„Húsvéti alkotmány”: a kelet-európai kakukktojás
A Fidesz gyakran más kelet-európai példákra is hivatkozik, amikor tervezett „húsvéti alkotmányának” egyes elemeiről esik szó, sőt, az új alkotmány szükségességéről szóló vitákban az is sokszor elhangzik, hogy Magyarország az utolsó a keleti blokk rendszerváltó államai között, amely „még nem fogadott el új alkotmányt” az 1989-es politikai változások óta. Összefoglalónkból kiderül, hogy ennek ellenére a Fidesz-alkotmány Kelet-Európában is sok szempontból kakukktojásnak számít.
A Fidesz alkotmányozása kapcsán az utóbbi időben sokszor kerültek szóba a kelet-európai államok rendszerváltás után életbe lépett új alkotmányai: a nagyobbik kormányzó párt és az Orbán-féle „húsvéti alkotmány” szükségessége mellett érvelők egyik mantrája az, hogy Kelet-Európa egykori kommunista országai közül Magyarország az egyetlen, ahol az 1989-ben kezdődött rendszerváltás óta nem született új alaptörvény. A politikai fordulat ugyan a keleti blokk országainak döntő részében ugyanakkor, 1989-ben ment végbe, de az új alkotmányok elfogadása csak fokozatosan, több hullámban következett be.
Van ahol "erős felindulásból" alkotmányoztak
A sort az egykori Jugoszlávia frissen megszületett utódállamai nyitották: az OECD összegzése szerint elsőként Horvátország fogadott el új alkotmányt (1990. december 21-én), majd Szlovénia (1991. június 25-én), de ebben a tekintetben a legelsők között volt Macedónia is (1991. november 19.). Bulgária és Románia is a „pionírok” között volt, e két ország szintén 1991-ben fogadott el új alaptörvényt. Csehországban és Szlovákiában a függetlenség elnyeréséhez, azaz az egykori Csehszlovákia 1993. január 1-jei megszűnéséhez kapcsolódik az új alkotmány elfogadása, sőt a szlovákok talán túlzottan siettek is: Pozsonyban még 1992 szeptemberében jóváhagyták az új szlovák alkotmányt, így néhány hónapig a csehszlovák szövetségi és a szlovák alkotmányos rendszer párhuzamosan működött.
A Fidesz-kormány által kiemelt stratégiai partnernek tekintett Lengyelországban a szlovák példával szemben – Csink Lóránt korábbi alkotmánybírósági tanácsadó egyik tanulmányának szóhasználatával élve – nem „erős felindulásból”, hanem csak jóval a rendszerváltást követően, 1997-ben született meg az új alkotmány, amikor már a kialakult államrend és a politikai erőviszonyok tisztázottak voltak. A lengyelek egyébként ezt megelőzően többször is módosították a régi alkotmányukat, ezek közül a legjelentősebb az 1992-es változtatás volt, ekkor jött létre az úgynevezett „kisalkotmány”, amely az 1952-es alaptörvénnyel együtt alkotta az ideiglenes alkotmányt – egészen 1997-ig.
A sokat emlegetett lengyel példák
Az új lengyel alkotmánnyal példálózott a Fidesz-kormány többször is, amikor bizonyos új elemeket javasolt a „húsvéti alkotmányba”. Ilyen volt többek között az Istenre való utalás az alkotmány előszavában, a preambulumban. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium KDNP-s államtitkára például egyik írásában szó szerint idézte az Isten előtti felelősségre tett utalást: „mi, a Lengyel Nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára, mindazok, akik hisznek Istenben mint az igazság, jóság és szépség forrásában, mindazokkal, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket”; „ismerve felelősségünket Isten és saját lelkiismeretünk előtt”.
A Fidesz az alkotmánytervezet egy másik sarkalatos pontjánál is elővette a lengyel példát. Az 1997-es új lengyel alaptörvény ugyanis az éves GDP háromötödében maximalizálja az államadósság mértékét. Ez a plafon a Fidesz-tervezetben a GDP 50 százaléka, ráadásul a hazai tervezet ennél tovább is megy: egy módosító indítvánnyal a kormányzópárt akkor tenné teljessé az Alkotmánybíróság jogkörét, ha az államadósság mértéke az alkotmányban szereplő 50 százalék alá esne. Ameddig ez nem következik be, a taláros testület csak akkor semmisíthet meg a költségvetést és az adókat érintő törvényeket, ha azok sértik az alapvető jogokat.
