Hidegvérrel – aligha véletlenül adták ezt a címet a budai liberálisok a pódiumbeszélgetésnek. De inkább az „Élveboncolás” lett volna a helyénvaló cím.

A vitát vezető, azonban a semlegességre kevéssé adó Kozák Márton újságíró, az anno az ORTT-be delegált SZDSZ-delegált bevezetőjében hangsúlyozta: több mint tíz éve nem volt a Budai Liberális Klubban Fidesz által kinevezett ember. „András atipikus fideszes: nem demagóg” – tette hozzá a közönség derültségére. Kozák arra hívta fel a figyelmet, hogy Koltay egy éve írt egy nyolcszáz oldalas könyvet a sajtószabadságról. Hogy tud most ott lenni, ahol? – tette föl a költői kérdést Kozák, hozzátéve, hogy „egy kötcsei alapokon álló párt” ellensége a sajtószabadságnak.

Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs első főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy minden kormánypártnak joga van hozzányúlni a jogrendszerhez. A Fidesznek szerinte természetesen joga van törvényt alkotni például a kiskorúak védelmére, „ez teljesen legitim”. Ugyanakkor a kétharmadot rendszeresen kommunikáló Fidesz csak az összes választópolgár egyharmadának kapta meg a szavazatát – mondta. Vágvölgyi úgy látja: a törvény fő baja az, hogy „öncenzúratörvény”, ami „meglévő, rossz szociálpszichológiai tényeket fog erősíteni”. Az újságíró szerint a következő választások előtt a médiatörvény jelentősége megnőhet.

Nem egyszerűen Fidesz-kérdés a médiatörvény – mondta Széky János, az Élet és Irodalom szerkesztője, aki szerint a Fidesz mindent ellenőrizni akarása csak az egyik probléma. A törvény szelleme nem nagyon különbözik a 2008-2009-es törvénytervezettől, melyből csak azért nem lett törvény, mert a szocialisták az utolsó pillanatban rájöttek, hogy az politikailag hátrányos számukra.

Széky az MSZMP tájékoztatáspolitikáját, 1988 szellemét – vagyis azt, hogy hiányzik belőle a többpártrendszer és a képviseleti demokrácia –, a médiaháború kölcsönös gyanakvását, az eddigi médiatörvény „acsargó békéjét”, a Fidesz mindent ellenőrizni akarását és a lobbiérdekek érvényesülését nevezte meg az új médiatörvény jellemzőinek.

Koltayt már kiképezték Berlinben

„Megtiszteltetés itt ülni” – próbált jó képet vágni a dologhoz Koltay András, a Médiatanács tagja. Hozzátette: általában másféle társaságban szokott ülni, de szerdán Berlinben kapott kiképzést a médiatörvényt ellenzőktől.

A Kuruc.info szerint cigánybérenc – próbált közös platformra kerülni a közönséggel Koltay. Szerinte a Kozák által említett kötete és a Médiatanácsban vitt tagsága egyaránt vállalható. „Én politikai ügyekről nem foglalhatok állást, a Fidesz elmúlt huszonvalahány évének vétkeit pedig nem magyarázhatom. Nagyon vékony mezsgyén járok” – magyarázkodott.

„Vásárhelyi Mária nagy rajongója vagyok” – lepte meg a közönséget Koltay, aki szerint azonban rajongásának tárgya téved, amikor még mindig médiaháborúról beszél. A fideszes médiatanácsi delegált úgy látja: vagy most nincs médiaháború, vagy ha van is, az nem ugyanaz, mint ami húsz éve kitört. Az Antall-kormány alatt kezdődött médiaháború központi kérdése ugyanis az volt, hogy a releváns politikai erőknek jut-e elegendő mennyiségű médiafelület. Kilenc évvel ezelőtt még lehet, hogy tartott az a médiaháború, de az akkor feltett kérdések ma már nem relevánsak: aki akarja, el tudja mondani a véleményét a nyilvánosságban, főleg az internetnek köszönhetően. A Fidesz-közeli szakember úgy látja: nincs megnyerendő háború, a mai médiát pedig nem lehet uralni, még kétharmaddal sem. Épp ezért a Vágvölgyi által említett öncenzúra vitatható – közölte. Öncenzúra akkor alakulhat ki, ha a törvény öncenzúrára orientálja az újságírót. „A kérdés, hogy van-e a törvényben olyan passzus, amely az öncenzúra fele hat. Szerintem nincs” – vélte Koltay.

