Az alperes mindezzel szemben úgy látta: az egyesület és a mozgalom nem ugyanaz, de ha ugyanaz volna is, Tatárszentgyörgyön semmi olyan nem hangzott el, ami indokolná az egyesület föloszlatását. Az alperes keretet teremtett a Magyar Gárda mozgalom megalakulásához, de ez jogi értelemben nem jelent közösséget – mondta az egyesület ügyvédje. A mozgalom viszont nem oszlatható fel, mert – hangzott az egyesületi érvelés – nincs bejegyezve. A honlap nem az egyesület honlapja, hanem a mozgalomé, Tatárszentgyörgyön pedig a mozgalom vonult föl, az ott történtekhez az egyesületnek semmi köze, ezt bizonygatta az alperes ügyvédje. Mindemellett az álláspontja az, hogy – bár Tatárszentgyörgyön valóban szó volt a „cigánybűnözésről” – a mozgalom tevékenysége nem irányult senki ellen, rendezvényein erőszak vagy arra való fenyegetés nincs jelen. „Absztrakt félelmekre való hivatkozással az emberi jogok korlátozása nem lehetséges” az alperes szerint, a mozgalom tagjainak vonulása pedig „nem alkalmas félelemkeltésre”.

A tavalyi elsőfokú ítélet szerint a Tatárszentgyörgyön történtek „az alperesi felelősség kategóriájába tartoznak”, emellett a mozgalom ruhája a nyilasokéra hajaz és – mivel azóta történelmileg kevés idő telt el – ez alkalmas „bizonyos kisebbségi csoportok” (Értsd: a zsidók – Sz. P.) érzékenységének megsértésére. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az egyesület és a vele szimbiózisban a mozgalom tevékenysége emberi jogokat sért – ismertette a korábbi ítéletet a háromtagú bírói tanácsot vezető Czukorné Farsang Judit.

Az elsőfokú ítélet után fellebbező alperes álláspontja szerint a bíróság téves következtetésekre jutott és tévesen alkalmazta a jogot. A föloszlatás egyrészt aránytalan, tehát nem felel meg az arányosság elvének, másrészt nincs meg a jogszabályi alapja. A mozgalom tevékenysége nem jár mások jogainak sérelmével, s főleg nem olyan arányú sérelmével, hogy az a föloszlatást igazolja. Az alperes álláspontja az volt, hogy folyjék termékeny vita a valós társadalmi problémákról.

Gaudi-Nagy Tamás, az egyesület ügyvédje Reiner Pétert szerette volna bekéretni, ő a Magyar Gárda mozgalom közismerten zsidó tagja. A bírónő Reiner meghallgatásához hozzájárult, ő azonban nem volt a tárgyalóteremben, belépőkártya híján nem jutott be.

A korábbi álláspontját továbbra is fönntartó Gaudi-Nagy szerint nem a külvilág megítéléséből, hanem a valós tényekből kell megállapítani, hogy a két szervezet egy-e vagy kettő. A média jelentős hányada elfogult és szándékosan igyekszik a mozgalmat az egyesülettel egybemosni - állította az ügyvéd, hozzátéve, ha a kettő azonos volna, akkor sem lenne alap a föloszlatásra. Azt állította, hogy a magyar-cigány együttélés problémáinak az őszinte, nyílt föltárása a Magyar Gárda Egyesület célja, a mozgalom léte és tevékenysége pedig fontos társadalmi kérdésekre világít rá. Az ügyvéd szerint a „cigánybűnözés” fogalma nem sérti az emberi méltóságot: az egy „kriminológiai szakszó”, s nem a cigány kisebbség megbélyegzése az egyesület célja, hanem a bűncselekmények áldozatai melletti kiállás. Azt állította, tévedés, hogy a formaöltözet a vészkorszakra utal, s mint ilyen sérti „bármely kisebbség” érzékenységét. De ha sértené is, az sem ad okot a föloszlatásra.

Gaudi-Nagy arra hívta föl a figyelmet, hogy amennyiben a másodfokon eljáró bíróság helybenhagyja az elsőfokú ítéletet, attól még csinálhatják azt, amit eddig. 

Mindezzel szemben a Főügyészséget képviselő Nagy László úgy látta: az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az alperes a fellebbezés kiegészítésében semmilyen új körülményt nem tudott prezentálni. Nagy indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hagyja jóvá. Az egyesülési jogról szóló, 1989. évi II. törvény 2. paragrafusának 2. bekezdésére hivatkozott. Eszerint „az egyesülési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”. Márpedig ez történt.

Nagy szerint tényekkel igazolható a mozgalom és az egyesület közti „meghatározó összefüggés”: a mozgalmat az egyesület irányítja. A Vona Gábor egyesületi elnök által 2008. szeptember 14-i országos főkapitányi értekezleten elhangzottakból ez teljesen egyértelműen kiderült – vélte az ügyész. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy egyes kisebbségek érzékenységét a mozgalom tevékenysége sérti – tette hozzá. Okkal lehetett azt érezni, hogy embereket származási alapon megkülönböztetnek és igyekeznek megfélemlíteni. Az ügyész megemlítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nemzeti Őrsereg egyenruháját (ezzel az alakulattal a Magyar Gárda megalakulásakor bajtársi szövetségre lépett; egyenruhájuk a második világháborús magyar katonaegyenruha mása, árpádsávos karszalaggal, amelyen rovásírásos H betű látható - a szerk.). Az emberi méltóság megsértése nemcsak elvi lehetőségként volt jelen, hanem ténylegesen megvalósult – szögezte le az ügyész.

