Belső harcok a Jobbikban: ki kivel van?
Noha a pártvezetés tagadja, információnk szerint belső harcok dúlnak a Jobbikon belül, Vona Gábor éppen ezért igyekszik fegyelmezettebbé tenni az alulról nyitott pártot. A hvg.hu – részben a Jobbik belső köréhez tartozó forrásainak segítségével – bemutatja a szervezeten belüli erőviszonyokat, egyben feltárja, milyen hazai és külföldi vonalról számíthatott támogatásra a párt a választások előtt.
„Nincsenek pozícióharcok és nincs ideológiai háború a párton belül” – szögezte le a Magyar Narancsnak adott interjújában a Jobbik pártigazgatója. Szabó Gábor szerint a párt szakpolitikusai és radikálisai közötti őrlődés a „legnagyobb kamu”, amit a pártból kiszorult, sértett emberek terjesztenek. Csakhogy a hvg.hu-nak a párt jelenlegi frakciótagjai közül néhányan megerősítették azokat az értesüléseinket, miszerint érezhető feszültség van a szakpolitikusoknak is nevezett mérsékelt-pragmatikus és a radikális, szélsőségesebb nézeteikről ismert politikusok között. Sőt, nemcsak ez az egy frontvonal van. Olyan hírek is keringenek, miszerint a Jobbik radikálisai közül néhányan puccsra készülnek, mivel meggyőződésük, hogy Vona Gábor azért lett puhányabb az utóbbi időben, mert kívülről sakkban tartják, zsarolják. A puccsra készülők állítólag még Szegedi Csanád alelnök és EP-képviselő családfájában is kutakodtak, hogy „terhelő adatokra” bukkanjanak az ősök között, bár Szegedit értesülésünk szerint ezzel nem eltávolítani, hanem „megfogni” akarják. „Az országgyűlési választásokig egységes volt a párt. Az volt a határvonal. A furkálódások onnantól kezdődtek nagyon keményen, mihelyst a párt bekerült a parlamentbe” – fogalmazott egyik jobbikos informátorunk.
Zaza „becsületes, de naiv”
A név nélkül nyilatkozó forrásaink által felvázolt erőviszonyok szerint a párt hatalmi centrumában lévők folyamatosan próbálnak egyensúlyozni a mérsékeltek és a radikálisok között. A hatalmi centrumba sorolják Vona Gábort, a pártigazgató Szabó Gábort és annak édesapját, Szabó Györgyöt – utóbbinak jelentős szerepe volt a pártalapításban. A centrumba tartozik még Novák Előd alelnök és rajta keresztül felesége, Dúró Dóra. Bár a mérsékeltek és a radikálisok között ez a kör alkotja a közepet, a pártban a legerősebb befolyása – döntő szava – forrásaink szerint Szabó Gábornak van.
A párton belül csak Zazának vagy Ginónak becézett Vona Gábor viszont nem olyan fajsúlyos figura, mint amilyennek látszik. „Amikor Zaza az elnöki székbe került, akkor Szabó Gábor amolyan ’kirakatembernek’ szánta. Akkor még jóval gátlásosabb volt. Idővel azonban kezdte komolyan venni magát és kinyílt a csipája, nagyobb lett az önbizalma” – mesélte a hvg.hu-nak a párt belső körének egyik tagja. Egy frakciótag szerint viszont Vona továbbra is önbizalomhiányos, de abban valamennyi forrásunk egyetértett, hogy a pártelnök valóban jól reprezentálja a „nép gyermekét”: „szegény, talpig becsületes, de naiv ember”, ennek is köszönhető, hogy sokan – főleg a párt szavazói – elfogadták.
Más a helyzet Novák Előddel, akiről több forrásunk is azt állította, hogy korábban nem ápolt túl jó viszonyt Vonával. „Elődöt Zazáék próbálták háttérbe szorítani, de a pénze miatt nem tudták, mivel jómódú budai családja révén komolyan támogatta a pártot.” Miután alelnökké nevezték ki, Novák pozíciója megerősödött, azóta nem fúrják sem őt, sem feleségét. „Előd nagyon ügyes játékos, igazi karrierista” – jellemezte őt a hvg.hu-nak egyik közeli ismerőse. Novák ugyanakkor a hvg.hu-nak tagadta, hogy komolyabb pénzeket ölt volna a pártba, szerinte legfeljebb annyival támogatta a szervezetet, mint általában bárki más a képviselők közül.
