Egyre több belvárosi társasházban szavazzák meg a lakók, hogy ne lehessen rövid távra kiadni a lakásokat, de ezzel nem csak a befektetők helyzetét nehezítik meg.
Úgy tűnik, hogy mára kicsit megtorpantak a befektetők a belvárosban. Az egyik ok a társasházak ellenállása a rövid távú lakáskiadással szemben, a másik a még mindig jellemző túlárazottság. A belső kerületekben a vásárlók 80 százaléka befektető, azonban az utóbbi időben kicsit alábbhagyott az eddigi lelkesedésük, most már óvatosabban vásárolnak – hívta fel a figyelmet Schneider Zoltán, a Balla Ingatlan belvárosi irodájának szakmai vezetője. Ennek több oka is van.
A pesti belváros ingatlanpiacán a befektetők elsősorban a rövid távú lakáskiadásban érdekeltek. Ez a tevékenység volt annyira nyereséges, hogy az elmúlt két évben a belső kerületekben tudtak a legnagyobb mértékben emelkedni az ingatlanárak. Ugyanakkor egyre több belvárosi társasházban szavazzák meg a lakók azt, hogy rövid távú lakáskiadás céljára ne lehessen megvásárolni egy ingatlant az adott társasházban. Mivel egyre több az ilyen társasház, a befektetőknek egyre nehezebb a helyzete. Előzetesen minden lakásvásárlás előtt tájékozódniuk kell, hogy vajon a lakók rábólintanak-e a vásárlásukra.
Az ingatlanközvetítő szerint egy-egy ilyen szigorítással a lakóközösségek maguk alatt vágják a fát. Egy ilyen korlátozással ugyanis megnehezítik saját lakásuk eladását is, mivel a belső kerületek piaca túlnyomó részben befektetők célpontja, és nem azoké, akik ott szeretnének lakni. Tehát ha néhány éven belül a tulajdonos eladná a lakását, akkor mindössze a vevők 20 százaléka marad meg számára, mint potenciális vásárló. Ez viszont azzal járhat, hogy az eladási árat is mérsékelniük kell. Schneider Zoltán szerint ezzel egy hatalmas öngólt rúgnak a lakástulajdonosok. A tapasztalatai szerint az is jellemző, hogy nagyon nehezen veszik tudomásul az eladók, hogy már elmúltak azok az idők, amikor túlárazva is lehetett értékesíteni a belvárosi ingatlanokat az erős keresleti piac miatt. Jelenleg majdnem mindenki nagyon drágán, túlárazva szeretné eladni a lakását, pedig úgy néz ki, hogy az eddigi keresleti piac egyre inkább kínálati piaccá alakul.
Az V. kerületben a használt lakásoknál 780-830 ezer forintos kínálati árak jellemzőek, a VI. kerületben 500-630 ezer, míg a VII.-ben 440-580 ezer forintos árak. Ha a kerületen belüli egyes városrészeket tekintjük, akkor ahogy haladunk kifelé, úgy csökkennek az árak: tehát amíg Lipótvárosban 827 ezres kínálati négyzetméterárakkal találkozhatunk, addig Külső-Erzsébetvárosban már csak 438 ezres árakkal. Schneider Zoltán szerint azonban nem sok értelme van a belváros esetében átlagokról beszélni, hiszen nem árulnak el semmit arról, hogy egy adott lakást a kerület egy adott pontján vagy társasházában mennyiért lehet eladni. Óriási különbségek vannak utcákon, vagy akár házakon belül is a lakásárak között – hangsúlyozta a szakértő. Elég csak arra gondolni, milyen markáns árbeli különbség mutatkozik például egy Keleti pályaudvar melletti, Hernád utcában található lakás, vagy egy bulinegyed közepén lévő, a Király utca sarkán található ingatlan ára között, pedig mind a kettő VII. kerületben van. A lényeg szerinte inkább az, hogy a belső kerületekben egy fél éve már stagnálnak az értékesítési árak, sőt bizonyos szegmensekben csökkenéssel is lehet találkozni. És várhatóan ez a folyamat a továbbiakban is jellemző marad, ami azt jelenti, hogy most már nem lehet eladni mindent, bármi áron.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.