Az újszászi Munkás utca lakói szeretnének rendes körülmények között lakni, de egyelőre mindenfelé romos, lelakott, elbontott, széthordott, otthagyott, kifosztott házakat és -maradványokat lehet csak látni, gazzal benőtt udvarokkal. A romos házak sorát lakott házak szakítják meg, szebbek és kevésbé szemrevalóak, amelyeket tulajdonosaik így-úgy próbálnak fenntartani.

Azok szerint a lakók szerint, akik megpróbálják rendben tartani portájukat, nagyon nehéz ott élni. Kanalas Sándor, az egyik helybéli azt mondta a szoljon.hunak: "A mellettünk lévő ház bármikor bedőlhet az udvarunkra. A gyerekeket is féltem, ha itt játszanak. Azt sem tudjuk, hol vannak a házak tulajdonosai, van, aki Szegeden, van, aki Miskolcon. Nem érdekli őket, mi lesz a tulajdonukkal. Egyébként az utcában vegyesen élnek magyarok és romák, és elmondhatom, hogy komolyabb gond sosem volt köztünk. Jómagam 1985 óta lakom itt, de szeretnék már beljebb költözni a városba. Egyelőre nem sikerül."

A panaszkodó lakók azt mondják: a házakat két csoportba lehet besorolni: a soha el nem készült, illetve a titokzatos módon elbontott házakéba. Előbbi szerintük remek példája a "miképpen költsünk el irdatlan mennyiségű pénzt felesleges program megvalósítására". A házak ezen részét ugyanis sosem azért kezdték el építeni, hogy egyszer csak otthont nyújtsanak bárkinek is. Ezek szerintük a „szocpolbiznisz” mementói: miután egy adott készültségi fokig eljutott az építkezés, majd felvették rá a pénzt,  az ablakok, ajtók, a tetőszerkezet hirtelen átvándoroltak egy újabb hasonló házba, házra.

A másik csoport a titokzatos módon elbontott házaké. A panaszosok szerint van olyan lakó, aki valamilyen oknál fogva házát átmenetileg lezárva elköltözött, míg más meghalt. A házaik pedig elkezdtek „kopni”: eltűnt a kerítés, a kapu, majd feltörték, és eltűnt a még mozdítható berendezés is. Utána jöttek sorra az ajtók, ablakok keretestül, és a gerendák.