Minden ember számára vannak sajátos szituációk, amikor szárba szökkennek a gondolatai, de nem feltétlenül munkaidőben és a munkahelyen. A vezető trénerek szerint a legtipikusabb ötletelő helyszínek közé tartozik a kocsma, a busz, a fürdőszoba vagy épp az ágy. De ilyen válaszokat is gyakran hallani: futás közben, kutyasétáltatásnál, utazás vagy sétálás közben jutott eszembe.

Einsteinnek állítólag borotválkozás és biciklizés közben támadtak jó ötletei, a görögök pedig nagyszerű gyaloglók és gondolkodók voltak - legszívesebben menet közben filozofáltak és ilyenkor támadtak a legjobb gondolataik. Ráadásul a Stanford Egyetem vizsgálatából az is kiderül, hogy a sétálók kreativitásszintje jelentősen magasabb, mint az ülőké.

Mi történik ilyenkor?

Amikor kiszakadunk a megszokott környezetből, például utazás vagy futás során a megszokott napi ritmusból, agyunk egy részét lefoglaljuk valami egyszerű, monoton tevékenységgel (bámészkodás, séta, vezetés stb.). Más része viszont érzékeli a friss stimulációt, és beindulnak a „kerekek”. Míg a figyelmünk egy részét lekötjük, agyunk másik része szabadon szárnyalhat – kiiktatva logikát, racionalitást. Így aztán nagy eséllyel kapcsolódhatnak össze tudat alatt addig össze nem illesztett elemek, újszerű, egyedi megoldásokat létrehozva.

Csíkszentmihályi Mihály kreativitáskutató egyik kísérletéből kiderül, hogy

„ha hétköznapi embereknek egy személyhívóval a nap véletlenszerűen kiválasztott pontján jelzést adunk, hogy értékeljék, az adott pillanatban mennyire érzik magukat kreatívnak, a legerősebb kreativitásérzésekről séta, vezetés vagy úszás közben számolnak be. Más szóval, amikor egy félig automatikus tevékenység lefoglalja a figyelmük egy részét, miközben egy másik részét lekötetlenül hagyja, hogy a tudatos intencionalitás küszöbe alatt gondolataik között kapcsolatok létesülhessenek.”

Ezzel rá is léptünk a kreativitás folyamatának második lépcsőfokára, amikor inkubáljuk a gondolatokat, vagyis hagyjuk érni őket, majd engedjük kipattanni a már a harmadik stációt jelentő isteni szikrát.        

A kreatív folyamat öt állomása

hvgkonyvek.hu

A kreatív ötleteket a biológiai ötletgyárunk állítja elő némi inspirációból. A gyakorlatban ez a folyamat az előkészítéssel, mint első lépéssel kezdődik, vagyis van egy probléma, ami foglalkoztat, agyalunk rajta.

Ha nem jön a megoldás, mással foglalkozunk, ami alatt előtérbe kerül az úgynevezett inkubáció. Ez a második szakasz, amikor hagyjuk érni a megoldást, új ingerekkel körülvéve magunkat inspirálódunk. Itt kiemelt szerepe van a figyelmünknek, amivel megfigyeljük a környezetet, a memóriánknak, amivel eltároljuk, amit megfigyeltünk, és szükség esetén elő is tudjuk hívni, valamint a kapcsolatképzési képességünknek, ami az új és az előhívott információkat összeilleszti.

Ha mindezt jól végzi a mi kis biológiai ötletgyárunk, akkor jön a kreatív folyamat harmadik állomása, az AHA-élmény, vagyis maga az ötlet.

A negyedik, legkellemetlenebb állomás az elemzés, amikor ízekre szedjük, megkritizáljuk az ötletet, és eldöntjük, alkalmas-e az ötödik fázisba lépésre, vagyis a megvalósításra.

Sokan a második lépcsőfokon véreznek el, mert nem hagyják megérni a megoldást. Csak hajszolják az ötletet, nem pihennek, illetve a negyedik állomásnál is sokan feladják, lebeszélve magukat az ötletről.

Az inspiráció vagy az ihletettség egyébként egyfajta szellemi stimuláció, amelyhez külső ingerek (új információk a külvilágból) és belső történések (fantáziálás, vizualizálás) adják a hajtóerőt, hogy a végén új ötletekhez vezessen el.

Érdemes tehát beazonosítani azt a helyet vagy helyzetet, ahol egyszerre tudunk kikapcsolódni és gondolkodni, és töltsünk el ebben az állapotban minél több időt, amikor ihletre, inspirációra, új ötletekre, problémák megoldására van szükségünk.

A cikk az Élj kreatívan című könyv felhasználásával készült. Ha szeretné fejleszteni a kreativitását, vásárolja meg a könyvet kedvezménnyel, és töltse le hozzá az ingyenes munkafüzetet.