Pénz ide vagy oda, azt forrásaink egyöntetűen állítják, hogy Nováknak van egy „csodafegyvere”: ha valakivel konfliktusa támad a párton, esetleg a frakción belül, az könnyen a Kuruc.infó céltáblájává válhat. Azt beszélik, ha kell, Vonát is ezzel tudja „fogni. (Köztudott, hogy többen összefüggésbe hozzák Novákot a szélsőséges, ám a „nemzeti radikális” körökben befolyásos Kuruc.infóval. A Tomcat néven ismert Polgár Tamás például azt állítja, annak idején Novák szerkesztette a szájtot. Ezt a Jobbik alelnöke határozottan tagadta mindig is.)
Ahogy a hatalmi centrumban többeknek, úgy Nováknak is egyensúlyoznia kell a szélsőségesek és a mérsékeltek között, bár ez nem mindig sikerül. A 2006-os utcai megmozdulások néhány aktív figurája még az országgyűlési választások idején azt mesélte a hvg.hu-nak, hogy a Jobbikon kívülálló radikálisok körében Novák Előd leszerepelt, amiért azt az álláspontot képviselte, hogy a párt ne indítsa országos listán Budaházy Györgyöt. Mindezt megerősíti egy videó is, melyen hallható, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Budaházy mellett kampányoló Toroczkai László – Morvai Krisztina jelenlétében – erősen bírálja a Jobbik alelnökét egy nyilvános fórumon.
Ami Morvai Krisztina szerepét illeti, forrásaink szerint ő saját magát menedzselte a csúcsig. „Morvai elhitette Vonával, hogy a pártnak szüksége van rá. Azt Vona is tudta, hogy Morvai jó lesz szavazatgyűjtésre, így egyfajta szükséges rossznak tartotta” – magyarázta egyik informátorunk. Egy frakciótag pedig arról beszélt, hogy Morvai igyekszik azokra a témákra ráugrani, amit Vona szabadon hagy, a pártelnök pedig nagyon is tisztában van azzal, milyen veszélyt jelent mindez rá.
Morvai leginkább a radikálisok ügyvédjére, a párt egyik országgyűlési képviselőjére, Gaudi-Nagy Tamásra van hatással. „Tamást teljesen az ujja köré csavarta, meglehetősen közel kerültek egymáshoz” – mesélte lapunknak Gaudi-Nagy egyik közeli ismerőse. Egy másik forrásunk szerint Morvai és Gaudi-Nagy „egy külön szekta” a párton belül, de a Jobbik politikájába valójában nincs beleszólásuk, ahhoz túl gyengék. Ráadásul egyikük sem tagja a pártnak.
Ha igaz a pletyka és a radikálisok valóban veszélyeztetik Vona pozícióját, akkor nem nehéz kitalálni, kik közül kerülhetnének ki a puccsisták. A Jobbik frakciójának „keménylegénye” ugyan Zagyva Gyula, de Morvaihoz hasonlóan Gaudi-Nagy ügyvéd-politikus is a radikálisokhoz húz. Ismerősei állítják, Gaudi-Nagy tényleg hősként tiszteli Budaházy Györgyöt, noha – mint egyik ismerősétől megtudtuk – megesett, hogy az előzetes letartóztatásban lévő férfi egy ízben „leüvöltötte a fejét”, amikor az ügyvéd meglátogatta őt a váci börtönben.
Úgy tudjuk, Gaudi-Nagy erőlteti azt is, hogy a Jobbik álljon ki Budaházy mellett. Ez is feszültséget gerjesztett a Jobbik vezetésén belül, mivel a hatalmi centrumban lévők jobbnak látták volna, ha a Budaházy-témát inkább jegelik az önkormányzati választásokig. Sokat elárul minderről, hogy az októberi választások előtt a Kossuth térre szervezett, Budaházy melletti szimpátiatüntetésen a párt nagyágyúi közül csak Gaudi-Nagy és Morvai szólalt fel. Sokatmondó, hogy Vona a bíróságra bízná annak megítélését, Budaházy bűnös-e vagy sem, míg Morvaiék politikai fogolyként tekintenek a férfira. Nem beszélve arról, hogy Budaházy egyik börtöninterjújában is utalt arra, hogy a Jobbikon belül nem az összes képviselő áll ki mellette.
