A magyarországi sajtószabadság védelmében rendezett január 14-i tüntetésen felolvasott kiáltványra közleményben reagált a Médiatanács. A médiatörvény elfogadása ellen a Magyar Rádióban egy perces hallgatással tiltakozó, ezért fegyelmi eljárás alá vont Mong Attila által alapított Szól a rádió csoport tagjai három pontban szállnak vitába a Médiatanács és az NMHH állításaival. A közleményt többen fogalmazták, a kidolgozásában részt vett Polyák Gábor médiajogász is, aki korábban már bírálta az új médiatörvényt - írja a Hírszerző.

Jogosult-e a hatóság a források és adatok kiadására kötelezni a szerkesztőségeket?

Cáfolja a csoport a Médiatanácsnak azt az állítását, ami szerint az újságírók bizalmas forrásainak felfedéséről, a szerkesztőségek dokumentumainak és adatainak megismeréséről szóló passzusok sem az NMHH-ra, sem a Médiatanácsra nem vonatkoznak - a Médiatanács és az NMHH ugyanis a médiaalkotmány 6. paragrafusa alapján igenis jogosult az újságírók bizalmas forrásának felfedését és a szerkesztőségek adatainak kiadását követelni. Az inkriminált passzus szerint „bíróság vagy hatóság - a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében - kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyt.” Márpedig a médiatörvény 182. és 184. paragrafusai egyértelműen kimondják, hogy a Médiatanács „hatóság”, amely így - a meghatározatlan tartalmú „közrend” védelmében - kötelezheti az orgánumokat és az újságírókat az információforrások felfedésére. Ugyanez a jogszabály, a 155. és a 175. paragrafus tartalmaz olyan rendelkezést is, amelynek alapján a Médiatanács megismerheti az újságírók információit, jegyzeteit, nem közölt vagy nem közlésre szánt dokumentumait is, eközben is megismerheti az információforrásokat - derül ki a Szól a rádió csoport válaszából.

Önkényesek lehetnek-e a bírságok, és véd-e ez ellen a bírósági felülvizsgálat?

A bírságok kivetésében „az önkényesség elkerülésére egyelőre sajnos a Médiatanács és az NMHH sajtóközleménye az egyedüli garancia, ez a törvény szövegéből egyáltalán nem következik” - írják. A törvény egyáltalán nem határozza meg a súlyos jogsértés fogalmát. A jogszabály a szankciók mértékét nem köti a vállalkozás gazdasági teljesítőképességéhez (pl. árbevétel-arányos felső korláttal vagy egyéb módon), így semmilyen garancia sincsen arra, hogy a szankció nem lehetetleníti el az adott orgánumot. A szankciók mértéke nyilvánvalóan alkalmas erre, a huszonötmilliós felső bírsághatárba beleférnek olyan büntetések, amelyek egyértelműen alkalmasak bármely nyomtatott vagy online sajtótermék megszüntetésére.

Noha a Médiatanács szerint a bírságok nem önkényesek, „hiszen a Médiatanács bírságot csak a bírósággal együtt érvényesíthet”, a Facebook-oldalon olvasható egyik hozzászólás felhívja a figyelmet arra is, hogy „bírósági felülvizsgálatot csak és kizárólag azon az alapon lehet kérni, hogy a felülvizsgálni kért hatósági határozat jogszabálysértő. Márpedig a hatósági határozat minden tekintetben jogszabályon fog alapulni - a jogszabályt magát pedig egy polgári bíróság nem vizsgálhatja felül. Tehát a bírósági felülvizsgálat jogi lehetősége önmagában nem jelent garanciát a sajtószabadságra, mert a bíróság egyszerűen nem tud a hatóság ellen dönteni, hiszen őt is köti a jogszabály. Ez a jogszabály kiüresíti a bírósági felülvizsgálatot is. Egy példa: kiszabnak 5 - 10 - 15 - 20 - 25 millió forintot abban a bírságkategóriában, amelynek felső határa 25 millió forint. Ha csak nem az első ügyben szabják ki a felső határt, a bíróság lényegében nem fog tudni semmilyen mást döntést hozni, mint elutasítani a kiadó keresetét, megállapítva, hogy az 5-10-15-20 milliós bírság a törvényes kereteken 'belül' van - tehát nem jogszabálysértő.” Ugyanerre hívja fel a figyelmet a Galamuson olvasható jogászi elemzés is.

Bevonja-e a társadalmi és szakmai szervezeteket a Közszolgálati Kódex kialakításába a hatóság?

Ellentmond a törvénynek a Médiatanácsnak az az állítása is - véli a csoport -, ami szerint a közmédiumok működési alapelveit lefektető Közszolgálati Kódex kialakításába a Médiatanács bevonja a társadalmi és szakmai szervezeteket, a törvény pedig garantálja, hogy az elkészült kódexet csakis a legjelentősebb szakmai, civil és egyházi szervezeteket tömörítő Közszolgálati Testület módosíthatja. A médiatörvény 95. paragrafusa kimondja ugyanis, hogy a Közszolgálati Kódexet első alkalommal a Médiatanács határozza meg. A Közszolgálati Testület csak a Kódex módosítására jogosult, ráadásul úgy, hogy munkájában nem vesznek részt szakmai és emberi jogi szervezetek. A törvény a Kódex rendszeres felülvizsgálatát nem írja elő, így nincs garancia arra, hogy az első alkalommal elfogadott Kódex valaha is módosulhat.

A Szól a Rádió közleményében üdvözli, hogy a Médiatanács és az NMHH kiáll a szólás, a vélemény és a sajtó szabadsága mellett. „Mi sem a Médiatanáccsal és az NMHH-val szeretnénk jogértelmezési vitába bonyolódni, hiszen nem csupán egyes paragrafusokkal, hanem az egész törvénnyel van baj. (…) Ha a Médiatanács és az NMHH tagjai tényleg komolyan gondolják a szólás, a vélemény és a sajtó szabadsága melletti kiállásukat, akkor támogatják a törvény visszavonását” - zárul a Facebook-csoport közleménye.