Európai kivételek a preambulumban
A Fidesz-alkotmánytervezet Nemzeti Hitvallás címmel futó preambuluma a célokról alig ír – tette közzé nemrégiben nyilvánosságra hozott elemzésében a Republikon Intézet, amely az EU 27 tagállamának alkotmányos előszavát hasonlította össze. Az elemzés szerint a tagállamok közül kettőnek – Nagy-Britanniának és Svédországnak – egyébként nincs is egységes írott alkotmánya, a 25 uniós alkotmány közül pedig csak 16-nak van bevezetője, igaz, ebből kettő – a görög és a belga – csak egy-egy soros.
Az elemzés szerint az európai alkotmány-bevezetőkkel szemben a Nemzeti Hitvallás erősen történelemcentrikus: míg a legtöbb preambulumban a történelmi eseményekre való hivatkozás mérsékelten jelenik meg, addig a magyar előszót ez dominálja. A történelemábrázolásunk ráadásul múltba forduló és nosztalgikus, továbbá a köztársasági hagyományok említésének teljes hiánya jellemzi. A Republikon Intézet szerint a magyar preambulumban az alkotmányozók által fontosnak tartott értékek túlsúlya tapasztalható a jogokkal szemben, míg az európai bevezetőkben ez a két elem egyformán fontos.
A Fidesz által javasolt bevezetőben számos ideológiailag fontos érték az elemzés szerint indokolatlanul szerepel: Istenre való hivatkozás csak a mélyen vallásos országokban tipikus, az anyanyelv védelmét pedig még azok az államok sem szokták említeni, amelyek jelentős idegen ajkú kisebbséget tudnak határaikon belül. A legtöbb európai preambulum céljai között egy demokratikus jogállam, egy igazságos társadalom felépítése szerepel. A magyar bevezetőből viszont hiányzik a jogállamiság és a demokratikus államberendezkedés, mint elérendő cél – teszi hozzá a Republikon Intézet.
Erős alkotmánybírósági jogkörök a V4-eknél
Az EU-n belül a visegrádi országok új alkotmányainak közös karaktere, hogy elveiben és intézményeiben mindegyik a rendszerváltáshoz kötődik, az akkor létrehozott struktúrát szilárdítja meg – foglalta össze az egyezéseket a szuveren.hu oldalon nemrégiben megjelent írásában Tóth Gábor Attila alkotmányjogász. Eszerint a lengyel alkotmány bevezetőjének első mondata azt rögzíti, hogy az ország 1989-ben nyerte vissza szuverenitását, demokratikus önrendelkezését. Csehországban megmaradt az alapvető jogok és szabadságok chartájának alkotmányos státusza, Szlovákiában pedig az új alkotmányba illesztették a charta főbb rendelkezéseit. Mindegyik alkotmány megőrizte a rendszerváltás parlamentáris rendszerét, és erős alkotmánybírósági jogkörökkel és más jogvédő intézményekkel ellensúlyozta a többségi hatalomgyakorlást. Nyelvezetükben a visegrádi alkotmányok a modern nyugati alkotmányokat és az újabb emberi jogi egyezményeket követik.
Alkotmányossági szempontból a legfontosabb közös vonásként a parlament dominanciáját és a köztársasági elnök – megválasztásának módjától függetlenül – viszonylagos gyöngeségét emelhetjük ki a visegrádi csoport esetében, amely tény valóban biztos fundamentumot jelenthet számunkra, amikor együtt vizsgáljuk ezen országokat - emeli még ki a Társadalom és Politika című folyóírat egyik tavaly megjelent írásában.
Magyarország alkotmányos átalakulása egy ideig párhuzamosan zajlott a többi közép-európai országéval: 1989-ben az alkotmány tartalmi megújítása, a következő egy-két évben további jelentős kiegészítések, majd megkezdődtek a szakmai és politikai előkészületek a rendszerváltást lezáró alkotmány elfogadásához. Erre azonban nem került sor – emlékeztet Tóth Gábor Attila. Szerinte a mostani magyar alkotmányozási folyamat egyrészt abban különbözik a többi visegrádi országétól, hogy a hatalom birtokosai nem a rendszerváltás alkotmányos berendezkedését szeretnék stabilizálni, hanem gyökeresen eltérő alkotmányos alapokra akarják helyezni a politikát: az alapjogok helyett erkölcsi hiedelmek elsődlegességére, a korlátozott közhatalom eszméje helyett mítoszokra. Másrészt az eljárás menete abban tér el, hogy az egyik oldal vezére a demokratikus szellemi és politikai riválisokat semmibe véve, saját kénye-kedve szerint változtatja meg az alkotmányt.