Toroczkai az „időzített bomba”
Ám nemcsak Budaházy nincs ínyére a hatalmi centrumnak. Vonáék legalább ilyen rossz szemmel nézték Toroczkai László megjelenését is. Úgy tudjuk, Toroczkait szintén Gaudi-Nagy Tamás „nyomta be” a pártba, pontosabban neki köszönhető, hogy „Laci” vezette a Jobbik Csongrád megyei listáját és került be a a Csongrád megyei közgyűlésbe. Toroczkaitól ugyanakkor a pártvezetés több tagja, köztük állítólag maga Vona is ódzkodik, a mérsékeltebb erők pedig „időzített bombaként” tekintenek rá. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott, Toroczkai túlzottan „önjáró”, és hosszabb távon inkább árt, mint használ a pártnak. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke 2006 után egyébként akarva-akaratlanul is hozzájárult a Jobbik sikeréhez. Több forrásunk is azt állította, hogy Vona Gábor azért találta ki a Magyar Gárdát, mert megtudta, hogy Toroczkai a 2006-os tüntetéseken felbuzdulva hasonló „sereget” kíván létrehozni. „Vona szinte versenyt futott Toroczkaival és be is jött neki, a gárda tényleg sok plusz szavazót hozott” – mesélte lapunknak az egyik frakciótag, megemlítve, hogy amikor a „buliba” Für Lajost is „beszervezték”, még szó sem volt arról, hogy a gárda a „cigányok ellen jönne létre”. „Gábor találta ki, hogy a gárdát cigányügyben lehetne felhasználni” – mondta forrásunk, elismerve, hogy ez a taktika bejött.
A Jobbik parlamenti frakciójának radikális táborát erősíti Gaudi-Nagy Tamáson kívül ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész felesége, Hegedűsné Kovács Enikő. A Hegedűs-házaspár egyértelműen kiáll Budaházy ügye mellett, múlt pénteken például a budapesti Szabadság Téri Református Egyházközség adott helyet a börtönben lévő „szabadságharcos” ügyében tartott sajtótájékoztatónak és filmvetítésnek. Szintén a radikálisabbakhoz sorolják Zakó Lászlót, aki valaha a Csurka István vezette MIÉP alelnöke volt, ma már azonban – ahogy egyik forrásunk mondta – „nem túl jelentős személyiség” a Jobbikon belül. S jóllehet sokan a párt főpolgármester-jelöltjét, Staudt Gábort is radikálisnak tekintik, egyes párttársai azt állítják róla, hogy ő „csak próbál radikálisnak tűnni, de valójában nem az”. Nem úgy, mint az ózdi Kisgergely András, aki a borsodi vonal talán legerősebb embere. Ha felszínre törne a vidéki és a fővárosi jobbikosok közötti ellentét, akár a konfliktus egyik motorja is lehetne – mondják róla ismerői.
A Jobbikon belül ugyanis nemcsak a mérsékeltek-radikálisok viszonyában figyelhető meg törésvonal, hanem a vidékiek és a fővárosi pártelit között is érezhető némi feszültség – bár ez az utóbbi hetekben állítólag enyhülni látszik. A főváros-vidék „szembenállás” nem kizárólag az önkormányzati választáson tapasztalható gyenge budapesti szereplésre vezethető vissza, amit egyébként a pártvezetés igyekszik nem kudarcként kommunikálni. A feszültség egyik forrása, hogy a fővárosi vezetés nem fektetett akkora energiát az októberi megméretésre, mint a tavaszi választásra. „A pártvezetésnek már nem volt fontos az önkormányzati választás, vidéken ezt nehezményezték is” – mondta lapunknak egy fővárosi jobbikos. Szerinte ez részben azért is lehetett így, mert a parlamenti munkák miatt az országos vezetés le volt terhelve, ráadásul a számukra nagyon fontos pozíciókat már a tavaszi választáson megszerezték. Forrásaink szerint ez is az egyik oka annak, hogy az önkormányzati választás eredményváró estéjén a párt nem csinált akkora felhajtást a Kongresszusi Központban, mint tette ezt ugyanott az EP-választás estéjén.
A párton belül többen úgy látják, hogy ha sikerülne is a radikálisoknak (vagy az elégedetlenkedő vidékieknek) átvenniük a párton belüli hatalmat, „nem jutnának messzire”, és a szervezet rövid időn belül felmorzsolódna. Ha másért nem, hát azért, mert a párt „pénzemberei” nem a radikálisok és főleg nem a vidékiek soraiban vannak. Az ok végül is pofonegyszerű: egy vállalkozó számára főleg akkor van értelme pénzt fektetni egy pártba, ha az előbb-utóbb valamilyen módon megtérül. Nem véletlen, hogy a politikai viszonyokat régről ismerő dörzsölt figurák a mérsékeltek között vannak – emlékeztetett az egyik forrásunk, mások mellett az MSZMP-s múltú „öreg szocira”, Nyikos Lászlóra, a párt „pénzügyminiszter-jelöltjére” (az Állami Számvevőszék volt alelnökére) és Pősze Lajosra, a Szerencsejáték Rt. egykori vezetőjére utalva.
