Mivel a műanyag összetevőire való lebontása rengeteg energiát igényel, a legjobb megoldás megtanulni műanyag nélkül élni.
Amikor a 20. század elején megkezdődött a tömeggyártása, a világ ámult a műanyagok sokoldalúságán és tartósságán, mivel bármilyen alakban elő lehetett állítani, felhasználni, azután eldobni. A műanyaggal azonban az a baj, hogy a legtöbbje örökre velünk marad.
A brit üzleti lap, a The Economist szerint a világon az 1950-es évek óta gyártott 6,3 milliárd tonna műanyagnak csak 20%-át égették el vagy hasznosították újra. Ez azt jelenti, hogy 80% − 5 millárd tonna – hulladéklerakókban vagy valahol a környezetben hever.
Az óceánok szennyezése
A mikroműanyagot – a műanyag apró, 5 mm-nél kisebb átmérőjű darabkáját – még nehezebb eltakarítani, mint a többit. Az óceánokban lévő műanyag 90%-át ezek teszik ki, és zavaros levesre emlékeztetve sodródnak az árral.
A problémát először 1997-ben azonosította Charles Moore kapitány amerikai óceánkutató, és 2011-es Plastic Ocean (Műanyag óceán) című könyvében irányította rá a figyelmet. Moore egy jachtversenyről vitorlázott hazafelé, amikor a Csendes-óceánon egy óriási műanyaghulladék-foltra bukkant.
A Nagy csendes-óceáni szemétsziget (GPOGP), amelyről ma már tudjuk, hogy a területe nagyobb, mint Franciaországé, Németországé és Spanyolországé együttesen, 79 ezer tonna mikroműanyagból állt össze, amelyek a környező áramlatok közötti vízfelületen megrekedtek. A GPOGP a számtalan óceáni szemétfolt egyike – ezekből ugyanis több is kialakult az Atlanti- és az Indiai-óceánon, valamint kisebb vizekben, például az Északi-tengerben.
A kozmetikai ipar által az 1990-es években bevezetett műanyag mikrogyöngyök súlyosbítják a problémát. A kozmetikai cikkekbe (szappanokba, arcradírokba és fogkrémekbe) kevert mikrogyöngyök az édesvízi utakon eljutnak a folyókig és az óceánokig, ahol megeszik a halak és más állatok, ugyanolyan károsodást szenvedve, mintha mikroműanyagot ennének.
A vadon élő állatokra gyakorolt hatás
A műanyag sokféle veszélyt jelent a vadvilágra. A nagyobb darabok, mint a műanyagtasakok, megfojthatják a madarakat és a tengeri állatokat; lenyelve az emésztőrendszerüket károsítják vagy a gyomrukat eltömítve éhhalálra ítélik őket. Mikroműanyag fogyasztásakor a toxinok bejuthatnak az állat zsírszövetébe, és azután végighaladnak az egész táplálékláncon.
A Greenpeace szerint tíz tengeri madárból kilenc, három tengeri teknősből egy, valamint a bálna- és delfinpopulációk több mint fele evett már műanyagot. Még a világ óceánjainak legmélyebb pontján, a Mariana-árokban élő rákfélékből is kimutatták a műanyagot.
A műanyag visszaszorításának lépései
A műanyagszennyezés eltakarítása herkulesi feladat. A műanyag összetevőire való lebontása rengeteg energiát igényel, ami szintén károsítja a környezetet. A legjobb megoldás megtanulni műanyag nélkül élni. A legtöbb ország betiltotta a műanyag gyöngyök alkalmazását a kozmetikai termékekben, vagy a kivezetésére készül.
Bangladest követve sok ország betiltja az egyszer használatos műanyagtasakok használatát. A további intézkedések közé tartozik a műanyag szívószálak betiltása, és az újrahasználható vizespalackok, valamint az újrahasznosítható vagy komposztálható csomagolás alkalmazása.
A fenti cikk Az ökológia nagykönyve című kiadvány szerkesztett részlete.
Miért fontos megőriznünk a biológiai sokszínűséget? Hova vezethet a fajok tömeges kipusztulása? Miért élünk úgy a Földön, mintha lenne egy másik élhető bolygó? Az ökológia nagykönyve meggyőzően bizonyítja, miért kell mielőbb gyakorlatias válaszokat adnunk földi életünk megóvására, és mit tehetünk személyesen mindezért. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.