Maastrichtba került a Ghost Keeping / A kortárs magyar képzőművészet nemzetközi menedzselését egyre többen viselik szívükön az utóbbi években, de az ad hoc projektek, alkalmi próbálkozások, vagy éppen az erőfitogtatás nem hozott valós, hosszú távon is értékelhető eredményt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi kortárs színtéren leginkább az éveken, évtizedeken keresztül szisztematikus munkával fölépített, bizalmi alapú szakmai kapcsolatok működnek. A nyugat-európai múzeumok koherensen, konzekvensen építkeznek, és ezért felelősen költenek jelentős összegeket gyűjteményeik gyarapítására. Csak kitartó igyekezettel és komolyan megalapozott professzionális háttérrel lehet a magyar művészeket a látókörükbe vonni.
Maastrichtban, Luxemburgban, Aachenben igen jelentős művek kerültek múzeumi kollekciókba a fiatal hazai művészgenerációtól. Ráadásul nagyméretű installációkról van szó, melyek eladásában – elméletileg – nem nagyon lehetett reménykedni. Csákány István Borostyánszobáját 2011–2012-ben, Kaszás Tamás Megamenedék című installációját egy évvel később, a FIAC-ról vásárolta meg a MUDAM (Musée d’Art Moderne Grand-Duc Jean), ahol a háromtagú tanácsadó testület egyik tagja Bencsik Barnabás. Ez a luxemburgi intézmény rendelkezik egyébként a legnagyobb múzeumi anyaggal Csörgő Attila munkáiból.
A legfrissebb hír, hogy a tavalyi év végén a maastrichti Bonnefantenmuseum megvásárolta Csákány István Ghost Keeping című munkáját. A gigászi installációért 100 ezer eurót fizetett a múzeum – és ez alighanem a legmagasabb vételár, amit kortárs magyar műtárgyért valaha adtak. A Bonnefantenmuseum igazgatója, Stijn Huijts először 2012-ben látta a művet a kasseli Documentán. Mint emlékezetes, a Kasselből hazaérkezett installációt a Ludwig Múzeumban újra kiállították, láthatóságát így több hónappal meghosszabbítva. A 2011 óta minisztériumi támogatás nélkül működött ACAX külső forrásokból finanszírozott vizitorprogramjának meghívására Stijn Huijts 2013 januárjában járt Budapesten a holland nagykövetség támogatásával. Itt találkozott újra Csákány István munkájával. Javaslata alapján a múzeum kuratóriuma tavaly ősszel döntött arról, hogy az installációt megvásárolják.
Stijn Huijts véleménye szerint a Ghost Keeping tematikus sarokpontjai – melyek a szobrászat kézműves hagyományaival, az indusztriális múlttal, valamint társadalmi és gazdasági kérdésekkel hozhatók kapcsolatba – korrelálnak a Bonnefantenmuseum anyagának szellemiségével, Joseph Beuys, Thomas Hirschhorn és az Atelier van Lieshout szociális és politikai indíttatású műveivel, a kollekcióban található középkori fafaragásokkal és festményekkel, és nem utolsósorban a város múltjával.
A Ghost Keeping a Bonnefantenmuseum kortárs kollekciójában 2014. január óta megtekinthető. A gyűjteményi bemutatót három kisebb, május 4-ig látható időszaki tárlat kíséri, melyekre Mark Manders, a legutóbbi Velencei Biennále holland pavilonjának kiállítója, Camille Henrot, a biennále Ezüst Oroszlán-díjas francia művésze, illetve Csákány István és Somogyi Hajnalka kurátor kapott felkérést. Csákány István jelenleg a stuttgarti Akademie Schloss Solitude művészeti rezidensprogramjának résztvevője.
Spengler Katalin