Márpedig széles tömegeket radikális nézetekkel nem lehet megfogni, s ahhoz, hogy a Jobbik a középosztály felé nyisson – ahogy ezt a mérsékeltek szeretnék –, nem lenne szabad a szélsőségeseknek teret adnia. „Fogatlan munkanélküliekre nem lehet pártot építeni. Ezzel Vona is tisztában van. Őrlődik is emiatt, de a szélsőséges hülyék mindig visszahúzzák abba a közegbe, ahol ő valakinek érezheti magát. Mert egy írástudó társaságában öt perc után már feszengve érzi magát” – fogalmazott meglehetősen keményen a frakció egyik mérsékeltnek tekintett tagja, aki éppen „a hülyék miatt” nem jósol nagy jövőt a pártnak. „A Jobbik nem fajsúlyos. Bármelyik vállalat vezetőjének nagyobb a befolyása, mint az egész pártnak” – mondta. Szerinte éppen ezért a belső konfliktusoknak sincs igazán tétje.
Bár az országgyűlési választások előtt keringtek hírek a Jobbik külföldi szponzorairól Teherántól Moszkváig, forrásaink szerint a pártot főleg vállalkozók és a párttal szimpatizáló magánszemélyek támogatták – ahogy azt egyébként Vona is hangoztatta többször. „Nem kell nagy külföldi támogatókra gondolni. Sokan vannak, akik néhány millióval vagy néhány tízmillióval meg tudták tolni a szekeret, de ma már az sem nagy kunszt, ha egy vállalkozó kiperkál 150 millió forintot” – mondta az egyik informátorunk.
Ilyen mecénásnak tartják például a gazdagnak mondott Pősze Lajost, akiről többen is azt állították lapunknak, hogy amerikai kapcsolatai révén „sokat hozott a párt konyhájára”, nemcsak pénzt, de kapcsolatokat is. Ő ezt a hvg.hu-nak tagadta, mint mondta, csak a pártprogram megírásában vállalt főszerepet.
Pősze szerepe egyébként azért is érdekes a Jobbik szempontjából, mert a leglátványosabban ő hozta felszínre a mérsékeltek és a radikálisok között régóta feszülő ellentétet, amikor júliusban a Magyar Nemzetnek nyilatkozva „magamutogatónak” nevezte a gárdistákat. Nyilatkozatát – amit Szabó Gábor szerint a napilap újságírója tett más kontextusba – már Vona sem hagyhatta szó nélkül, és leváltották frakcióvezető-helyettesi posztjáról, ami a radikálisok szerint csekély büntetés volt. Úgy tudjuk, Pősze ma már egyáltalán nincs jó viszonyban Vonával, Novák Előddel pedig nem is beszél, a párton belüli szélsőségeseket megveti.
Forrásaink szerint Pősze mellett sokat segítette a kampányt a korábban reklámügynökség-tulajdonos Losoncy Pál, a Fővárosi Közgyűlés egyik jobbikos képviselője. Egyik ismerőse lapunknak arról beszélt, hogy „Losónak a gatyája is ráment a kampányra”, ezért zokon is vette, hogy nem került be listán az Országgyűlésbe, de végül a fővárosi pozícióval „kárpótolták”. Megkeresésünkre Losonczy erős túlzásnak tartotta, hogy jelentős összegekkel támogatta volna a kampányt, bár azt elismerte, hogy költött, de – mint mondta – a saját kampányára, s kevésbé pénzzel, mint inkább a reklámiparban megszerzett kapcsolataival és eszközeivel.
Perzsa és jordán barátok
Informátoraink a párt jelentősebb segítői között említették még az iráni származású Jahromi Afi üzletembert, akinek Bécsben és Budapesten is van étterme. Ferencvárosi éttermében az országgyűlési választások előtt még kopogtatócédulát is gyűjtöttek a pincérek, de nemcsak ez volt a szerepe a helynek: ha igazán fontos kérdéseket kellett megbeszélni, akkor a Jobbik elnöksége ott gyűlt össze. Ezekre a megbeszélésekre csak az „illetékesek” mehettek be – avatott be a részletekbe egyik forrásunk, aki maga is részt vett egy ilyen találkozón. Szerettük volna minderről Jahromit is megkérdezni, de őt nem sikerült elérnünk, így azt sem tudtuk meg, miért kedveli ennyire a Jobbikot.
