Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közvetlenül a népszavazás után ígéretet tett, hogy megkönnyítik a honosítás szabályait, és megbízta Petrétei József igazságügyi minisztert, vizsgálja meg, mely jogszabályokat kell megváltoztatni annak érdekében, hogy a határon túli magyarokat „gyakran megalázó” körülmények megváltozzanak. A kormányfő konkrétan csak az „állampolgársági vizsgát” említette, mint amin változtatni kell.

Pedig bármennyire tűnjön is abszurdnak a magyar nemzetiségűek magyar nyelven történő alkotmányos alapismereti vizsgáztatása, nem nagyon van más mód annak ellenőrzésére, hogy a kérelmező valóban magyar. A vizsga alól egyébként is mentesül, aki cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, egészségi állapota miatt képtelen a vizsga letételére, aki 65 évesnél idősebb, illetve aki Magyarországon szerzett diplomát.

A magyar kormány és a parlament ennél sokkal nagyobb horderejű döntések előtt áll. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke szerint – aki a népszavazás előtt maga is a nem szavazat mellett tört lándzsát – határoznia kellene az Országgyűlésnek arról, hogy aki határon túli magyar nemzetiségűként Magyarországon képzeli el a jövőjét, annak a honosításnál ne kelljen a mostani szigorú feltételeknek eleget tennie. Jelenleg egyéves letelepedési engedéllyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy kérelmét benyújthassa. Ehhez azonban igazolnia szükséges a megélhetését és a lakhatását. Kőszeg egyetért azzal a felfogással, amely szerint aki magyar nemzetiségű/identitású és ezt igazolni is tudja, annak joga legyen a Magyarországon való tartózkodásra, letelepedésre és a honosításra (állampolgárságra).

A határon túli magyar munkavállalók akkor jönnek, ha szükség van rájuk. A munka- és a szálláslehetőség szabályozza a piacot – mondta a hvg.hu-nak Juhász Judit szociológus, aki a migráció munkavállalási szokásait kutatja évek óta. Ha a munkavállalási engedélyekből indulunk ki, akkor a külföldi munkavállalók leginkább az építőiparban és a feldolgozóiparban keresettek, de sokukat alkalmazzák még a kereskedelemben, sport és kulturális területen, a mezőgazdaságban, valamint az egészségügyben.



Újonnan kiadott munkavállalási engedélyek

Ha a munkavállalók országonkénti megoszlását nézzük, jelentős eltérést találunk. Míg például az EU korábbi tíz tagállamából nem éri el az 1 százalékot sem a nálunk mezőgazdasági munkát vállalók aránya, addig ez a romániaiak esetében 8 százalék körül mozog. Még aránytalanabb a megoszlás az építőiparban: 3 kontra 36 százalék. De az is figyelemreméltó, hogy tavaly – amikor még munkavállalási engedély kellett a szlovákiaiak alkalmazásához (idén május 1-e óta már nem kell) – az 5686 engedéllyel rendelkező közül 4556 fő (80 százalék) dolgozott a feldolgozóiparban, többségük nyilvánvalóan elsősorban az északi határ menti multinacionális nagyvállalatoknál.

A tavaly december 31-én érvényben lévő 48 651 engedélyből 27 609-et (57 százalékot) Romániából, 7 621-et (16 százalékot) Ukrajnából, 5 686-ot (12 százalékot) Szlovákiából, 937-et (2 százalékot) Szerbiából érkezőknek állítottak ki. A szomszédos országokból érkezők többsége magyar nemzetiségű lehet.

Az engedéllyel rendelkezők száma azonban nyilvánvalóan nem azonos az országban dolgozók tényleges számával. Juhász Judit még a ’90-es évek végén egyik kutatásában fele-felére becsülte a legálisan és az illegálisan hazánkban dolgozók arányát, és most is hasonlót valószínűsít, bár tendencia a feketemunka kifehéredése is. A mezőgazdasági idénymunkások például egyáltalán nem jelennek meg a statisztikákban. Pedig (elsősorban a határ menti) gazdák nélkülük már aligha tudnának termelni, mert a hazai bérmunkásokat már nem tudják megfizetni.

A magyarigazolvány korábban három hónapra engedélyezte a munkavállalást, de ezt nem használták ki a határon túli magyarok, és a lehetőséget megszüntették. Románia és Magyarország között érvényben van egy kétoldalú foglalkoztatási egyezmény is, de az évi nyolcezres kvótának a feltételek bürokratikussága miatt csak a töredékét veszik igénybe.

Juhász Judit korábban vizsgálta azt is, hogy a hasonló munkakört betöltő magyar állampolgárokhoz képest mennyit keresnek a külföldi munkavállalók, és átlagosan húsz százalékos lemaradást mutatott ki.

Kutatók szerint a munkaadók nem csak az alacsonyabb bérszínvonal miatt alkalmaznak külföldi magyarokat, hanem mert rugalmas munkaerőnek számítanak. Aki átjön, az minél hamarabb pénzt akar keresni, és ezért túlmunkára is hajlandó. Általában magasabb végzettséggel rendelkezik, mint azt munkaköre megköveteli, így képes az önálló munkavégzésre, és fregoli-dolgozóként is foglalkoztatható.

Sajnos, az adatbázisok hiányosak és nehezen férhetők hozzá, így nem csak azt nem tudni, hogy a legális munkavállalók közül ki a magyar, de az állampolgárságot szerzők is „elvesznek” a kutatók szeme elől. Így az adatok sokszor csalókák. Az egészségügyben dolgozók aránya (3 százalék) azért is tűnhet csekélynek, mert ők viszonylag hamar jutnak állampolgársághoz, lévén bejelentett munkájuk van és lakóhelyük is biztosított, szolgálati lakást kapnak vagy nővérszállón élnek.

Vass Sándor ügyvéd évek óta foglalkozik külföldiek idegenrendészeti és honosítási ügyeivel. Véleménye szerint az idegenrendészeti törvény már megalkotása idején rossz volt, és szükségtelenül támaszt nehezen teljesíthető feltételeket még a magyar nemzetiségűek tartózkodásával és letelepedésével szemben is. A munkavállalási engedély megszerzéséhez egy átlagosan kéthónapos procedúrát kell végigjárni, ami teljesen értelmetlen, mert a munkaügyi központok is tudják, hogy annyi pénzért arra a munkahelyre nem lehet magyar állampolgárságú munkavállalót találni, éppen ezért alkalmaznának külföldit.

Az ügyvéd – akinek a klientúrája zömét romániai magyarok teszik ki – azt is nehezményezi, hogy a honosításra várók a letelepedési engedély megszerzése miatt sokszor kényszervállalkozók lesznek, mert a betéti társaságok tulajdonosaiként mentesülnek a munkavállalási engedély megszerzésének nyűgjeitől. Ráadásul így tudják – legalábbis papíron – garantálni a folyamatos munkavégzést, mert ha szüneteltetnék azt, újra kellene kezdeni az egész, jó esetben két évig tartó "kedvezményes" honosítási eljárást. Az engedély ugyanis egy munkaadó egy munkakörére szól, változás esetén újat kell kérni.

Kárpátalja és Erdély hagyományosan munkaerő-kibocsátónak számít, az itt élők mobil munkavállalók. Nem csoda hát, hogy a legális munkaerőpiacon a külföldiek között is ők viszik a prímet. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai szerint a 28344 munkavégzésre jogosító „D” típusú vízum 65 százalékát román, 14 százalékát ukrán állampolgár kapta az idei év első felében.