A palesztinokkal baráti kapcsolatokat ápoló norvég balközép kormány szinte rögvest elismerte a szombaton alakult palesztin nemzeti egységkormányt, helyreállítva a teljes politikai és gazdasági kapcsolatokat is. Oslo - amely otthont adott az 1993-ban Washingtonban aláírt első izraeli-palesztin átmeneti megállapodáshoz vezető titkos tárgyalásoknak - történelmi eseménynek nevezte az iszlamista Hamász és a világi Fatah koalícióját, de felszólította a palesztin hatóságokat, hogy mondjanak le az erőszakról, és ismerjék el Izrael jogát a létezésre.

Bár egyelőre csak Norvégia ilyen lelkes, a hónapok óta tartó palesztin hatalmi harc után létrejött első nagykoalíció mások álláspontján is enyhített. Az EU üdvözölte a lépést, és a közvetlen segélyek újrafolyósítását a kabinet programjától, illetve tevékenységétől tette függővé. Franciaország Párizsba invitálta Ziad Abu Amr új palesztin külügyminisztert, Nagy-Britannia pedig jelezte, felújítja az érintkezést a kormány nem Hamász-tagjaival. Az USA is szakított korábbi álláspontjával, és - az új kabinetet továbbra is teljesen bojkottáló Izraelt magára hagyva - jelezte: lehetségesnek tartja a nem Hamász-miniszterekkel való nem hivatalos kapcsolatok felvételét.

A felemás fogadtatás oka, hogy a koalíció eresztékén lévő repedések már az ünnepi beszédek során láthatóvá váltak. Mahmúd Abbász elnök, a Fatah vezetője közölte, a palesztinok elutasítják az erőszak minden formáját, és végleges megállapodásra törekednek Izraellel. A régi-új Hamász-kormányfő, Iszmail Hanije viszont hangoztatta, a palesztinoknak joguk van a megszállással szembeni ellenállás minden formájához.

Ellentmondásos a kormányprogram több más fontos pontja is. Abbász szerint népe egyetlen jogos képviselője a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) - annak azonban a Hamász egyelőre nem tagja. A kormányprogram ugyanakkor tartalmazza, hogy a kabinet - amelyben kilenc tárca jutott a Hamásznak, hat a Fatahnak, négy baloldali frakcióknak, öt pedig függetleneknek - tiszteletben tartja a korábbi Fatah-kormány Izraellel kötött megállapodásait. Egyúttal a palesztin elnök hatáskörébe utalta a további tárgyalásokat, igaz, a Hamásznak vétójoga van az Izraellel kötendő bármilyen megállapodás ügyében. A kormány fogadkozott, hogy megszilárdítja az Izraellel kötött tűzszünetet, cserébe viszont egyebek között a palesztin területekre való behatolások, a földkisajátítások, az ellenőrző pontok, az utazási korlátozások - lényegében a megszállás - megszüntetését, valamint a foglyok szabadon engedését követeli. Az új palesztin kabinetet a 132 tagú parlament 87 jelen lévő képviselőjéből 83 fogadta el. 41 törvényhozó - köztük 37 a Hamászból - izraeli börtönben ül.

Az új palesztin kormány legfontosabb feladata az utóbbi évben több mint háromszáz halálos áldozattal járó, már-már polgárháborús erőszak leállítása, illetve a nyugati és az izraeli embargó feloldása. Elemzők szerint azonban a Hamász és a Fatah között olyan mély ideológiai ellentét tátong, hogy hatalmi rivalizálásuk a kormányalakítással aligha ért véget.

Magas rangú Fatah-tisztviselők attól tartanak, hogy - ha kitart is a koalíció a következő választásokig - a gazdasági nyomorért mozgalmukat hibáztatják majd. Míg a tavalyi választáson részben a korrupció miatt szavazták ki a Fatahot a hatalomból, addig a Hamász saját szociális hálózata révén továbbra is segíteni tud az emberek gondjain. Az utcai harcok elfajulásáért is a néhai Jasszer Arafat mozgalmát tehetik majd felelőssé, hiszen a Fatah különféle frakciói belharcot vívnak egymással, míg a Hamász - legalábbis kívülről - egységes.

A csendes iszlamista forradalom is folytatódik. Nemrég például 11 posztra neveztek ki Hamász-politikust az oktatási minisztériumban, az iskolákban pedig ötödével nőtt a vallásos órák száma. A legliberálisabbnak tartott ciszjordániai palesztin városban, Rámalláhban 2000-ben száz mecset állt, ma kétszer annyi. A palesztin társadalomban zajló kulturális változás is a Hamász szája íze szerint történik: egyre kevesebb étterem szolgál fel alkoholt, esküvőkre és más ünnepségekre mind ritkábban hívnak hastáncost. Több nő hord kendőt, még ha sokan csak azért is, hogy elkerüljék a bírálatot.

Zátonyra futott viszont időközben egy újabb palesztin nemzedék sorsa. A második intifáda 2000-es kezdete óta a gazdaság olyannyira összeomlott, hogy a Gázai övezetben és Ciszjordániában élő 4 millió palesztin kétharmada a létminimum alatt tengődik, a felének még elegendő élelmiszer sem jut rendszeresen. Sokan utolsó családi ékszereiket is eladnák - ha lenne rájuk vevő. A 161 ezer közalkalmazott a tavaly márciusban alakult Hamász-kormány egy éve alatt nem vagy csak részben kapta meg fizetését, bérük elmaradása miatt biztonságiak nemrég szétlőtték a ciszjordániai Dzsenin négy pénzkiadó automatáját. A város környékén van olyan falu, ahol az utóbbi három hétben egyáltalán nem volt áram, mert az önkormányzatnak nincs pénze a generátorok működtetésére.

Izraeli szempontból is elveszett öt évnek nevezte a Háárec napilap az utóbbi esztendőket, emlékeztetve, hogy az Ehud Olmert kormányfő által újabban felkarolt szaúdi békekezdeményezés nem most, hanem már 2002 márciusában született. A terv Izrael teljes elismerését és arab békét kínál az 1967-es határokig történő visszavonulásért és a független palesztin állam megalakulásáért cserébe, melynek Kelet-Jeruzsálem lenne a fővárosa. A szaúdi javaslat szerint a palesztin menekültek - ENSZ-adatok alapján immár 4,3 milliós táborának - problémájára a világszervezet 1948-ban elfogadott, 194-es határozata alapján kell "tárgyalásos és igazságos" megoldást találni.

A belpolitikailag rendkívül meggyengült Olmert azonban lehet, hogy csak taktikázik, hiszen a Háárec szerint az Arab Liga március 28-ai rijádi csúcstalálkozóján várhatóan újra elfogadásra kerülő szaúdi béketerv talán az utolsó szalmaszál politikai túléléséhez. A tárgyalások esélyét növelheti, hogy az utóbbi öt évben sokat változtak a regionális viszonyok. A palesztin kérdés megoldása egyesítheti a térség mérsékelt országait, és erősítheti a szunnita arab hatalmakat a nem arab és síita Irán befolyásával szemben.

KERESZTES IMRE