Koltay afeletti örömének adott hangot, hogy kiderült: a sajtószabadság sokak számára érték. „A nyilvánosság ereje meg fog maradni és hiszek abban, hogy a nyilvánosság ereje korlát a hatalom számára” – nyugtatta az egybegyűlteket. Nem állt meg félúton: a huszonöt milliós bírsághoz sok jogsértés és vagy tízéves jogi procedúra kell – közölte. Egyúttal vitatta Széky állítását, miszerint a kormány mindent ellenőrizni akar.

Az egyszerre moderátorként és vitázó félként feltűnő Kozák úgy vélte: az első médiatörvény „a bomló liberális konszenzus terméke, tehát nem volt annyira rossz”. Az volt a célja, hogy egyetlen politikai erőnek se legyen túlhatalma az egész média felett. Kozák arra hívta fel a figyelmet, hogy a második, mostani médiatörvény a kereskedelmi médiát abszolút depolitizálja, aminek következtében „az életben nem lesz más, mint Való Világ és hasonlók”. A moderátor szerint a közmédia pedig teljesen elfogult a kormánypártok javára. „Míg az első médiatörvénynek látszottak a sajtószabadságot biztosítani kívánó szándékai, a másodikban ilyet nem látok” – mondta Kozák, hozzátéve, hogy határozott visszalépést lát a liberális demokrácia elveitől.

„Nem értem az örömködést”

A rádiópiacon a közszolgálat pozíciói igen erősek a mai napig, de igazán nagy hatalma a televíziónak van, márpedig a televíziók versenyében „mindent ural a két kereskedelmi tévé, és ennek tragikus, elborzasztó következményei vannak” – vetette ellen Kozáknak Koltay András. Épp ezért feladat lehet a közszolgálati média megerősítése. Koltay szerint a kereskedelmi televíziók az igényre hivatkozva alakítják műsorukat, de ezzel alakítják is az igényt. Hatalmas, gúnyos tapsot kapott Koltay, amikor közölte, hogy „ha a kereskedelmi televízió kiegyensúlyozatlanul tájékoztat, akkor panaszt kell beadni ellene”. „Nem értem az örömködést” – reagált.

Az új médiatörvény filozófiájában van egy alapvető tévedés – vélte az Élet és Irodalom szerkesztője. Nincs benne, hogy az írott sajtó szabályozásának mindig a sajtószabadság volt az alapja. Széky arra hívta föl a figyelmet, hogy az audiovizuális média szabályozása – például a gyerekek védelme – a filmcenzúrából jött. Ez Nagy-Britanniában működik, mégpedig cenzúraként, de ettől még senki sem féltette a brit sajtószabadságot. Tehát a főbűn ugyanazokat az elveket alkalmazni az írott és az audiovizuális médiára – összegezte Széky.

Ugyanő azt is kifogásolta, hogy az új törvény még csak kísérletet sem tesz jogsértés esetén a „súlyosság” fogalmának meghatározására. A büntetési tételeket a francia médiatörvényben szereplő összegekkel összehasonlítva pedig arra a következtetésre jutott, hogy aránytalanul súlyosak. „Itten az új törvény sajtócenzúrát vezet be Magyarországon és pont. Hangsúlyozom: sajtócenzúrát” – fogalmazott. Azt mondta: az Európai Unióban nincs olyan törvény, amely a nyomtatott, az audiovizuális és az internetes médiát egy kalap alá venné.

Vágvölgyi: a jobboldali túlsúlyt nem lehet vitatni

Bár az akkor még csak volt és leendő miniszterelnök a kötcsei beszédben azt mondta, hogy nem hagyja egy újabb kultúrharc magyarországi kialakulását, a kötcsei beszédkor még nem volt biztos a kétharmados többség. Ezt már Vágvölgyi B. András állapította meg, aki hozzátette: végül meglett a kétharmados többség. „Muszáj volt előjönni a kultúrharcos állásponttal? Nem tudom” – kérdezett, majd felelt Vágvölgyi.

Nem lehet elvitatni, hogy az országot erős jobboldali médiatúlsúly jellemzi – folytatta gondolatait a Magyar Narancs volt főszerkesztője, aki szerint a környezet az öncenzúra felé fogja tolni az újságíró-társadalmat. „Ez a kormány az első, amely az interneten fog majd megbukni” – idézte ugyanakkor Vágvölgyi az egykori SZDSZ-es külpolitikai újságírót, Ara-Kovács Attilát.

