A Nemzeti dal

Március idusát Vajda János költő nevezte el „Petőfi napjának”; hogy telitalálat volt a nap jellemzése, ahhoz nem férhet kétség, hiszen a nap főszereplője, motorja a lánglelkű költő volt, aki egyébként erre a napra visszatekintve maga is azt gondolta, hogy:” Egy ilyen nap vezérsége, / S díjazva van az élet…

A bécsi forradalom kirobbanásának hírére döntöttek úgy a márciusi ifjak, hogy nem haboznak, s már március 15-én támadásba lendülnek; az érdem Petőfié, noha a kora hajnali megbeszélésen részt vett Jókai, Vasvári és Bulyovszki is. Az eredeti terv ugyanis egy József-napi népgyűlés volt.

Petőfi nevéhez kapcsolódik a forradalom költeménye, a Nemzeti dal. Ritkán esik szó róla, hogy alkalmi, mozgósító versként már két nappal korábban készen állt, tehát nem a hirtelen jött forradalmi események sodrában született. A Tizenkét ponttal együtt a nép nevében lefoglalt Landerer nyomdában születő szabad sajtó első terméke volt, ám az is kevéssé ismert, hogy a Petőfi emlékezetből vetette papírra a versszakokat, mivel az eredeti kéziratot otthon felejtette.

Spira György történész a Sorsdöntő történelmi napok című kismonográfia-sorozat március 15-dikéről szóló kötetében az alábbiak szerint számol be az eseményről: Petőfi „odatelepedik Trager asztalához, s emlékezetből lóhalálában papírra veti a verset. Mikor az első strófa végére ér, a már leírt szöveget a türelmetlen Vasvári ollóval levágja s odaadja Malatinnak. És így az egyes versszakokat egymás után kapja meg mám-más szedő - egészen az utolsóig, amelyet azután a tettvágyban égő szerző diktálása alapján szed ki Josef Kohn.”

Nagyszerű költői gesztusként a cenzor nélkül kinyomtatott vers egy példányát később Petőfi Arany Jánosnak ajándékozta.

Petőfi két nappal későbbi naplóbejegyzéséből tudjuk azt is tudjuk, hogy a példányokból több ezret kiosztottak a nép között és a költő is többször elszavalta a költeményt.

A Nemzeti Múzeum lépcsője

Az utókor emlékezetében úgy őrződött meg, hogy a költő a Nemzeti Múzeum bal oldali mellvédjéről is elmondta a Nemzeti dalt, pedig saját munkájában, a Lapok Petőfi Sándor naplójából címűben felsorolja, hogy hol is szavalt: a Pilvax kávéházban, az orvosi egyetem udvarán, a mérnököknél, a jogászoknál. A Nemzeti Múzeumnál nyilván beszédet mondott. A tévedés egy grafikai ábrázolásból származhat, Kálózdi János kottájának címlapján látható az oldalpárkányon szavaló (vagy beszédet mondó) Petőfi. Ez egyébként szakadó esőben délután 3 órakor történt, mintegy tízezer ember előtt. Innen a Városházára indultak.

A márciusi ifjak

Kik voltak a márciusi események irányítói? Gyakorlatilag három csoportból tevődtek össze: az egyik 1846 áprilisában létrejött Tizek Társasága. Bérczy Károly, Degré Alajos, Jókai Mór, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Petőfi Sándor, Tompa Mihály és a hozzájuk néhány nappal később csatlakozó Kerényi Frigyes képezte a Tizeket. Mindenekelőtt irodalmi céljuk volt: saját lap indítása. A márciusi fiatalok másik része, a Vasvári Pál nevével fémjelzett csoport az egyetemi ifjúságból került ki. 1844 januárjában alakult az Egyetemi Magyar Társulat, amit 1845 októberében betiltottak – áll Ratzky Rita tanulmányában, aki a márciusi fiatalok csoportidentitásáról írt. E tanulmányból tudható, hogy volt egy harmadik kör, amelynek útja szintén a márciusi eseményeket irányítók közé vezetett - és tagjai részben azonosak voltak az Ellenzéki Kör tagjaival - ennek vezéregyénisége Irínyi József volt. A nemesi reformellenzék csoportosulása lényegében a konzervatívok szervezkedése ellenében, az után (Gyülde, Konzervatív párt) alakít új szervezetet; 1847. január 24-én a Pesti Kör és a Nemzeti Kör egyesüléséből jött létre az Ellenzéki Kör. Voltaképp ennek rendezvényeire készült eredetileg a Nemzeti dal és a 12 pont. A 12 pont eredeti megfogalmazása Irínyi József nevéhez fűződik, de egy sor előzménye volt, mindenekelőtt Kossuth Lajosnak az éppen folyó országgyűlésen, 1848. március 3-án felolvasott felirati javaslata, Táncsics Népkönyvének reformkövetelései 1846-ból, az Ellenzéki Nyilatkozat szövege, Somogyi Antal szatmári 12 pontja, Széchenyi Stádiumának 12 pontja, stb. Március 14-e délutánján az Ellenzéki Kör kezdeményezésére a Pilvaxisták elfogadták a 12 pontot és egyesültek velük.

