Az 1988-ban végrehajtott hazai adóreform óta tökélyre fejlesztett áfacsalás nem magyar specialitás: az Európai Unió tagállamainak – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) közlése alapján – évi 200-250 milliárd euró kára származik ebből a bűncselekménytípusból, ami duplája az unió éves költségvetésének.

Az „alaprecept” szerint a nem létező árut fiktív számlákkal eladják egy másik cégnek, és – amint erre az adótörvény módot ad – visszaigénylik az általános forgalmi adót. Ennél bonyolultabb megoldás az, amikor egy valós cég létező terméket csak papíron értékesít külföldre, az adásvételt pedig hamis fuvarokmányokkal igazolja, vagy az, amikor egy vállalkozás megfoghatatlan szolgáltatásokra hamis számlákat vásárol, és azok alapján kéri vissza az áfát. Szintén összetettebb áfacsalási módszer az áttételes láncüzletek alkalmazása, amikor az árut megvásárló cég nem is létezik, így nem ad be adóbevallást és nem is fizeti be az áfát. A biznisz – ha jól csinálják – évekig megy, lebukni pedig leginkább azért nem szoktak az áfacsalók, mert arra gondosan ügyelnek, hogy papíron minden tökéletesen rendben legyen.

„A kilencvenes évek elején és közepén a magyar GDP 32 százalékát tette ki az adózatlan gazdaság jövedelme, mára a jövedéki törvények révén sikerült ezt visszaszorítani 20 százalékra; ezen belül is az áfacsalásokkal okozott kár körülbelül 1500 milliárd forintot jelent évente” – ad becslést a hvg.hu-nak Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője. 

Alkatrészekkel való ügyeskedés

Egy 2007-ben lefülelt szervezet Németországból és Hollandiából, illetve a Távol-Keletről és az USA-ból származó számítástechnikai alkatrészeket hozott az EU-ba. Úgy tüntették fel, mintha a termékeket – 9,7 milliárd forintért – belföldi eladótól vették volna, és 1,95 milliárd forint áfát nem fizettek be. A bűnszervezetben elkövetett adócsalás miatt az ügy résztvevőire akár 2-től 8 évig terjedő börtön is várhat.

A legutóbbi idők esetei közül több is emlékezetes lehet. A HVG múlt héten számolt be arról, hogy az OTP Trade érintettségével az eddigi legnagyobb, tízmilliárd forint kárértékű áfacsalást leplezte le a hatóság.

Ismert az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügye, utánuk 1,2 milliárd forintnyi áfa és vám meg nem fizetésének gyanúja miatt vizsgálódtak a Vám- és Pénzügyőrség nyomozói. A vádirat már csempészésről szólt, eszerint az alapítvány 8500 tonna élelmiszert hozott Magyarországra 2005. augusztus és 2007 között, a vámhatóság előtt azt a látszatot keltve, hogy a nem uniós termékeket adományként, ellenszolgáltatás nélkül engedték át neki, ezért az árut vám- és áfamentesen vámkezeltette. A távol-keleti konzervek azonban a nyomozás  szerint a rászoruló családok helyett az áruházak polcain kötöttek ki. Szintén nagy nyilvánosságot kapott a Veres János volt pénzügyminiszter üzlettársa, Kabai Károly vállalkozó ellen több százmillió forintos áfacsalás miatt folyt büntetőügy, amelynek végén a csaló üzletembert 2007-ben három és fél évi letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Az unió stratégiája

Az Európai Bizottság által meghirdetett, áfacsalás elleni stratégia egyik eleme szerint szigorítanák a határon átnyúló ügyletek áfa-visszaigénylésének a feltételeit, hogy ezzel akadályozzák a színlelt ügyletekkel elkövetett áfacsalásokat. Így többek közt előírnák a kereskedők számára, hogy minden esetben ellenőrizzék a külföldi partner adószámát, továbbá bizonyítsák, hogy az áru nemcsak papíron, hanem a valóságban is átlépte a határt. Az unió egyébként folytat közös ellenőrzést a magyar adóhivatallal a határon átnyúló áfacsalások visszaszorítása érdekében. Az APEH közlése szerint 2008-ban a brit, a német, az osztrák és az olasz adóhatóságokkal folytattak közös akciókat.

