HVG

A reformdogmatizmus veszélyeiről, a puha átmenet lehetőségéről is beszélt Gyurcsány Ferenc a szocialista frakció hétvégi tapolcai ülésén. Ahogy az várható volt, az MSZP-ben a párt támogatói táborának - idén nyáron tovább folytatódó - erodálódása (HVG, 2007. július 28.) felerősítette azokat a hangokat, amelyek baloldali értékek védelmére hivatkozva fékeznék a reformlendületet. A kormányfő - aki korábban mereven ellenállt a népszerűségvesztésből adódó fellazítási nyomásnak - az őszi parlamenti szezonkezdet előtt mintha maga is fogékonyabbá vált volna a párt frakciójának többségét kitevő egyéni képviselők aggodalmaira, akik választókerületükben naponta szembesülnek a kormányzati intézkedések fogadtatásával. Gyurcsány, illetve a szocialista pártvezetés már azzal is igyekezett biztosítani a nyugodt légkört az őszi munkakezdéshez, hogy az elmúlt hetekben számos vidéki szervezetet keresett fel, lehetőséget teremtve a panaszkodásra, a gőz kieresztésére. A hétfői parlamenti szezonnyitón ugyanakkor a kormányfő - reformelkötelezettsége deklarálása mellett - már maga is a fontolva haladás, a tempó visszavétele mellett érvelt.

A különböző nemzetközi hitelminősítők, befektetőházak már a konvergenciaprogram elfogadása idején figyelmeztettek: ha a kormány népszerűsége nem emelkedik jelentősen, és a gazdasági eredmények sem bizonyítják meggyőző módon a megtett lépések szükségességét, fokozatosan bezárul a messze ható szerkezeti reformok bevezetésének lehetősége. Bár a 2010-es országgyűlési - de még a 2009-es európai parlamenti - választások is messze vannak, több jel utal arra, hogy a szocialista pártelnök-miniszterelnök lezárta a 2006 utáni kormányzása első, "reformdiktatórikus" fejezetét, amit - a jelek szerint - a gyurcsányi konszolidáció időszaka követ.

Az új parlament közel másfél éves működésében alig-alig volt közmegelégedést vagy széles körben pozitív fogadtatást kiváltó döntés. A politikai elit iránti általános bizalomvesztés megállítása érdekében - aminek a természetéről sokat elmond, hogy a politikusokat, a kormányt, a parlamentet leginkább a Medgyessy-féle osztogató politika idején, 2002-ben "szerették" a választók (lásd ábránkat) - a következő ülésszakban a közérzetjavító intézkedések egész sorát tervezi meghozni vagy legalábbis előkészíteni, bizottsági vitára bocsátani a kabinet.

Gyurcsány legújabb, 48 pontos cselekvési tervének hétfői parlamenti ismertetésekor - ellentétben a tavaly őszi szezonnyitással - még véletlenül sem esett szó olyan lépésekről, amelyek megvalósítása növelhetné a lakossági "fájdalmakat". Az adórendszer újabb reformja már nem újabb terhek - például a korábban 2008-tól tervezett ingatlanadó - bevezetését jelenti; a hangsúly ezúttal az egyszerűsítéseken (például a kisebb adófajták összevonásán, a bürokrácia csökkentésén) és egy 2009-től esedékes könnyítésen van. Az oktatásügy, az egészségügyi ellátórendszer átalakításának mikéntjével kapcsolatban a miniszterelnök csupa-csupa jó hírt mondott (infrastrukturális fejlesztések, műszerek beszerzése, betegségmegelőző programok). Az egészségbiztosítás jövőjével kapcsolatos tervek azonban ezúttal is homályban maradtak. Erről csak annyit mondott: "A társadalombiztosítási jelleg megőrzésével, magántőke bevonásával, versengő biztosítási rendszert dolgozunk ki."

A hétvégén Veszprémben ülésező liberális képviselők előzőleg újabb ultimátumszerű üzenetben tudatták a koalíciós partnerrel, hogy a koalíciós megállapodásban vállalt határidőket szentnek és sérthetetlennek tekintik. Vagyis legkésőbb októberig be kell nyújtani a törvénycsomagot a parlamentnek, hogy 2008. január 1-jétől elindulhasson az új biztosítási rendszer, különben - így az SZDSZ - "a választások áldozatává válik az egészségügyi reform". Szocialista politikusok - például Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter - ellenben azt hangoztatják, hogy nem az időpont a lényeg, hanem az, hogy egységes politikai akaraton nyugvó, működőképes rendszer váltsa fel a jelenlegit.

