Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha valaki ingatlanvásárlásba kezd, az esetek nyolcvan százalékában az ingatlanközvetítőkre van utalva. Szerencsés esetben ismerősön keresztül, közösségi portálokon, magányszemélyek gyűjtőoldalain, vagy újsághirdetésekben is találhatunk lakást, de a legkiterjedtebb adatbázisok az ingatlanirodákhoz vannak bekötve. Az ingatlanosok trükkjeit viszont ki kell ismerni. Öt karakter, akit jobb elkerülni.
1. A tájékozatlan
Minimális elvárásnak tűnik, hogy egy ingatlanos tisztában legyen egy lakás legalapvetőbb tulajdonságaival: hányadik emeleten van, mennyiért árulják, mennyi a közös költség, annak része-e a vízdíj, illetve van-e beszerelve vízóra. Nekünk már sikerült belefutnunk olyan szakemberbe, aki a kiszemelt lakással kapcsolatban egy kérdésre sem tudott válaszolni, ha mégis, rosszul. Nem mindegy, hogy egy garzonban például hatezer vagy tizenkétezer forint a közös költség, ezért ha már az alapkérdések is kifognak a közvetítőn, az sok jót nem ígér.
2. Az agresszív
Elsőre készségesnek is tűnhet az az ingatlanos, aki folyamatosan bombázza a vevőt jobbnál jobb ajánlataival. Ha azonban nem veszi figyelembe a vásárló igényeit (például hogy nem a XX., hanem a VI. kerületben keres lakást, vagy hogy nem szeretne földszinti, felújítandó ingatlant), és a felvázolttól teljesen eltérő paraméterekkel rendelkező lakást mutat, szintén felmerül a kérdés, van-e értelme élni ezzel a segítséggel. Ennél a típusnál hangzanak el a leggyakrabban az olyan tipikus mondatok, mint "Ez a lakás nagyon hamar el fog menni, egy hétnél tovább nem marad a piacon", vagy "Még ma írásbeli ajánlatot kéne tenni, különben elviszi más".
3. A behízelgő
Ingatlanvásárlás során azt is meg kell tanulni, hogy ne higgyük el feltétlenül azt a sok szépet és jót, amit rólunk, vagy a kiválasztott lakásról mond az ügynök. Az olyan hirdetésekben szereplő sztenderdeket, mint hogy „valódi gyöngyszem”, „közel a Városligethez” (= a Péterfy Sándor utcai detoxikálóval szemben van), a Westend mellett (= két kilométerre onnan), kiváló panorámával (tízemeletes panellakásokra néző), vagy „áron alul eladó” (mihez képest?), a rutinosabb vásárló automatikusan átugorja, de terepen is észnél kell lenni. Amikor például arról próbál meggyőzni az ingatlanos, hogy a fal minden lakásban (újban, régiben, emeletiben, földszintiben) penészesedik, az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy lehullott a vakolat, nem árt hátrálni.
4. A túl őszinte
Szintén nagyon szimpatikus lehet az az ingatlan-tanácsadó, aki nem rejti véka alá egy lakás vagy egy ház hibáit. A mértéket azonban itt is érezni kell. Tekintetbe véve, hogy a közvetítő dolga az lenne, hogy túladjon egy ingatlanon, azzal már nagy valószínűséggel átlép egy határt, ha közli velünk: ő nem szívesen lakna az általunk kiválasztott házban. Az ítéletet lehet még fokozni, ha például előrevetíti, hogy az épületet szerinte előbb-utóbb úgyis lerombolják.
5. A nehézkes
Az nem ritka, ha néhány hét, több email-váltás és telefonbeszélgetés után az ingatlanos leveszi a kezét a vásárlóról, ha addig nem talál megfelelő lakást, az viszont már kellemetlenebb, ha már az első időpont egyeztetés kudarcba fullad. A vevő ilyenkor persze eleinte még lelkesen próbálkozik visszahívni, üzenetet hagyni, aztán feladja.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.
