A kiváló sportember összesen 65 alkalommal volt válogatott. Olimpiai szereplését Londonban kezdte; Mezei István sérülése miatt később utazott ki a brit fővárosba, a csapat végül ezüstérmes lett. Helsinkiben és Melbourne-ben védte az olimpiai bajnok magyar válogatott kapuját, Rómában bronzzal búcsúzott. Az Európa-bajnokságok során Monte-Carlóban (1947) mutatkozott be, az akkori negyedik hely azonban kudarcot jelentett. Torinóban (1954) és Budapesten (1958) aztán a válogatott már nem talált legyőzőre.

Visszavonulását követően az Iskola utcai Halász csárdát vezette, amely a sportolók kedvenc találkozóhelye volt. Néhány éve súlyos műtéten esett át. A dohányzásról is lemondott és teljesen visszanyerte egészségét.

Jeney Lászlót a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vízilabda Szövetség és a Vasas SC saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.