Őszi munkakezdés © Túry Gergely

Az egészségbiztosítási modell körüli vita élesnek tűnik ugyan, de a felek egyike szerint sem tekinthető szakítópróbának. Jelentősen megterhelni látszanak viszont a kormánypártok kapcsolatát. Olyannyira, hogy a Fideszben már azzal számolnak, a parlamenti munkában az ősz folyamán többször is megismétlődhet az a koalíciós fiaskó, ami tavaly a nyugdíjtörvény módosításakor, amikor az MSZP és az SZDSZ szétszavazott (HVG, 2006. december 2.). Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője a párt által a Somogy megyei Kötcsén szervezett hétvégi polgári pikniken például arról beszélt, meg kell erősíteni a frakciófegyelmet, mert az esetleg hiányzó, illetve néhány átszavazó kormánypárti képviselő segítségével könnyen "el lehet fektetni" a kabinet indítványait.

Ezzel szöges ellentétben áll Orbán Viktor stratégiája, aki szerint viszont a parlamenti ellenállás illúziójával végleg le kell számolni. A pártelnök Kötcsén azt fejtegette, hogy mostantól az egyetlen demokratikus parlamenten kívüli megoldásra, a népszavazásra kell koncentrálni. Orbán joggal számíthat rá, hogy a politikai populizmus termékeny talajra hull a kádári legvidámabb barakk gondoskodó állama iránt nosztalgiával viseltető tömegekben. Ugyanakkor a helyzet abszurditását jelzi, hogy - mint azt egy minapi, a Medián által a Népszabadság megrendelésére készített közvélemény-kutatásból is kiderül - a nép egy most vasárnapi népszavazáson szinte bármire igent mondana: a Fidesz hat, referendumra szánt kérdésére éppúgy, mint az azokkal tartalmilag homlokegyenest ellenkező, Kálmán László jegyezte kérdésekre.

A parlament politikai életben betöltött kitüntetett szerepének egyfajta demonstrálásaként is értelmezhető ugyanakkor, hogy Sólyom László köztársasági elnök hétfőn maga is felszólalt a Tisztelt Házban. Ilyenre korábban - például Mádl Ferenc idejében, de Sólyom eddigi működése során is - csak jeles eseményekkor, rendszerint az új parlament megalakulásakor került sor. De a köztársasági elnök nem csupán a körülmények szokatlanságával, hanem beszédének mondandójával is egyértelművé tette: nem tekinthetők normális időknek a mostaniak. A félelem, a félelemkeltés ellen szót emelő Sólyom például azt kérte, a halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből senki ne használjon árpádsávos lobogót. "Az államfő meghallja azok hangját, akik valóban félnek", de elítéli a veszély felnagyítását is - mondta Sólyom, akitől a szocialisták nevében utóbb felszólaló Lendvai Ildikó frakcióvezető egyértelműbb elhatárolódást várt volna.

Ha az államfői beszéd hallatán esetleg még támadtak volna valakiben illúziók a parlamenti munka megújulását illetően, azok amilyen gyorsan feléledtek, olyan gyorsan ki is hunytak. Az állami vagyontörvényt megszavazó szocialista képviselőket az esti távozáskor tüntetők inzultálták. De a parlamentben is minden maradt a régiben. Nemcsak a Fidesz tért vissza a kivonulósdihoz, de a miniszterelnöki beszédről ezúttal a politikai kultúráról korábban hosszas eszmefuttatásba bocsátkozó köztársasági elnök is angolosan távozott. Semjén Zsolt (KDNP) a magyar zsidósághoz címzett, a pajesz és a konjunktúra összefüggéseiről értekező beszéde pedig azt is világosan illusztrálta, hogy a gazdasági-szakmai természetű hibák mellett milyen más tényezők járultak még hozzá a "válságkezelés válságához", a törvényhozás vitaparlamenti jellegének megszűnéséhez.

DOBSZAY JÁNOS