A Vasprefektus meg a rozsda
Sokan várták már Gergényi Péter lemondását, mégis kisebb meglepetés, hogy megtörtént. Sejthetően nem hirtelen támadt fel benne a vágy a békés időskor iránt, inkább vezéráldozatának szánják őt a rendőrség sorozatos baklövései után.
Gergényi Péter nyakkendő- gyűjteménye. Selyem zsinór © Marton Szilvia |
Gergényi ugyanis október 23. után nem egyszerűen „kommunikációs hibákat vétett”, hanem rendőrállami módon nyilvánult meg. A legemlékezetesebb nem is az, amikor kiterjesztően „humánusnak” nevezte a rendőri fellépést, hanem az, amikor a rendőri erőszak konkrét eseteire vonatkozó bírálatokat azzal ütötte el, hogy az ügyészséghez lehet fordulni, de ő nem fog belső vizsgálatot tartani, mert emberei bátrak és kemények voltak. A rendvédelmi szervek munkatársai joggal várják el parancsnokaiktól, hogy kiálljanak mellettük, csakhogy a törvény biztosította kereteket még a bajtársiasság nevében sem lehet átlépni, márpedig Gergényinek – a sajtóban nyilvánosságra hozott tények alapján is – igenis belső vizsgálatot kellett volna elrendelnie. És persze ő is ismeri a rendőrségi panasz jogintézményét, amely szerint amennyiben az állampolgár panasszal él a rendőri intézkedéssel szemben, azt a parancsnoknak haladéktalanul ki kell vizsgálni, nem teheti meg tehát, hogy behunyja a szemét.
Csak reménykedhetünk, hogy Gergényivel együtt egy jellegzetes rendőri magatartás is nyugdíjba vonul, amely gyengeségét, döntésképtelenségét, felkészületlenségét hangos, rendpárti handabandázással próbálja palástolni. Erre azonban kevés az esély.
Az utódnak nem lesz könnyű dolga, nem elsősorban a magas fővárosi bűnözési ráta miatt – amely ugyan semmit sem csökkent a zéró toleranciát hirdető Gergényi három éve alatt, de persze még mindig alacsonyabb, mint a hasonló méretű nyugati metropoliszokban –, hanem a rendőri munkát alaposan megnehezítő politikai környezet miatt. A rendőri vezetőnek ugyanis ma már nem fél füllel kell figyelni a politikára, hanem minden idegszálával. Meglehet, az utód majd óvatosabban fog fogalmazni, és nem hazudik például a rendőri viperahasználatról, de eredményeit, legyenek azok bármilyen jók is, a politika optikáján keresztül fogják majd megítélni. Márpedig a két egymásra fenekedő politikai közönség még abban az egyszerű tételben sem tud megegyezni, hogy a rendőrség alapvető feladata az ország rendjének biztosítása. Ennek köszönhető, hogy pártjaink és segédcsapataik képtelenek magukévá tenni az alábbi egyszerű állítást: október 23-án a rendőrüknek nem csak hogy joguk volt a be nem jelentett tiltakozó tömeget feloszlatni, de kötelességük is, ezzel együtt a rendőrök számos hibát vétettek, és többük alaposan gyanúsítható azzal, hogy bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekményét követte el.
Ha majd az ilyesféle összetettségű állításokat rutinszerűen és pártállástól függetlenül elfogadja a politikai osztály, akkor lesz érdekes, ki a fővárosi főkapitány, addig azonban nem túl lényeges, ki követi Gergényit.