Több mint 65 ezer ember vett részt legalább 180 országból Johannesburgban 2002-ben az ENSZ fenntartható fejlődésnek szentelt világ-csúcstalálkozóján. Záró állásfoglalásai felhívtak a hulladék minimalizálására és az újrafelhasználás és az újrahasznosítás maximalizálására, valamint „tiszta” hulladékelhelyező rendszerek kifejlesztésére.

A 20. század utolsó évtizedeiben világossá vált, hogy a szemét kezd kezelhetetlen méreteket ölteni. Az iparosodás, a zsúfoltan élő városi népesség bővülése és a műanyag felhasználásának növekedése egyaránt duzzasztotta a világ szemétkupacát.

A szemetet korábban elégették vagy elásták – ma már tudjuk, hogy mindkét megoldás toxikus üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, míg a lerakók esetében ehhez adódik még a talajvíz megmérgezésének esélye is. A világ halmozódó szemétkupacára máshol kell keresnünk a megoldást.

Az újrahasznosítás forradalma

Az újbóli felhasználást célzó újrahasznosítás nem új fogalom, de az egyébként lerakóba kerülő kommunális hulladékhegyek csökkentésére való alkalmazása az 1960−70-es évekből származik, amikor a Greenpeace és más szervezetek erősítették a közvélemény környezettudatosságát.

Nemrégiben Paul Connett, a Zero Waste (Zéró hulladék, 2013) szerzője és más aktivisták újra felszólították a világot, hogy csökkentse a fogyasztást, a termékeket az eldobásuk helyett használja vagy hasznosítsa újra.

Az 1970-es években több amerikai állam és a legtöbb európai ország, valamint Kanada, Ausztrália és Új-Zéland bevezette az utcákra kihelyezett szelektív gyűjtőedényeket az újrahasznosítható anyagok számára.

Svédország különösen aktív volt: a svédek csak a hulladékuk 38%-át hasznosították újra 1975-ben, ma azonban világvezetők e téren: a háztartási hulladék 99%-át újrahasznosítják.

Ennek mintegy felét újrafeldolgozó üzemekben elégetik, és a háztartásokat távfűtik vele. Svédország 2015-ben mintegy 2,3 millió tonna hulladékot importált Norvégiából, az Egyesült Királyságból, Írországból és más nemzetektől, amelyet 32 égetőjében dolgoz fel.

Metánt a lerakóból

A szén-dioxid után a metán a legjelentősebb üvegházhatású gáz. Bár a légköri koncentrációja alacsonyabb a szén-dioxidénál, a metán 25-szörös hatásfokkal ejti csapdába a hőt a légkörben.

A légkör metántartalma különböző forrásokból származik: ilyen a növényzet bomlása egyes élőhelyeken, például a mocsarakban és a vizenyős területeken, valamint a haszonállattartás, a fosszilis tüzelőanyagok használata és a szemét bomlása a hulladéklerakókban.

Ma már sok helyen − köztük az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban − több hulladéklerakóban nem engedik elszökni, hanem összegyűjtik a metánt, hogy energiát termeljenek belőle.

A hulladéklerakókban termelődő gáznak, a hulladék összetételétől és a lerakó korától függően, akár 60%-a metán. A lerakón függőleges és vízszintes csövekkel gyűjtik össze a metánt, amit aztán feldolgoznak.

A nagy részét elektromos áram termelésére használják, de az iparban is hasznosítható. További feldolgozás után gépjárművek meghajtására is alkalmas.

Elektronika-„bányászat”

HVG Könyvek

A feleslegessé vált elektronikai eszközök a leggyorsabban növekvő hulladéktípus. A mobiltelefonokból, számítógép-meghajtókból, televíziókból és más elektromos termékekből származó elektromos hulladék 2014-ben megközelítette a 42 millió tonnát – ez közel 25%-kal több, mint 2010-ben.

Az e-hulladék gyakran értékes fémeket – aranyat, ezüstöt, rezet és palládiumot – tartalmaz, amelyeket az áramkörökhöz használnak. Kimutatták, hogy a hulladéklerakókból költséghatékonyabban lehet nemesfémeket kitermelni, mint a természetes lelőhelyekről.

Az e-hulladék azonban toxikus fémeket is tartalmaz. Míg Európában ma már létezik e-hulladék-feldolgozó ipar, másutt viszonylag kevés hatékony megoldás áll rendelkezésre.

Számos további kezdeményezés létezik, de a világ még mindig nagyon távol áll Connett ideáljától, a hulladék nullára csökkentésétől. A kormányoknak és az egyéneknek továbbra is kemény dió megoldást találni a fogyasztás csökkentésére és a világszinten hamarosan évente 2 milliárd tonnát elérő hulladék újrahasznosítására.

A fenti cikk Az ökológia nagykönyve című kiadvány szerkesztett részlete.

Miért fontos megőriznünk a biológiai sokszínűséget? Hova vezethet a fajok tömeges kipusztulása? Miért élünk úgy a Földön, mintha lenne egy másik élhető bolygó? Az ökológia nagykönyve meggyőzően bizonyítja, miért kell mielőbb gyakorlatias válaszokat adnunk földi életünk megóvására, és mit tehetünk személyesen mindezért. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.