégiai pereskedési programot indítanak. Ez azt jelenti, hogy kártérítési pereket, büntető-, fegyelmi, etikai eljárásokat kezdeményeznek többek között rendőrök, ügyészek, bírók, szakértők és gyámhivatali munkatársak ellen, „akik nem jártak el kellő körültekintéssel ezekben az ügyekben” - mondja Spronz Júlia. Az egyesülethez hetente négy-öt bántalmazott nő fordul.