A sztrájkban részt vevők a sztrájk alatt is a munkahelyükön tartózkodnak ugyan, mivel azonban a munkát nem veszik fel, bér erre az időre nem jár nekik. Ilyen esetekben a szakszervezet szokta az elmaradó bért (úgynevezett sztrájksegélyt) kifizetni az úgynevezett sztrájkalapból. Erre vonatkoznak a sztrájkoló 14 szakszervezet nyilatkozatai, miszerint kitart a pénzük, ezért - megegyezés híján - tovább folytatják a sztrájkot. Hogy pontosan meddig, illetve hogy mennyi pénzből gazdálkodnak, arról adatokat, számokat azonban nem közöltek. 2008 februárjában például a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete azt közölte, hogy a sztrájkalapjukban lévő összeg akár több hónapos munkabeszüntetés esetén is kitart, bár arra nem nyílt alkalom, hogy ennek valóságtartalmát bárki tesztelje.

A BKV-s szakszervezetek tartalékai egyes hírek szerint néhány napig, mások szerint hetekig kitartanak. A pontos számot érthető taktikai okokból nem publikálja az érdekképviselet, akkor ugyanis nyilvánvalóvá válna, hogy pontosan hány nap kell még a sztrájkolók "kifárasztásához". Így az efféle, több hétre, vagy több hónapra vonatkozó állítások inkább az összetartást szolgálják, vagy afféle hidegháborús nyomásgyakorlásként értelmezhetők. (A VDSZSZ egyik vezetője később elismerte, "állóháborúban kivéreznének". Ezért is alkalmazzák inkább a gördülő sztrájk taktikáját: rövid időre, rajtaütésszerüen jelentenek be munkabeszüntetést.)

Egy neve elhallgatását kérő BKV-s forrásunk megerősítette a sajtóban már megjelent kalkulációt, amely szerint napi 20-25 millió forintba kerülhet a szakszervezeteknek a munkabeszüntetés. Úgy látja, nemhogy bomlasztaná a közlekedési dolgozókat a sztrájkalap kiürülése, de szerinte többen hajlandóak lennének csatlakozni a sztrájkhoz akkor is, ha már nem lenne meg a fedezete, s azt is elképzelhetőenk tartja, hogy például a trolibuszok sofőrjei is beállnak a munkabeszüntetők soraiba.

Honnan a pénz?

A szakszervezeti tagok általában bruttó keresetük 1 százalékát fizetik tagdíjként, ez persze szervezettől függően lehet több vagy kevesebb. A buszsofőrök nagy része csatlakozott valamelyik szakszervezethez, s van olyan hely is, ahol havi ezer forintot fizetnek a tagok. (Becslések szerint a dolgozók legalább fele, vagyis közel 6000 ember sztrájkol, vagyis ők biztosan valamelyik szakszervezt tagjai, tehát tagdjíat fizetnek.) A befizetett tagdíjból különít el a szakszervezet a sztrájkalapba.

Lapunk - hivatalosan meg nem erősített - információ szerint például a dél-pesti garázsban működő szakszervezet sztrájkalapjában 18 millió forint van, s ez az egyik legnagyobb tartalék a most sztrájkoló BKV-szakszervezetek között. Olyan információ is eljutott hozzánk, miszerint a szakszervezetek tulajdonában lévő ingatlanok (például nyaralók) értékesítése is felmerült arra az esetre, ha elfogyna a pénz. S az sem kizárt, hogy a szakszervezetek kisegítik egymást - amennyiben van miből -, ha valahol elapadnának a források.  De tudomásunk szerint olyan szakszervezet is működik, amely büfé működtetésével egészíti ki a bevételeit.

A tagdíjak mellett persze egyéb bevételei is lehetnek a szakszervezeteknek, kaphatnak például külföldi szakszervezettől támogatást. De vannak belső források is. 2008 őszén például egy elbocsátott buszsofőr arrról számolt be a Magyar Hírlapnak: "Földényi György, a BKV sztrájkbizottságának elnöke különmegállapodást kötött a később menesztett Regőczi Miklós értékesítési vezérigazgató-helyettessel. A Földényi által vezetett Kilián Autóbusz Üzemegység Szakszervezete a BKV által lízingelt FLK-295-ös rendszámú Volvo 9900 luxusbuszt július 30. óta havi harmincezer forintért bérli, és fuvarokat szervezhet rá. A megállapodás egyediségét jelzi, hogy a BKV több mint húsz szakszervezetének egyikével sem kötöttek hasonló szerződést. A BKV sem a lízingdíjat, sem a kötelező biztosítás, sem a casco díját nem hárítja a Kiliánra, állja az időszakos vizsgáztatások költségeit, a karbantartást és a szervizmunkát értékhatár nélkül havi százezer forintos átalányért elvégzi".

Kovács Andrea