Lábady Tamás polgári tanácsa helybenhagyta a Somogy Megyei Bíróság korábbi elsőfokú határozatát, és a fiú életét kioltó két osztálytársat, valamint azok szüleit egyetemlegesen kötelezte a kártérítés, továbbá a perköltségek megfizetésére.

A gyilkosság 2008. május 21-én történt. A két, akkor 10. osztályos fiú egy kaposvári tóhoz csalta társát, ott kővel, fával és egy vésővel brutálisan bántalmazták. A fiú az életéért könyörgött, de a tettesek nem kegyelmeztek neki: arcára mellmagasságból súlyos betondarabokat ejtettek, majd az eszméletét vesztő diákot a tóba dobták. Indítékuk mindössze az volt, hogy a fiú idegesítette őket. A gyilkosokat jogerősen 14 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Lábady Tamás indoklásában rámutatott: a tettesek szüleinek felelősségét gyermekeik helytelen nevelése alapozta meg. A fiatalok tettének körülményei az élet tiszteletének teljes hiányát mutatták. "Irgalom, könyörület, szánalom nélkül végeztek társukkal, holott a gyermek az élet érinthetetlenségét már az anyatejjel szívja magába, és tizenhét éves korára embertársaira a legnagyobb tisztelettel kell tekintenie" - fogalmazott.

A bíró az alkotmányra hivatkozva utalt rá: minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődését biztosító gondoskodáshoz. A gyermek nevelését a szülő választja meg, kötelessége olyan magatartási formákat mutatni, példákat elé állítani, amelyek összhangban vannak a társadalom kívánalmaival. Megjegyezte: az elkövetők gyűlölete, brutalitása egyértelműen rossz lelki alkatra, defektusra utal, ami nevelési hiányosságokra vezethető vissza. "Nem nevelték őket oly módon, hogy ne jussanak el e brutális cselekmény megvalósításához" - mondta.

Lábady Tamás szólt arról is, hogy a kártérítés összege méltányos ahhoz képest, hogy a házaspár ilyen körülmények között vesztette el tíz évi próbálkozás után, nehezen megfogant egyetlen gyermekét. Olyan emlékeik, fájdalmaik vannak, amelyektől nem lehet szabadulni, amelyek egész életükben végigkísérik őket.

Az elhunyt fiú szülei a tárgyalás után azt mondták: tisztában vannak vele, hogy gyermekük haláláért nem kaphatnak igazi elégtételt. A polgári perrel a legfontosabb céljuk az volt, hogy a tettesek és szüleik még jobban átérezzék fájdalmukat, érezzék felelősségüket, felfogják cselekedetük súlyát.