Az adóhivatal szerint nálunk is, másutt is, az áfacsalás leggyakoribb módszerei a körbeszámlázásos (carussel) és a láncügyletek, valamint az adóminimalizálások. Az APEH megállapítása alapján az ilyen ügyletek értéke 2007-ben 87,6 milliárd forintot, egy évvel később pedig már 150,6 milliárd forintot tett ki. „Az ellenőrzések többféle módszerre fényt derítettek. Volt, amikor a valós ügyleteket számos, húsz, harminc, esetenként ötven nem létező, vagy időközben megszűnő vállalkozáson keresztül bonyolították. Több esetben az áru sem létezett, és előfordult, hogy a bizonyításra szolgáló dokumentumokban feltüntetett jármű alkalmatlan volt a szállításra” – mondta lapunknak az adóhatóság. 

Áfát csalni mindennel lehet, de a legkedveltebb „megfuvaroztatott” termékeknek a kis terjedelmű, ám nagy értékű számítógép-, mobil- vagy gépkocsialkatrészek számítanak. Ezeken kívül jól fut a cukor vagy a gabona is akkor, amikor az unió kedvezményt ad rájuk, ugyanis ilyenkor nem kell utánuk vámot fizetni, amennyiben pedig hazánkba hozzák be, nem kell az importáfát leróni.

A kiemelkedő és szakmailag bonyolult adóügyek ellenőrzésére 2007-től vezette be az APEH a központosított ellenőrzést. Ezt az adóhivatal Kiemelt Adózók Igazgatósága végzi országos hatáskörrel. Az új típusú vizsgálat bevezetésével két évvel ezelőtt 372 ellenőrzés során 17,1 milliárd forint nettó adókülönbözetet állapítottak meg a revizorok, míg ez az összeg tavaly már 86,6 milliárd forint volt. Ha felmerül a bűncselekmény gyanúja is, az APEH büntetőeljárásokat indít a Vám- és Pénzügyőrségnél, valamint általában vagyonosodási vizsgálatot rendel el a csalásban részt vevő cégek vezetőivel szemben.

„Az áfacsalók egy része erre szakosodott, másik része pedig kényszerből él ezzel a módszerrel, ám a velük szemben való fellépésnek nincs egységes koncepciója” – vélekedik a hvg.hu kérdésére Marosi Andrea ügyvéd, adószakértő. A kis csalókat elkapják és a vitatott összeget behajtják rajtuk, ám a nagy összegű kárt okozó, határokon átnyúló, jól szervezett és szakmailag képzett irányítókkal dolgozó bűnözőkkel szemben a hatóságok lassúak, körülményesek, tehetetlenek – mondja Marosi, aki egy olyan esetet is felidéz, amelyben a nyomozó hatóság kétmillió forint miatt ingatlan s ingóság zár alá vételét rendelte el, míg máskor ennél nagyságrenddel nagyobb kárérték ellenére még csak biztosítási intézkedést sem hozott az APEH. Ugyancsak a nagy csalók megfogását nehezíti, hogy gyakran strómanokat használnak, akiket könnyen beáldoznak, majd a bukta után jöhet egy új cég új kirakatemberrel.

Marosi szerint a túl bonyolult jogszabályi rendszer változtatása lenne az elsődleges feladat, hogy világos törvényi háttérrel kiszűrhetőek legyenek az áfával való visszaélések. „A hulladékkereskedelemben például az jelentett problémát, hogy azok közül, akik fémhulladékot vittek be, szinte senki nem adott számlát, ami miatt folyamatosak voltak az adóellenőrzések. A megoldást végül nem ez és nem a büntetőeljárások indítása hozta meg, hanem a fordított áfa bevezetése 2006. január 1-jével. Azóta erre a területre nem is jellemző az áfacsalás” – állítja az adószakértő.

Fordított áfafizetés

Lényege, hogy az értékesítő fél áthárított adót nem tartalmazó számlát ad ki, az adót a szolgáltatást igénybe vevő tünteti fel a bevallásában. Így a vállalkozói láncolatban a köztes alvállalkozóknál nem képződik befizetendő és visszaigényelhető áfa az adott szolgáltatáshoz vagy értékesítéshez kapcsolódóan. Ezzel csökken az adózók fizetésképtelensége miatt kieső adóbevétel, illetve a fiktív számlákkal való visszaélés lehetősége – vélte az APEH. Fordított áfafizetés csak akkor jöhet szóba, ha az eladó és a vevő (vagy a szolgáltató és a szolgáltatás igénybe vevője) áfaalanyok, és belföldinek minősülnek, tehát van magyar adószámuk. A 2006-os jogszabály bevezetése után két évvel a 2008. évi CXXVII. törvény a hulladékkereskedelem mellett tovább bővítette azokat a gazdasági területeket, amelyeken a fordított adózás szabályai érvényesülnek.

