Csurka István mint a Fidesz szövetségese?
A hatalomhoz való dörgölőzés, illetve a Jobbik mint közös ellenség indokolhatja a MIÉP-nek a Fidesszel kapcsolatos pozitív álláspontját. A Magyar Fórumot pedig – bármilyen szélsőséges is – nem feltétlenül kell karanténba zárni – vélik a hvg.hu-nak nyilatkozó fideszes politikusok.
Bár korábban a Fidesz és a MIÉP viszonya meglehetősen hűvös volt, az utóbbi időkben Csurka István és pártja látványosan pozitívan viszonyul a kormánypárthoz. Ennek első jele még a Fidesz ellenzéki korában, tavaly március 15-én érzékelhető volt, amikor Csurka ünnepi szónoklatában kifejezetten barátságosan beszélt a kormánypártról. Aki azóta akárcsak időnként belenéz Csurka István orgánumába, a Magyar Fórumba, az észreveheti: a nemzeti radikalizmus egykor vezető szócsöve a Fideszről – ha időnként bírálatot is tesz közzé – alapvetően a dicséret hangján szólal meg és a bírálat is inkább az „érted haragszom, nem ellened” hangnemében íródik.
A szimpátia kölcsönösnek tűnik: a Fidesz-közeli Polgárok Házában – a jelző igazságát pusztán a honlap is igazolja, de akinek ez nem elég: a Polgárok Házának ügyvezető igazgatója Kubatov Gábor fideszes országgyűlési képviselő – tavaly októberben a húsz évvel korábbi taxisblokádra emlékeztek. Az eseményen számos akkori és részben mai kormánypárti politikus, például Balsai István jelenlegi alkotmányügyi bizottsági elnök és Lezsák Sándor mostani parlamenti alelnök szólalt fel. Ezen a rendezvényen megjelent Csurka István is, aki már első mondatával nagy sikert aratott.
E különös románc pillanatnyilag legújabb állomása, hogy L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának fideszes elnöke interjút adott a Magyar Fórumnak. Tovább színesíti a képet, hogy a MIÉP, Csurka István és a Magyar Fórum (e három gyakorlatilag egynek tekinthető, mivel Csurka nemcsak a MIÉP elnöke, hanem a Magyar Fórum szerkesztőbizottságának is, továbbá ő a Magyar Fórum vezércikkeinek állandó szerzője) néha kódoltan, néha kódolatlanul, egy cikkben akár mindkettőt bemutatva – rendszeresen zsidózik.
„Interjút kért tőlem Medveczky Attila és én interjút adtam neki, nem először. […] Régóta ismerem, jó kulturális újságíró” – felelt L. Simon László arra a kérdésünkre, miért adott interjút a Magyar Fórumnak. Hangsúlyozta: a Magyar Fórumban – de ugyanígy a 168 Órában vagy a Népszavában is – vannak számára vállalhatatlan cikkek. „Ebből nem következik, hogy amennyiben holnap a 168 Óra vagy a Népszava interjút kérne tőlem, ne adnék interjút. De, adnék. Valamennyi Magyarországon bejegyzett, impresszummal bíró, a szerkesztőségét vállaló, legális sajtóterméknek adnék. A Kuruc.infó természetesen nem tartozik ebbe a körbe, de a Magyar Fórum igen” – hangsúlyozta. Mint mondta, nem az a lényeges, hogy kinek ad interjút, hanem, hogy mit mond. „Nem mondok mást a Demokratának, a Magyar Fórumnak, a 168 Órának vagy a HVG-nek. Nincs két arcom, két véleményem. […] Ugyanazt a véleményt fogalmazom meg a radikális jobboldali és a radikális baloldali közönségnek” - fogalmazott.
Azt, hogy a jelek szerint a Csurka-MIÉP-Magyar Fórum háromszög feltűnően barátságos a Fidesszel szemben az utóbbi bő egy évben, a kormánypárti politikus nem tudta mivel magyarázni, sőt megerősíteni sem. Mint hangsúlyozta, számos hetilap rendszeres olvasója, a Magyar Fórumot alkalmanként olvassa. Szintén nem kívánt találgatni afelől sem, hogy Csurka miért kaphatott nagy tapsot a Fidesz-közeli Polgárok Házában tavaly októberben a vélhetően főleg fideszes közönségtől. „Szerintem Csurka egy nagy író. Ha írói minőségében kapta, megérdemelte.” A hvg.hu azon felvetésére, hogy ő 1990 őszén az MDF alelnöke volt és a taxisblokádra való visszaemlékezésen ebbéli minőségében volt jelen, L. Simon azt mondta: „Egy életmű rendkívül bonyolult. Nemcsak az antiszemitizmus aspektusából lehet megítélni valakit. Én Csurkát a magyar közélet egyik fontos alakjának és az elmúlt fél évszázad egyik legjobb drámaírójának tartom – függetlenül attól, hogy sok gondolatával nem értek egyet. A zsidózást határozottan elutasítom. Ha bizottsági ülésen valamelyik jobbikos képviselő elkezd zsidózni, én elnökként azonnal rendre intem.”
Szerettünk volna Pokorni Zoltán véleményét megtudni, a Soá-emléknapot a magyar középiskolákban 2001-ben oktatási miniszterként elrendelő kormánypárti politikus azonban nem kívánt nyilatkozni.
Egy név nélkül nyilatkozó vezető fideszes politikus a hvg.hu-nak azt mondta: nem ért egyet azzal, hogy L. Simon interjút adott a Magyar Fórumnak, azonban a frakciótársa által említett érveket „többé-kevésbé megérti”. Mint fogalmazott, „az a kérdés, hogy zárjunk-e gettóba bizonyos újságokat és mi lesz a hatása annak, ha zárunk”. A kissé önmagával is vitatkozó politikus szerint ugyanakkor „a bojkott kontraproduktív lehet”. A kérdés szerinte az, hogy „egy elfogadhatatlan cikk a megjelenés után mennyi időre teszi az adott lapot szalonképtelenné”. Mennyi időre teszi a Népszavát szalonképtelenné egy, a szocializmust dicsőítő vagy akárcsak relativizáló írás? – tette fel a költői kérdést. „Persze más az, hogy egy vállalhatatlan álláspontot egy interjúalany – például Havas Szófia – ad-e elő vagy az adott lap főszerkesztője” – töprengett a fideszes politikus, aki végül megpróbálta szintetizálni két álláspontját: „Két szempont áll szemben egymással. Egyrészt az, hogy mindenkivel szóba álljunk, másrészt pedig, hogy cezúrát húzunk és aki vagy ami a cezúrán túl van, az szalonképtelen. A kettő egymással ütközik, ugyanakkor mindkettő mellett komoly erkölcsi érveket lehet felhozni. Hogy praktikusan melyik az eredményesebb, azt nem tudom.”
A kormánypárti politikus Csurka Istvánnak a Fideszhez való pozitív viszonyulását azzal indokolta, hogy szerinte Csurka „a hatalommal és a sikerrel barátságos, illetve arról lehet szó, hogy ott a Jobbik, mint közös ellenség”.