Minden kamasszal előfordul, hogy nem akar iskolába menni. Ilyenkor valóságos hatalmi játszma alakulhat ki, ami ellentmondásos érzésekhez vezet – különösen, ha munkába kell mennünk. Derítsük ki együtt az okokat.
Számos oka lehet annak, hogy nem akar iskolába menni: nem készült el egy feladattal, dolgozat miatt izgul, vagy fél a szidástól. Ha el van maradva a tananyaggal, vagy valamilyen diagnosztizálatlan tanulási nehézséggel küzd, annyira elveszítheti a kedvét, hogy fel akarja adni az egészet.
De az is lehet, hogy társas problémái vannak, például összeveszett valakivel, és fél a következményektől, de rosszul érezheti magát attól is, hogy nincsenek barátai vagy nincs kivel ebédelnie.
Bármi is az oka, az már a végső elkeseredés jele, ha nem akar iskolába menni. Segítsünk neki, hogy kézbe tudja venni a sorsát, és azt, ami vele történik.
Ezt gondolhatjuk szülőként az egészről
Bosszantanak minket a veszekedések, és tehetetlennek érezzük magunkat, ha nem kommunikál vagy dühös. Aggódunk, hogy lemarad a tanulásban, és bosszankodunk, mert iskolába járni kötelező, és ha nem jár, megbüntethetnek minket.
Mi járhat a gyerek fejében?
Szívesen részt venne az órákon, de ha szorong valamiért, biztonságosabbnak tűnik neki otthon maradni.
Nehezére esik nevén nevezni a problémát, és beszélni róla. A fiataloknál ilyen helyzetben a lelki problémák sokszor fizikai fájdalom formájában jelentkeznek, a stressz például fejfájást, a szorongás hasfájást, a szomorúság pedig hátfájást okoz.
Agresszíven viselkedhet, ha úgy látja, a problémája kényelmetlen nekünk. Próbálja megfogalmazni a nehézségeit, és közben azt érzi, minket ez nem érdekel.
Lehet, hogy kimerült. Sok kamasz azért nem akar iskolába menni, mert nem alszik eleget, hisz késő éjszakáig a telefonján lóg. Ettől reggelente ingerlékeny, és mindenre érzékenyen reagál.
Hogyan reagáljunk az adott helyzetre?
Mondjuk el neki kedvesen, de határozottan, hogy most el kell mennie, de később beszéljünk róla, hogy miért érez így. Tegyük világossá, hogy az iskola eljárást indíthat ellenünk, ha nem jár. Mondjuk el, ha otthon marad, nehezebb lesz a visszatérés, és hogy hiszünk benne, képes lesz összeszedni magát.
Értesítsük az iskolát, hogy esetleg késni fog, és a munkahelyünket is, hogy később kezdünk. Ha továbbra is erősködik, aznap dolgozzunk otthonról, vagy kérjünk meg egy rokont vagy barátot, jöjjön át „felügyelni”, hogy ne a kütyüin lógjon. Ha az ellenszegülése folytatódik, legyünk őszinték az iskolával, ugyanis együttműködve gyorsabban meg lehet oldani a problémákat.
Koncentráljunk valamilyen pozitív, hamarosan bekövetkező dologra. Mondjuk el, nem szégyen, ha gondjai vannak az iskolával, a lényeg, hogyan kezeli a problémáit.
Mit tehet a szülő hosszú távon?
Nagyobb eséllyel nem akar a gyerek iskolába menni, ha kialvatlan, aminek leginkább az éjszakai telefonozás lehet az oka. Beszéljünk vele, hogy lefekvés előtt egy órával tegye le a telefonját, hogy könnyebben elaludjon, és jobb legyen a közérzete.
Ha végül elmegy iskolába, érdeklődjünk, hogy sikerült a napja. Fogadjuk el az érzéseit, és hangsúlyozzuk, milyen jól megoldotta. Mondjuk el, mi hogyan küzdöttük le a szorongásunkat. Legyünk türelmesek: az iskolai szorongás hosszú idő alatt alakul ki, és nem szűnik meg egyik napról a másikra.
Figyeljünk egyéb tünetekre is. Ha esetleg pánikrohamai is vannak, legjobb, ha szakemberrel beszéljük meg a kiváltó okokat.
Segítsünk megoldásokat találni. Bontsuk le a szorongását kisebb elemekre a megoldás érdekében, például segítsünk neki felzárkózni, vagy kezelni bizonyos társas és egyéb nehézségeket.
A fenti cikk a Mi jár a kamasz fejében? című könyv szerkesztett részlete.
Az Angharad Rudkin könyvében szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megtudhatjuk, mit tegyünk, amikor gyerekünk ránk csapja az ajtót, és hogyan kezeljük például az online biztonságával, a szorongásával, az iskolai teljesítményével és a szexualitásával kapcsolatos kérdéseket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.