A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Wigner Fizikai Kutatóközpontban kifejlesztett intelligens kamerarendszer képein pillanthatták meg először a kutatók, ahogy a világ legbonyolultabb sztellarátorában, a Wendelstein 7-X-ben felvillan a plazma.
Mintegy kilenc évnyi építés és több mint egy év előkészület után indult el a németországi Greifswaldban a világ legnagyobb sztellarátor típusú fúziós kísérleti berendezése, a Wendelstein 7-X – közölte az MTA kutatóközpontja. A szerkezet a Napban zajló reakciókat földi körülmények között valósítja meg, a szabályozott magfúzió létrehozásához erős mágneses terekkel tartja össze a plazmát, így állítva elő hatalmas mennyiségű tiszta – üvegházhatást és atomhulladékot nem produkáló – energiát.
Az Európai Uniós fúziós kutatási program egyik alappillérének számító berendezés első kísérleteinek sikeréhez a magyar csapat majdnem egy évtizede fejlesztett, tíz kamerából álló saját intelligens videomegfigyelő-rendszerrel járult hozzá. Az egész berendezés belsejét monitorozó kamerarendszer feladata, hogy megfigyelje a plazmát és megvédje a berendezést az esetleges nem megfelelő működéskor fellépő károsodástól.
A rendszer a megfigyelt adatok valós idejű feldolgozása után eredményeit eljuttathatja többek között a berendezés vezérlőrendszerének is, amely a kameraképek alapján szükség esetén biztonsági leállást tud végrehajtani. A rendszert a magyar kutatók és mérnökök több lépésben szállították ki és szerelték össze, az utolsó komponensek idén januárban érkeztek meg a helyszínre. A kritikus első kísérletnél minden rendben zajlott, így a Wigner Fizikai Kutatóközpont Plazmafizika Osztályának munkatársai a többi jelenlévő 150 kutatóval együtt boldogan kiálthattak fel az első plazma képei láttán a berendezés vezérlőtermében - derül ki a közleményből.
A Plazmafizika Osztály kutatói jövőre egy másik diagnosztikai berendezést is szállítanak a Wendelstein 7-X-hez. Várhatóan 2016 végén áll össze a helyszínen az az alkáliatomnyaláb-diagnosztika, amelynek terveit tavasszal ismertette a magyar csapat Greifswaldban, és amely a 2017-es kísérletekben nagy valószínűséggel már részt is tud venni.
A közlemény emlékeztet: az 1950-es évektől kezdve számos sztellarátor típusú berendezést épült világszerte, azonban a technikai nehézségek - elsősorban a megfelelő számításokat elvégezni képes szuperszámítógépek hiánya - következtében ezek csak lassan fejlődtek.A fúziós reaktorok másik típusának, a tokamak berendezések fejlesztése sokkal gyorsabban zajlott, elsősorban az egyszerűbb kialakítás miatt. Ugyan a tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya, a technikai fejlődés mára eljutott arra a szintre, hogy a sztellarátorok - számos előnyös tulajdonságuk miatt - megvalósítható alternatívát jelenthetnek.