Vonáék pártja körül azonban a perzsa szálon kívül a jordán vonal is erős. Mint megtudtuk, az országgyűlési választások után az egyik budapesti luxusszállodába szervezett estet a Jobbik parlamenti képviselőjelöltjeinek a jordán nagykövetséggel szoros kapcsolatban álló jordán-magyar baráti társaság, márpedig egy ilyen esemény nem lehet olcsó mulatság. Az esten több palesztin vendég is jelen volt. Forrásaink szerint a jordán kapcsolatokat a radikálisokhoz sorolt Hegedűs-házaspár „hozta be” a pártba. Igaz, a jordánokkal köttetett barátságot nem is titkolja a párt: idén szeptember 11-én például Ajkán a Jobbik arab-magyar barátságot ünneplő rendezvényt szervezett, amelyen jórészt Izrael volt a téma és a jordán-magyar baráti társaság képviseltette is magát. Ahogy Hegedűsék is.
Az iráni és jordán barátság ellenére a keleti világról alkotott politikai nézetek néha zavart és feszültséget okoznak a pártban. Nemrég például Novák Előd esett neki a párt mérsékelt politikusai közé tartozó Gyöngyösi Mártonnak és Hegedűs Tamásnak (utóbbi a párt frakcióvezető-helyettese), felróva nekik, hogy nem ellenzik Törökország EU-csatlakozását. Forrásaink szerint az sem véletlen, hogy ekkor a Kuruc.info egyik álnéven író szerzője Hegedűst sértegette egyik cikkében, majd a portálon vitacikkek jelentek meg a témában.
Érthető módon a párt belső problémáit – amit Vona Gábor szerint a sajtó az elmúlt időszakban „elképesztő részletességgel és szégyenlősség nélküli felnagyítással tárt a nyilvánosság elé” – a Jobbik takargatja (ahogy teszi ezt a legtöbb párt), de egy-egy megnyilatkozás azért árulkodó.
Ilyen például a pártelnöknek az az írása, amit az önkormányzati választások után a Barikád nevű párthetilapban tett közzé, és aminek a tartalmát lényegében megismételte a minap a jobbikos képviselők első országos gyűlésén. Eszerint a belső problémák a párt felépítéséből fakadnak. Abból, hogy a Jobbik alulról szerveződött, alulról nyitott szervezet. „A jelenlegi helyzetben azonban igenis szembesíteni kell saját magunkat azzal is, hogy ebből a szerveződési formából kifolyólag nem egyszer kerültek a Jobbik soraiba olyan emberek, akiknek nem lett volna szabad. A hirtelen jött és elképesztő erejű tagsági felduzzadás óhatatlanul hozta magával a kellemetlenségeket, a belső problémákat” – írta. (Hasonló véleménynek adott hangot a pártigazgató is a már említett Magyar Narancs-interjúban: „bekerültek a pártba olyanok, akik nagyon ide valók, és olyanok is, akik jellemtorzulással küzdenek, vagy mindössze önmegvalósításnak gondolták a jobbikozást. Ezekből az emberi összeütközésekből áll össze a konfliktusok többsége”.)
Vona meggyőződése, hogy a pártnak újra kell gondolnia az alulról szerveződés teljes nyitottságát, miközben „nagyon kell ügyelni arra, hogy a felülről szervezettség kizárólagosságának még a látszatát is elkerüljük”. Írásában azt is elárulta, ő milyen pártot látna kívánatosnak. „A Jobbiknak véleményem szerint három szervezeti formáról kell példát vennie a jövőben. A hadseregről, az egyházról és a multikról. Mindegyik más és más, mégis mindhárom sikeres közösségi forma, amely céljait tűzön-vízen át eléri”. A multik szerinte abban jók, hogy „olyan profi humánerőforrás-gazdálkodást folytatnak, amely eléri, hogy a nagy gépezet minden egyes tagja magából a legjobbat és a legtöbbet hozza ki, kellő jutalmazás ígérvényeivel”. Az országos gyűlésen pedig már egyenesen azt tanácsolta: aki alkalmatlan arra, hogy szervezeti kultúrát tanuljon, az inkább kívülről segítse a pártot.
Dezső András
A Jobbik kritizálja a Fideszt, de nem fog össze Gyurcsánnyal