Koltay visszautasította, hogy a médiatörvény intézményesítené a cenzúrát. A cenzúra – magyarázta – olyan intézmény, amely meggátolja, hogy valami nyilvánosságra kerülhessen. A törvényben semmi ilyen nincs – mondta. (Moraj, kacagás.) Azt elismerte, hogy a bírsági tételek európai viszonylatban aránylag magasaknak tekinthetők Európában, de arra hívta föl a figyelmet, hogy Finnországban egymillió eurós bírságok is vannak.

Koltay szerint a hatalom szempontjából semmi értelme sincs „az ellenzéki lapokkal bajlódni”, amikor a kereskedelmi televíziók az igazán relevánsak.

Széky arra hívta fel a figyelmet, hogy papíron 1990 előtt sem volt cenzúra, csak öncenzúra és utólagos cenzúra. Eörsi István azért kérte a nyolcvanas években ironikusan, de teljesen komolyan, hogy vezessék be a cenzúrát, mert akkor – akárcsak Lengyelországban – lehetett volna tudni: mit szabad írni és mit nem.

Koltay felvetésére, hogy konkrétan mi a baj a média szabályozásával, Széky a médiaalkotmány 17. paragrafusát idézte. Ennél gumibb paragrafus a magyar jogban nincs – mondta Széky, hozzátéve, hogy a Médiatanácsot semmi sem korlátozza abban, hogy eljárásai során erre hivatkozzék.

Ezt Kozák azzal toldotta meg, hogy a médiatörvény „hihetetlenül széles lehetőséget biztosít a Médiahatóság számára, hogy lesújtson”. Nem biztos, hogy lesújt, de a lehetősége megvan rá. Kozák arra hívta fel a figyelmet, hogy a magas testület honlapján sem Koltay Andrásnak, sem Kollarik Tamásnak, de még magának Szalai Annamáriának az önéletrajzából sem derül ki, hogy mely párt delegálta őket az Országgyűlésbe, a zuglói önkormányzatba vagy az ORTT-be.

Aki ilyen pozícióba kerül, az nem feltétlenül pártkatona – reagált Koltay.

Nem a pártkatonaságról van szó, hanem korrekt tájékoztatásról – így Kozák.

A Kozák által összegzésre kért felek közül Koltay úgy felelt: számos, a médiatörvény körüli téveszmét kéne eloszlatni és ehhez rengeteg, a mostanihoz hasonló beszélgetésre lenne szükség. Széky azt a véleményét ismételte meg, hogy az írott és az audiovizuális sajtó egy törvényben való szabályozása tüzet és vizet enged össze. „Nem lettem sokkal nyugodtabb” – mondta. „Remélem, hogy a Médiatanács kibővül például Kozák Marcival vagy Haraszti Mikivel. Jó lenne, ha nem uniszónó lenne ebben a hatóságban” – álmodozott Vágvölgyi B. András.

Koltay: jó, hogy vannak viták

A hvg.hu-nak nyilatkozó Koltay András szerint nem helyénvaló az a feltevés, hogy a Fidesznek az új médiatörvénnyel a média lehető legnagyobb részének ellenőrzése lenne a célja. „A modern média jellege ezt nem engedi meg, nem teszi lehetővé. Sőt: egy ilyen helyzetben, ahol egy ilyen társadalmi támogatottságot élvez egy kormányzati erő, kifejezetten kontraproduktívnak gondolom azt, ha valaki az ellenzéki sajtót elkezdi vegzálni. Ma már nem lehet a médiát szabályozás útján uralom alá hajtani” – fogalmazott.

Arra, hogy az ehhez hasonló, a médiatörvényről szóló vitáknak a médiatörvény elfogadása előtt kellett volna lezajlaniuk, Koltay úgy reagált: ő szakértő, illetve a Médiatanács tagja, a jogalkotás előkészítéséhez neki nincs köze. „Én úgy tudom, hogy elég széles körben zajlott egyeztetés […] a szakmai szervezetek körében” – közölte a médiaszakember. Úgy vélte: jó, hogyha mostanság vannak ilyen viták, mert a Médiahatóság legalább érzi, hogy „minden egyes lépését árgus szemmel figyelik és ennek megfelelően kell majd a döntéseket hoznia”.

Azt, hogy az utóbbi időben a médiatörvény vitája apropóján ő sokkal többet exponálja magát a szélesebb nyilvánosság előtt, mint az azt jegyző három fideszes képviselő, Cser-Palkovics András, Menczer Erzsébet és Rogán Antal, Koltay úgy magyarázta: „én jogalkalmazóként exponálom magam […], hogy ők ezt miért nem teszik meg, arról nekem nincsenek információim”.