Az egyesület ügyvédje arra hívta föl a figyelmet, hogy a közbiztonság problémáját sosem látott hatékonysággal tematizálta a mozgalom. Hozzátette: a mozgalomhoz közelálló Jobbik tizenöt százalékot szerzett az európai parlamenti választásokon, tehát a mozgalom által fölvetett problémák kezelésére valós igény van. „Mennyiben sértőbb a Magyar Gárda mozgalom, mint egy melegszervezet? – tette föl Gaudi-Nagy a költői kérdést. „S a melegszervezetet eszünk ágában sincs föloszlatni” – fejtette ki.

A bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az ítéletet: helybenhagyta a Magyar Gárda Egyesület föloszlatását, némileg megváltoztatta azonban az indoklást. A már idézett egyesülési törvény 5. paragrafusára hivatkozott: „Nem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, vagy nincs nyilvántartott tagsága vagy e törvényben meghatározott szervezete.” A bíróság szerint Kiss Róbert, a Magyar Gárda mozgalom akkori főkapitánya helyesen mondta Tatárszentgyörgyön, hogy az alperesi egyesület nevében beszél.

Az ítélet hosszú és időnként bonyolult indoklása kitért arra, hogy az egyesület alapszabálya szerint az alperes célja a közbiztonság javítása, ugyanakkor a mozgalom kizárólag cigányok által sűrűn lakott falvakban masírozott: tudatosan olyan helyszíneket választott a mozgalom, amelyeket etnikai feszültség jellemzett. Attól, hogy a mozgalom fölvonulását nem követte erőszak, még fönnállt ennek a veszélye. Tatárszentgyörgyön Kiss Róbert akkori főkapitány maga kért rendőri biztosítást, tehát ezzel elismerte, hogy – bár rendezőként az ő feladata lett volna – egyedül nem tudja fönntartani a rendet.

Mivel Tatárszentgyörgyön kicsi volt a helyszín, a mozgalom „foglyul ejtette a közönséget”. Ez azt jelenti, hogy olyanok is részt vettek az mozgalom rendezvényén, akik egyébként nem akartak. Akik kényszerűségből voltak ott, azoknak sérült a biztonsághoz és szabadsághoz való joga. Mivel Tatárszentgyörgyön – de Faddon is – megvalósult mások jogának a sérelme, a feloszlatás föltételei adottak. A bíróság szerint a mozgalom szervezeti egysége az egyesületnek, így a bírósági döntés a Magyar Gárda mozgalom szervezeti kereteit is megszünteti – ezt az elsőfokú ítélet nem mondta ki.

A Fővárosi Ítélőtábla szerint a történteket figyelembe véve a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége más döntést hoznia. Czukorné hozzátette: a Magyarország által is aláírt 1965-ös New York-i egyezmény szerint a faji megkülönböztetést nemcsak célzó, hanem eredményező magatartású egyesületeket mérlegelés nélkül föl kell oszlatni.

Vona Gábor és Gaudi-Nagy Tamás az ítélethirdetés után a sajtónak azt mondták, szerintük „ebben az ügyben igénybe vehető a rendkívüli jogorvoslat”, ezért fölülvizsgálati kérelmet nyújtanak be a Legfelsőbb Bíróságnak (LB). Ha az LB válasza nem lesz pozitív, akkor Gaudi-Nagy a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul. Az ügyvéd idézte a bírónőt, aki szerint azt a továbbiakban sem lehet megakadályozni, hogy a mozgalom keretein kívül emberek olyan tevékenységet folytassanak, „amelyben a saját maguk által fontosnak ítélt társadalmi kérdéseket fölvetik, megvitatják”, vagy akár tüntetni menjenek oda, ahová szükségét látják. A Magyar Gárda mozgalom tehát de facto tovább működik.

A Fővárosi Ítélőtábla nem volt képes a ránehezedő politikai nyomásnak ellenállni – mondta Vona Gábor. A hvg.hu azt kérdezte a nacionalista politikustól, hogy az általa elnökölt Jobbik számára politikai értelemben nem hasznos-e az mozgalom föloszlatása, tekintettel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése miatt sokak szemében mártírrá vált a Magyar Gárda. „Ezt a magam részről prognosztizálom, bár a népszerűségünk növekedését nem föltétlenül ilyen áron szeretnénk elérni” – felelte. Úgy vélte: a „jogi csűrés-csavarással, a társadalom igazságérzetével való nyílt szembemenéssel ellenkező hatást váltanak ki, mint amit szeretnének”.

Gaudi-Nagy a hvg.hu kérdésére a fölülvizsgálati kérelemről azt mondta: az egy rendkívüli jogorvoslat, amire eljárási jogszabálysértés esetén van mód. „Úgy gondoljuk, hogy a jogszabály-értelmezésben a Fővárosi Ítélőtábla […] tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a Magyar Gárda mozgalom mások jogainak, szabadságának megsértésére alkalmas tevékenységet fejtett ki.”

Még a tárgyalás szünetében a hvg.hu interjút kért Nagy László ügyésztől is, ő azonban nem kívánt élni a lehetőséggel.

Szegő Péter