A hvg.hu kérdésére Vámosi-Nagy Szabolcs is lehetséges megoldásnak mondta a fordított adózás alkalmazását főleg az építőipar és a számítógép-alkatrészek kereskedelme területén, illetve azoknak az áruknak az esetében, amelyek a csempészeszek és a termékhamisítók kedvenceinek számítanak. (A fordított adózásról lásd keretes anyagunkat.)

A fordított áfával azonban nem mindenki ért egyet, mivel úgy tartják, hogy az a tehetetlenség beismerése, azé, hogy egy területtel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. Ráadásul a fordított áfa is ad visszaélésre lehetőséget, mégpedig azok számára, akiknek nincs adólevonási joguk, és emellett nem elhanyagolható az sem, hogy ez a konstrukció a fizetőképesség szempontjából is gondot okoz.

A milliárdos nagyságrendű áfacsalások mögött más ügyletek is meghúzódnak, így például egy tízmillárd forintos tétel hátterében ötven-hetvenmilliárdos pénzmosás is állhat. „Az összegek nagyságrendje, az érintett cégek és személyek ismétlődése, illetve ezeknek a gyakorisága alapján kiszúrhatóak lennének az áfacsalást elkövetők” – vélekedik egy volt vám- és pénzügyőr, hozzátéve, hogy kiszűrhetők lennének ezek az esetek, ha egy bizonyos összeg felett minden ügyletnek alaposan utánanéznének.

Egy adószakértő elgondolása szerint az alapos adóregisztráció – brit mintára –, valamint a cégek keresztellenőrzése is segíthetne abban, hogy csökkenjenek az áfával elkövetett visszaélések. „Jelenleg viszont a vállalkozás szabadságának elve lehetővé teszi azt, hogy egy három céget csődbevivő ember nyugodtan megalapítsa a negyedik vállalkozását is” – mondja forrásunk. Egy lapunknak nyilatkozó volt pénzügyőr pedig megjegyezte, ez részben csak szándék kérdése, ugyanis amiatt, hogy az adó- és vámigazgatásban évekig húzódhatnak észrevétlenül és büntetlenül ezek az ügyek, a korrupció gyanúja is felvetődik.

Sziszifuszi munka

Általános, hogy a cégek fiktív – megfoghatatlan szolgáltatásokra kiállított – számlákkal akarják eltüntetni az adózás elől a pénzt, s igényelik vissza az áfát. Egy-egy vállalatnál akár 35-40 ezer ilyen számla is lehet, ellenőrzésükhöz a számlapárokat is meg kellene keresni, s ez igencsak fáradságos, időrabló, ráadásul nem száz százalékos eredménnyel kecsegtető munka.

Hasonlóan vélekedett lapunknak az ügyek elhúzódásának okairól egy ügyvéd is, aki többször járt el áfacsalási ügyekben, több gyanúsítottat is védett. Úgy vélte, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) azért nyilatkozik nagyon óvatosan mostanában az áfacsalásos ügyekről, mert kevés babér terem nekik. „Nekifutnak egy ügynek, azt már előre sikerként könyvelik el, aztán a végére belefulladnak a kialakult jogvitákba. Közben arra várnak, hogy a szakértők döntsék el a kérdést, miközben egy többmilliárdos esethez nem nehéz a gyanúsítottak szemszögéből kedvező szakvéleményt adó szakértőt találni” – mondja az ügyvéd, aki szerint a 700 millió és egymilliárd forint körüli induló kárértékekből általában százmillió körüli összeg marad, amiért a bíróság – a lebukás után sok évvel – legnagyobb büntetésként általában felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbírságot szab ki. Ennek a visszatartó ereje pedig nem nagy, így nem véletlen, hogy az áfacsalás területére a tettesek mindig előszeretettel térnek vissza.

Szerettük volna minderről megkérdezni a VPOP-t is, de a kért időig nem kaptunk választ a megkeresésünkre.