Térfélcsere: eljött az ő országuk
Súlyos visszhangja van a napokban elfogadott médiatörvénynek, s egyelőre csak találgatni lehet, mire számíthatnak a hatalommal kevésbé – vagy nagyon nem – barátságos médiumok. Vannak persze olyanok is, akiknek biztosan nem okoz majd gondot a megfelelő hangnem és jelzők kiválasztása. Voltak idők, amikor ők érezték úgy, hogy nem viszonyul jól a hatalom a médiához.
A 2006-os év több okból is emlékezetes, ez az esztendő például a bojkottok éve volt. Az őszödi beszéd és a tévéostrom után szűk egy hónappal, egy Kossuth térre szervezett gyűlésen jelentette be Semjén Zsolt, hogy a KDNP a Fidesszel együtt bojkottálja a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorát, hogy ne zavarják "Orosz és Aczél urakat agitprop tevékenységükben". Gyárfás Tamás kicsit sajnálkozott. A távolmaradás 2009 szeptemberéig tartott, amikor is a Nap-keltét felváltotta a Ma reggel. Honlapján így számol be róla Semjén .
Persze a tévéostrom miatt ellenkező előjelű tiltakozás is volt. Az SZDSZ mindaddig nem nyilatkozik a Hír Tv-nek, míg az nem kér bocsánatot a tévéostrom közvetítésének módja miatt – közölték a párt politikusai. A televízió válaszközleménye szerint pedig inkább az SZDSZ-nek kellett volna bocsánatot kérnie. Az ORTT végül október 11-i döntésében egymillió forintra büntette a Hír Tv-t, mert a testület álláspontja szerint a csatorna megszegte a médiatörvényt, amikor forradalomnak állította be az MTV ostromát. Szalai Annamária ugyanakkor különvéleményt fogalmazott meg a döntéssel kapcsolatban. Az ORTT 2006-os szeptemberi vizsgálati jelentésére pedig úgy reagált: "Álláspontom szerint az ORTT-nek sem kellő ideje, rálátása, sem kidolgozott módszertana nem volt ahhoz, hogy tudományos alapossággal mondjon véleményt arról, zavargások, rendbontások idején mi tekinthető a médiatörvényben foglaltak szerinti megfelelő tájékoztatásnak".
Vesztesként került ki a Hír Tv abból az ügyből is, amelyben újfent az ORTT vizsgálódott. A csatorna 2008 februári, Híradó 21 című műsorban a televízió riportere Veres János pénzügyminiszter kampányfőnökének adta ki magát. Az ORTT megállapította, hogy a közzétett telefonbeszélgetés során a riporter más személy nevében olyan ajánlatot tett, amelyet a társadalom elítél, ezzel pedig az Alkotmányban nevesített jóhírnévhez való jogot sértette meg. Azt mondták: a tényfeltáró újságírásban alkalmazott módszerek nem sérthetik az alkotmányos követelményeket.
A szintén jobboldali médiumként ismert, a közmédiumoknak az utóbbi hónapokban több arcot is adó Echo TV pusztán hírműsoraival produkált igen látványos eredményt négy évvel ezelőtt: 12 vizsgált hírműsora közül 11 sértette meg azt a törvényi előírást, amely szerint a közzétett műsorszámok összessége, illetőleg azok bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve azok nézeteinek szolgálatában - olvasható egy 2006. június 10-ei ORTT-határozatban. A csatornát 150 ezer forintos bírsággal sújtotta a testület, amely azzal indokolt, hogy a televízió a hírműsoraiban a jobboldalt részesítette előnyben, többféle technikát használva ehhez. Megállapították, hogy a hírek tálalása "látensen felkészítette a nézőt arra, hogy maga vonja le a csatorna által sugalmazott konklúziót". Az Echo TV erre úgy reagált: a társaság nem áll egyetlen párt vagy politikai mozgalom, illetve azok nézeteinek szolgálatában. "A műsorainkban megjelenő tényközlések a valós folyamatokat tükrözik, azaz Magyarország leszakadását Európától, amit a nyugati világ is visszaigazol" - olvasható a médium akkori nyilatkozatában.
Volt azonban olyan ügy is, amelynek tényfeltáráshoz , hírműsorokhoz vajmi kevés köze volt, s amely egészen a bíróságig jutott. 2001 januárjában Bencsik András a Magyar Demokrata főszerkesztőjeként tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mert a lap azt írta: Mécs Imre vallomása alapján ítéltek halálra több forradalmárt is. A cikk szerzőjét nyolc hónapnyi elzárásra ítélték, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. "Nem is kaptam levegőt, amikor kihirdették az ítéletet" - kommentálta akkor a döntést Bencsik András. Azt is hozzátette az Indexnek nyilatkozva, hogy szerinte a per tárgyát képező cikkben nem azt írták, hogy Mécs jelentette fel a négy forradalmárt, ezért csak a bíró "bő fantáziáján" múlott, hogy az írásba belelátta a "legsúlyosabb becsületsértés" megvalósítását. Az ítéletet a másodfok felfüggesztettre enyhített, az LB pedig egészen súlytalanná, pénzbüntetéssé változtatta a szankciót.
A Nemzetbiztonsági Hivatal kevés, az elmúlt évek politikai - média történéseit listázó felsorolásból maradhatna ki. 2007-ben történt, hogy az NBH munkatársai lakásukon faggatták a Magyar Nemzet két újságíróját. A lap arról számolt be, hogy a hivatal munkatársai megjelentek az egyik újságírójuknál azt követően, hogy kollégájával Lesencefalun, Szilvásy György kancelláriaminiszter építkezésén jártak. Az ügy kapcsán vizsgálatot rendeltek el, amely azt állapította meg, hogy az NBH törvényesen, de szakszerűtlenül járt el.
