Az összeállítás ismerteti a vörösiszap összetételét, amely nem mérgező, viszont a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A nátronlúg (nátrium hidroxid) ugyanis erősen lúgos anyag, amely égési sérüléseket, szembe kerülve pedig szemkárosodást okozhat. Ennek oka, hogy amikor a nátronlúg vízzel (például a bőrben levő vízzel) érintkezik, hő fejlődik, utóbbi helyi felmelegedést vált ki, égési sérüléseket okozva. A vörösiszappal, és így a benne levő nátronlúggal történő érintkezés esetén a gyors, bő vizes lemosással a sérülések elkerülhetők. 

A honlapról megtudható, hogy gipsszel kötik meg a szakemberek a vörösiszapban található lúgot, így akadályozzák meg a lúg beszivárgását a talajba illetve azt, hogy a szél elhordja a porát. Az összeállítás ismerteti a semlegesítés módját, amelyet savas hatású anyagokkal lehet elérni, ám aláhúzzák, hogy erős savakat nem fognak szétlocsolni, az MTA kutatói olyan anyagokat javasoltak alkalmazni, amelyeket egyébként is használunk, pl. keserűsó és vasgálic.

Arra is kitér, miért veszélyes az iszap kiszáradása: "A kiömlött iszap kiszáradása azért veszélyforrás, mert az anyag nagyon finom szemcsékből áll, melyeket a légáramlat könnyen felkap és levegőből a légutakba kerülhet. Itt mint por - különösen még a semlegesítés előtt mint lúgos kémhatású anyagokat tartalmazó por - irritálja a légutakat és a tüdőt. A porszemcsék mérete és alakja is nagyon fontos tényező az esetleges egészségre káros hatások szempontjából. Amennyiben nem csökkentették előzőleg az iszap lúgosságát, úgy az is kifejthet káros hatást a tüdőre" - olvasható a honlapon.

Az ismertetőből megtudható, hogy radioaktív sugárzásveszélynek nincs kitéve a lakosság és a vörösiszap nem tartalmaz olyan különlegesen veszélyes nehézfémeket, mint a kadmium, vagy a higany. Jelentéktelen mennyiségben tartalmaz ólmot, amit csak a legmodernebb elemzési technikákkal lehet kimutatni, de egészségkárosító mennyiségben nincs jelen. Tartalmaz ritkafémeket, ezek összkoncentrációja a vörösiszapban azonban nem haladja meg a 0,3 százalékot.

A szennyezett területeken nincs sugárveszély, a vörösiszap az egészségügyi határértéknél jóval kisebb mennyiségben tartalmaz radioaktív elemeket - szögezi le az MTA.

A honlap azt is vázolja, hogy nagy nyomású, bő vizes lemosással a szennyeződés nagy részben eltávolítható a lakóházak külső és belső falairól, a padlóról. Azt javasolják, hordókba, fóliákra pakolva gyűjtse össze a lakosság. A szakemberek szerint a tisztítást követően vissza lehet költözni a házakba.

A legtöbb helyen valószínűleg nem lesz szükség talajcserére, elegendő lesz a semlegesítés, az iszap feltakarítása, és a maradék beszántása (a porzás elkerülésére). A portál ismerteti, hogy milyen káros hatások érhetik az állatokat, amelyek ugyanúgy lúgmarást szenvedhetnek, miként az emberek. 

Az összeállítás szerzői megválaszolják, hogy milyen hatással van a vörösiszap talajra, milyen következményekkel járhat a szárazföldi "életközösségek" károsodása, s  mi történt a Torna-patak élővilágával, amelyben az MTA Balatoni Limonológiai Kutaóintézetének munkatársai tavaly 9 halfaj jelenlétét mutatták ki.  A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúgtartalma miatt (pH 13 körül) erősen maró hatású és szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. Ezek között növényi és állati szervezetek egyaránt vannak, a gerinctelen szervezetektől a halakig. Az alsóbb szakaszokon a hígulás miatt a nátronlúg hatása fokozatosan csökken .

"Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra. Biztosat tehát nem lehet mondani, majd a hidrobiológiai monitoring (azaz a változásokat felmérő) vizsgálatokból derül ki a jövő év során, hogy milyen a regeneráció sebessége" - olvasható az MTA honlapján.