Petőfi gyöngyből hímzett kokárdája

„A francia forradalomban (1789) használták a nemzeti színű szalagból készített tricolort.

Magyarországon, minthogy a márciusi ifjak mindent tőlük tanultak, a tricolort is tőlük vették át. A kokárdát a forradalmárfeleségek készítették. Petőfiét Szendrey Júlia hímezte piros, fehér és zöld színű gyöngyökből, a mintát Egressy Gábor fia, Egressy Ákos szerint a nővérétől, Egressy Eteltől vette” – mondta el a hvg.hu-nak Ratzky Rita Petőfi-kutató. Ez a kokárda, vagy legalább is egy ilyen kokárda található a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Egyébként saját, mintegy a kokárdát is hitelesítő nyilatkozata szerint, azt a példányt Petőfi Sándor ajándékozta Hamary Dánielnak 1849-ben Pest-Budán. Azért fontos ez a kokárda, mert ez látható (a nemzetőri karszalaggal együtt) a Barabás Miklós által készített litográfián, a Petőfi mint nemzetőr címűn. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) mostani állandó kiállításán a költő Mezőberényből bekerülő fekete atilláján látható kokárda - amelynek közepén az 1848-as évszám van - viszont nem képezte személyes tulajdonát.

Ugyancsak a PIM falai között őrzik Egressy Gábor kokárdáját, amelyen piros-fehér-zöld gyöngyökből hímzett koronás magyar címer van arany kontúrozással.

A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában megőrződött Széll Piroska ajándékából Arany János kokárdája és nemzeti színű karszalagja, amelyet Petőfitől kapott ajándékba. (Lásd Kalla Zsuzsa-Ratzky Rita: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái.; Budapest, 1998.)

Jókai Mórnak a nagy napon, este a Nemzeti Színházban Laborfalvi Róza saját kezűleg tűzte fel a maga által készített kokárdát. Ez az aktus több volt színpadi és forradalmi gesztusnál: megismerkedésüket, szerelmük kezdetét jelentette.

A Nemzeti Színházban

Táncsics Mihály kiszabadítása után a Nemzeti Színházban azóta sem látott örömünnep vette kezdetét a korabeli források szerint. A Petőfi életútja (1972) című kötetet összeállító Martinkó András kalauzolásával idézzük föl a nagy eseményt, segítségül híva a korabeli sajtót. Az Életképek azt írja, hogy „a közönség kívánatára a Bánk Bán hirdettetett meg, de az első felvonás alatt Petőfi Sándor Nemzeti dala szavaltatott. Még aznap este megzenésítették a forradalom költeményét, több fordítás készült belőle, ha szavalják az eskü-részét a tömeg mennydörögve ismétli”.

Petőfi ekkor, s azt ezt követő néhány napban áll népszerűsége tetőpontján az irodalomtörténet egyöntetű megállapítása szerint.

Petőfi kardja

Petőfi Nemzeti dalában (Fényesebb a láncnál a kard, / Jobban ékesíti a kart, / És mi mégis láncot hordtunk! / Ide veled, régi kardunk!) s más verseiben, továbbá forradalmári mindennapjaiban is nagy szerepet játszott a kard. Visszaemlékezések - amelyek hol jóindulatúak, hol nem - szólnak arról, hogy egy meglehetősen nagy méretű karddal szaladgált a költő a márciusi napokban. Ennek a markolata látszik a föntebb említett Barabás-képen. Ez a kard nem maradt meg, a századosi kardja azonban igen. A Hadtörténeti Múzeumban őriznek egy jatagánt, amely a felirata szerint Bem ajándékából lett Petőfié, a költő pedig Egressy Gábornak ajándékozta tovább.

A forradalom asszonyai

A hölgyek, nemcsak mint hímző asszonyok és zászlóanyák vettek részt a forradalomban és a szabadságharcban. Teleki Blanka grófnő elmondta tanítványainak Petőfi Nemzeti dalát, leánynevelő intézetének növendékei pedig Leővey Klára kíséretében részt vettek a március 15-ei délutáni népgyűlésen a Nemzeti Múzeum előtt. S a tanítványok - bizonyára Vasvári Pál szellemében, aki a történelem tanáruk volt - proklamációt szerkesztettek a nők helyzetéről. Ám nemcsak demokratikus szellemben gondolkodó nők éltek akkoriban. Az arisztokrata hölgyek többsége több mint illetlennek tartotta, hogy Petőfiné mindenütt ott van férje mellett, és hogy nemzeti színű főkötőt visel.

Mohai V. Lajos