Ma már megszokott dolog, hogy a kiállításokat – a művek befogadását, végső soron hasznosulását segítő – múzeumpedagógiai foglalkozások kísérik. Ezek abban különböznek a hagyományos tárlatvezetésektől, hogy a látogató aktív részvételére építenek, az ismereteket is kreatív, gyakorlati tevékenységek révén igyekeznek átadni, ezáltal a közönség és a művészi alkotások közötti kapcsolatot közvetlenebbé tenni, mintegy lehetőséget nyújtani arra, hogy azokat a néző sajátjának is érezhesse.
Ez afféle rásegítés arra, amit röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a mű a befogadóban válik teljessé. Eme XX. századi felismerés egyik korai megfogalmazása Marcel Duchamp-tól származik, aki 1957-ben így írt: „Mindent egybevetve, a kreatív cselekvés nem egyedül a művész által fejeződik be: a művet a néző hozza kapcsolatba a külvilággal azáltal, hogy megfejti, értelmezi és interpretálja annak belső tartalmát, ily módon saját maga járul hozzá a kreatív cselekvéshez.”
A Deák17 Galériában Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás közös, Tér–Mozgás–Játék című kiállítása e tevékenység tárgyiasulása. A tárlat megszületésében Vásárhelyi Tamás természettudós, a hazai múzeumpedagógia ismert úttörője játszott kulcsszerepet. Tudományos munkássága mellett elhivatott pedagógus, aki a természettudományos ismeretek élményszerű elsajátítását segítő eszközök, játékok megalkotásával is foglalatoskodik. Képpé vált kísérlet címmel 2018-ban olyan fajátékokat mutatott be, amelyeket Konok Tamás letisztult, geometrikus absztrakt képei inspiráltak. Ezek ismeretében Konok közös kiállítást javasolt. A Deák17 Galériában megvalósult kiállításon a festmények mellett látható tárgyak többsége már a két alkotó együtt-gondolkodásának eredménye.
A nézők által működtethető játékos demonstrációs eszközök felvillanyozzák a látogatókat, és az eredeti szándék szerint segítik bizonyos természettudományos összefüggések megértését. Egyúttal visszautalnak az inspirációként szolgáló művekre. Ez azonban könnyen a festmények direkt „olvasására” csábíthat, ami hiba lenne, mert ahogy Horányi Attila megnyitójában megjegyezte, „Konok képei nem elvonatkoztatottak, hanem elvontak”. Nem valószínű, hogy a művész célja természeti törvények illusztrálása lett volna szubjektív geometriával megalkotott, rációt és emóciót harmonikusan egyesítő képein. De a művek és az objektek kapcsolatának tisztázása már a kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások kihívása lesz. A tárlat érdeme mindenesetre nem csupán az, hogy segíti bizonyos művészeti és tudományos összefüggések felismerését, hanem az is, hogy a képek és a szellemes objektek bemutatásával a művészetben és a tudományban – ahogy a pedagógiában és a hétköznapi életben is – fontos szerepet játszó kreativitást ugyancsak jól érzékelhetővé teszi.
Egy topográfiai véletlen folytán a galéria szomszédságában található az az emléktáblával is jelölt épület, ahol Marastoni Jakab első hazai művészeti akadémiája működött. Bár a két intézményt több mint másfél évszázad választja el, közös bennük, hogy mindkettőt a művészetet támogató szándék hozta létre. Mindazonáltal ugyanakkor markánsan különböznek egymástól. Ebben a különbségben jól érzékelhető az a művészetekre is ható társadalmi változás, amit röviden demokratizálódásnak nevezhetünk. Az akadémián egy szűk polgári réteg igényeit kiszolgáló művészképzés folyt, míg a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában a jövő legszélesebb értelemben vett közönségét, a fiatalokat igyekeznek a művészetre, a művészettel nevelni.
Az impozáns terekkel rendelkező, fővárosi fenntartású galériát 2015-ben alapították. A Fővárosi Közgyűlés Kaposi Dorka művészettörténészt bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával: a programok összeállítása, kiállításszervezés, külföldi kiállítókkal és intézményekkel való kapcsolatfelvétel, továbbá a kutatómunka szervezése tartoznak ezek közé.
A galéria elsődleges célközönsége a 3–23 éves korosztály, továbbá szüleik és a pedagógusok. Programjában rendszeresek az alkalmi kiállítások, amelyek feldolgozását múzeumpedagógiai foglalkozások is segítik.
Eddigi tárlataik közül talán az észt Viive Noor kurátor közreműködésével 2017-ben megrendezett It’s Always Tea-Time című nemzetközi grafikai válogatás volt a legsikeresebb, amelyen 18 ország művészeinek illusztrációi voltak láthatók az Alice Csodaországban témájára.
Nagy népszerűségnek örvend a havi rendszerességgel megrendezett Világjáró gyerekek családi programsorozat, amelyben a világ különböző országainak kultúráját igyekeznek minél sokoldalúbban bemutatni. Az előadásokat kreatív foglalkozások követik, ahol a látogatók az adott kultúrához kapcsolódó tárgyakat készíthetnek, jellegzetes tevékenységekben vehetnek részt. A legközelebbi ilyen esemény 2019 szeptemberében Csehország bemutatása lesz, ezt októberben Izraelé, novemberben pedig Görögországé követi. Minden alkalommal az adott ország budapesti kulturális képviseletével kooperálnak. A sorozat a művészettel nevelés kiváló példája, ahol az ismeretek gyarapítása egyúttal a nyitottságra, más kultúrák elfogadására is neveli a fiatalokat és családjaikat.
A vizuális nevelés alkalmi műhelyei, a művészeti alapiskolák, a szakkörök, a kiállítóhelyeken működő múzeumpedagógiai foglalkozások amellett, hogy az érdeklődő fiatalok számára biztosítják a tehetséggondozást, olyan kísérleti műhelyek, amelyek – lévén szabadabbak – kreatív, új ötletekkel, módszerekkel gazdagíthatják a vizuális nevelés módszertanát, s ezáltal a közoktatásra is pozitív hatással lehetnek – de nem helyettesítik azt. Az alkalmi találkozások a művészettel – ha mégoly katartikus hatásúak is – nem váltják ki a tervezett, folyamatos vizuális nevelést, a jó tanárok fáradságos munkáját.
A Deák17 Galéria múzeumpedagógiai és műhelyfoglalkozásain, ingyenes nyári táborain sok száz fiatalnak biztosítanak élményszerű vizuális nevelést, ám az általuk közvetlenül elért fiatalok száma így is elenyésző a közoktatásban tanulók létszámához képest. Akik, lévén a művészeti nevelés presztízse folyamatosan csökkenő pályán, egyre kevesebb művészeti nevelésben részesülnek. A tervezett új nemzeti alaptanterv még az eddigihez képest is kevesebb óraszámot biztosít a művészeteknek. Ettől a szomorú ténytől a galéria tevékenysége még inkább felértékelődik. (A kiállítás július 12-ig tekinthető meg.)
Bodóczky István
(Megjelent a Műértő július-augusztusi számában)
