„Minden bizonnyal a Jobbik vezetőit is meglepte, hogy a politikai marketingeszköz céljára megalakított Magyar Gárda két év alatt mekkora társadalmi beágyazottságra és ismertségre tett szert. Az eredeti elképzelés szerint a rendpárti és törvénytisztelő Jobbik militánsabb, szélsőségesebb üzeneteinek kiszervezett közvetítője volt a Gárda, mára viszont a párt vezetésének kihívást jelent a csoport irányítása” – mondja Krekó Péter, a Political Capital (PC) elemzőcég vezető elemzője. 

Mint ismeretes, a Fővárosi Ítélőtábla július 2-i ítélete feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző Egyesületet, illetve az annak szerves részét képező mozgalmat, miután megállapította, hogy a szervezet megmozdulásai sértették mások jogait és szabadságát. Az egyesület elnöke – akárcsak a Jobbiké - Vona Gábor, aki rögvest jelezte, a gárdisták folytatják tevékenységüket. Két nappal később az Erzsébet téren tartottak demonstrációt, amelyen Vonát a rendőrség előállította. A PC eseményt követő elemzése szerint a Jobbik pártelnöke kénytelen volt megjelenni a tüntetésen, különben a Gárda elszakadása radikálisan felgyorsult volna. A Jobbik pártelnöke számára nem volt magától értetődő, hogy elmegy a formailag ülődemonstráció jellegű tüntetésre, s azon is hezitáltak a Jobbik-vezetők, hogy hogyan definiálják a rendezvényt – emlékeztet Krekó Péter.

A tétovaság nem véletlen, a kérdés ugyanis az, hogy megteheti-e a rend pártja, hogy olyan akciókat támogat, amelyek egyértelműen jogállami döntésekkel mennek szembe. A Jobbik nem az illegalitást, hanem a pártpolitizálás útját választotta, vagyis a demokratikus jogállami rendszer keretein belül akar érvényesülni és hatalomhoz jutni. Ennek megszerzéséhez tökéletes kampányeszköz volt a kisfalvak lakóinak rendpárti, cigányellenes érzelmeit célzó egyenruhás masírozás, a betiltott Gárda azonban egy hőzöngő, önjáró szervezetté változott. A legnagyobb dilemma ebből a szempontból Krekó Péter szerint, hogy a többi radikális jobboldali szervezettel kötött „szegedi megállapodás” értelmében a Jobbik a szélsőjobboldali tábor képviseletét látja-e el a jövőben is, vagy pedig igyekszik tovább bővíteni szavazótáborát, amihez mind stílusában, mind üzeneteiben mérsékeltebb irányba kellene elmozdulnia.

Kézenfekvő megoldásnak tűnne végleg elengedni a szervezetet, ez azonban nem könnyű. „A gárdisták rendkívül erős elkötelezettsége és aktivitása jól jöhet még Vonáéknak a tavaszi választási kampányban. Ezért a Jobbik-elnök inkább összetartásukban, kontroll alatt tartásukban érdekelt” – mondja a PC elemzője. Talán még ez a kedvezőbb megoldás: a Magyar Gárda teljesen szabadjára engedve, illegalitásba vonuló, radikális szabadcsapatokká alakulva még nagyobb kockázatot jelentene. Valamennyi kontrollálatlan akciójuk a Jobbik fejére hullna vissza.

Két hónapja még kérdés volt, hogy a betiltott gárdisták, meg a közéjük keveredő Vona Gábor birkózása a rendőrökkel kelt-e bármilyen visszatetszést a Jobbik-szimpatizánsok között, de mára a válasz is megvan: nem csökkent a Jobbik támogatottsága. Vona Gábor személyes népszerűségének változása azonban nem egyértelmű. A Medián szerint 29 százalékosról 24 százalékosra csökkent, míg a Szonda adatai szerint négy ponttal nőtt. „Eddig nem látszik, hogy a Jobbik politikailag veszített volna, és senki nem talált valódi fogást rajtuk, de ha a párt semmi mást nem lesz képes ezentúl felmutatni, csak a jogállami szervekkel és a rendőrséggel való konfrontációt, akkor ez az ő politikai lehetőségeit is beszűkíti” – magyarázza Krekó aki szerint a legutóbbi, szentendrei Magyar Gárda-rendezvény célja nem is annyira a  médiafigyelem felkeltése volt.  „Inkább a gárdisták aktivitásának fenntartását szolgálta volna a rendezvény” – fogalmaz az elemző.

A Jobbik az elemző észrevétele szerint annyira komolyan gondolja középpárti pozícióját, hogy egyrészt az MSZP-vel és a Fidesszel egyszerre konfrontálódik, másrészt több üzenetén finomított: így például elítélte a holokauszttagadást, s bár rasszista érzelmekre ható kampányt folytat, a romagyilkosságok ügyében sem mismásoltak, elítélték azokat. A szélen tartani a pártot a radikalizálódó hazai közvélemény ellenére sem lehet célravezető és tartósan sikeres stratégia, de a gárdistákkal való gyakori akciózás mégis ezt eredményezheti. Ráadásul – mondja interjúalanyunk – egy, a nyilatkozataiban kormányra kerüléssel kacérkodó szervezetnek, vagyis a Magyar Gárdával azonosított Jobbiknak nem igazán tesz jót, ha folyamatosan arról megy a vita, hogy akkor egyáltalán léteznek-e vagy sem.

A Jobbik – mint minden szélsőséges szervezet – az áldozati pozíciót próbálja felvenni, de hogy a mártírkodás hosszú valóban hoz-e elég szavazatot, azt lehetetlen megmondani. Kérdés ugyanis, hogy a bilincsbe vert Vona Gábor valóban elég szánni való látvány-e ahhoz, hogy emiatt újabb tömegek szavazzanak rá, s az is, hogy meddig tudja ezzel Vona saját táborában fenntartani a harci kedvet. Az is figyelemre méltó azonban – figyelmeztet Krekó Péter -, hogy a radikális szavazók jelentős része - bár a Jobbik EP-választási sikere többeket színvallásra indított -  feltehetően továbbra isem hajlandó pártszimpátiáját elárulni  a kérdezőbiztosoknak. Így továbbra is nehéz felmérni a Jobbik tényleges és potenciális szavazótáborát, és kiszámítani ennek a tábornak az egyes politikai eseményekre adott reakcióit.