Közúti zajok és perek
Hajnalonként festegetni szokott Nagykőrösi úti otthonában Vadas Andrásné, aki Munkácsy Mihály Ásító inasának és más nagymesterek képeinek másolata mellett a saját alkotásait is kifüggeszti a lakásban. A képekben sok száz órányi munka tárgyiasult, de volt is rájuk idő bőven, mivel az 1982-ben ideköltözött asszonyt évek óta kiveti ágyából a zaj.
„Akkoriban az út egyik fele zöld volt, villamos járt rajta” – emlékszik vissza. Az 1986-ban elkezdett átalakítás óta viszont a lakása alatt dübörög az M5-ös autópálya fővárosba vezető forgalma. A bővítés kezdetén még fölmerült, hogy a zöld sáv megmaradhat, és a főváros kisajátítással teremti meg az út kiszélesítéséhez szükséges keresztmetszetet, ám nyilván olcsóbb volt a faltól falig megoldással áterőltetni a kétszer háromsávos kvázi-autópályát. A számítás bevált. Néhány kártérítési pert elveszített ugyan a fővárosi önkormányzat, de a jogerős kártérítési ítéleteket mostanában a Legfelsőbb Bíróság (LB) felülvizsgálati eljárásaiban rendre hatályon kívül helyezi.
Mióta a nyerési esély romlott, kevesen vállalják a perérték 6 százalékos illetékterhét. Ezért más jogi megoldást választott, és a nem vagyoni kár megtérítését kísérelte meg néhány éve a Biczi és Tuzson ügyvédi iroda – sikerrel. A győzelem íze azonban kesernyés: a megítélt, fejenként 300 ezer forintos „bánatpénz” nem ellentételezi a zaj okozta rossz lelkiállapotot és az abból fakadó nyavalyákat. Elköltözni viszont úgyszólván lehetetlen.
Hogy mit tehetnek ilyen esetben a kárvallottak, illetve mit tesz az önkormányzat, arról bővebben az e heti HVG-ben olvashatnak.