Következő ügyünkben a szakszerűtlenség kevésbé, sokkal inkább a szivárogtatástól való (pedig hol volt akkor még WikiLeaks) félelem játszotta a főszerepet. S akkoriban még a jobboldali média is aggódott a független újságírói munkáért. A kormányzati szervektől kikerülő információk miatt a közalkalmazottak mellett bírói engedéllyel újságírókat is lehallgathat a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – szólt a hír 2004-ből. A Magyar Nemzet szeptemberi cikkében emlékeztetett: „az MSZP-SZDSZ-kormány számára kellemetlen, nem publikusnak minősített információk napvilágra kerülése miatt február óta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) több, a korábbiaktól eltérő jellegű intézkedést hozott”. A lap által megszólaltatott szakértők azt mondták: "célszerűbb" és olcsóbb a szerkesztőségek, illetve az újságírók telefonjait lehallgatni, mivel ide futnak be, ezeken a helyeken "összpontosulnak" a kiszivárogtatások.
Vannak persze olyan történetek, amelyekre azt mondhatjuk: az nevet, aki utoljára nevet. Bár most a Klubrádió kesereg az elveszni látszó frekvenciája miatt (mert az NMHH december közepén eredménytelennek nyilvánította a 92,9-es frekvenciára kiírt pályázati eljárást), tavasszal a Magyar Katolikus Rádió volt csalódott a Fidesszel és a KDNP-vel egyetemben, amikor a Klubrádió elhalászta a lehetőséget a vallási adó elől. Szalai Annamária a Népszabadságnak azt mondta, azért nem vett részt a szavazásban, mivel szerinte „törvénysértő eljárás zajlott”. Az ORTT ügyrendjét megsértve játszotta át „a főváros utolsó szabad frekvenciáját” a Klubrádiónak, amelynek így már két frekvenciája is van. Érvelése szerint az MSZP, illetve az SZDSZ delegáltjának immáron „nulla a legitimációja”. Az origónak Szalai akkor úgy nyilatkozott, hogy valóban odaígérték a Katolikus Rádiónak a frekvenciát, de ennek médiapolitikai okai vannak. Szerinte nem egyedi eset, hogy eleve valamelyik rádiónak szánják a pályázatra kiírt sávot, ugyanez történt korábban a Magyarországon elinduló BBC-vel is. Kormányra kerülve úgyis visszacsinálják – írta akkor a Népszabadság a politikusi nyilatkozatokra utalva. És tessék.
| Nyomásgyakorlás, médiaháború, pártok befolyása |
| Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) felkérésére az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által végzett felmérés 2007-es eredményei szerint: másfél évtizede volt a legjobb a helyzet a hazai újságírók autonómiája terén, a 2006 nyárán 940 ember megkérdezésével végzett reprezentatív felmérés szerint a száz válaszadóból 43 találkozott már politikai, 73 pedig gazdasági nyomásgyakorlással; 28 százalékukat - vagy szerkesztőségét - egyszer-kétszer, 8 százalékukat pedig fenyegették már meg, hogy ne közöljenek le egy anyagot. A politikai beállítottságra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy nő a konzervatív világnézetűek aránya; az újonnan pályára lépők között háromszor, a 30-40 évesek között kétszer akkora a Fidesz támogatottsága, mint az MSZP-é, míg az SZDSZ tábora négyszer-ötször akkora az újságírók körében, mint a teljes népességen belül. A Méltányosság Politikaelemző Központ még 2009 júliusában hozta nyilvánosságra tanulmányát, amelyben az szerepelt: Ha a soron következő országgyűlési választásokat már nem is befolyásolja, de az azt követő 2014-es választást minden bizonnyal a harmadik, kétfrontos médiaháború fogja eldönteni, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy korántsem biztos, hogy a végén az győz, aki a klasszikus médiafronton győz.
Szintén 2009-ben, de már októberben Majtényi László – aki akkor nyújtotta be ORTT-elnökként a lemondását - a Nemzeti Média Kerekasztalon azt mondta: Magyarországon hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a függetlenség nem jelent feltétlenül semlegességet és pártatlanságot. „A féligazság soha nem az igazság fele, az hamisság” – mondta, majd ezt konkrétumokkal érzékeltetendő hozzátette: azzal, hogy megnézhetjük a HírTV és az ATV adását is, beljebb vagyunk, mintha csak az egyiket láthatnánk, de aki megnézi mindkettőt, nem mondhatja el, hogy tudja az igazságot. „Ezt a közszolgálati médiának kellene szállítania” – vélekedett. A belső pluralizmust – amikor egy adó minden véleményt bemutat – csak a közszolgálati médiáktól lehetne megkövetelni, ezzel szemben a médiatörvény álságos módon elvárja a kereskedelmi adóktól is. Azt az előírást azonban nem húzná ki a médiatörvényből, hogy egy csatorna nem állhat párt befolyása alatt – de ez nem jelenti azt, hogy ne állhatna mögötte egy politikai ideológia – fogalmazott. „Nincs kétségem afelől, hogy lehet még lejjebb, de talán már elértünk arra a pontra, ahonnan el lehet indulni felfele” – summázta, az emasa beszámolója szerint , a közszolgálati médiáról alkotott véleményét Majtényi László. |
Merkel a jogállamiság elveire figyelmezteti Magyarországot
Adam Michnik: Orbán az utolsó európai diktátor nyomdokaiba léphet
„Hazudós Orbánon” élcelődik a Handelsblatt
L. Simon nem érti, miért félnek a médiatörvénytől
Szalai Annamária törvényi kötelezettségének tett eleget
Asselborn: Haiderék kispályások voltak a Fidesz-kormányhoz képest
Példátlan magyar médiatörvényről ír a Corriere
