Már a választás előtt feladták a harcot Ohio államban a republikánusok, mivel a szenátusi posztja megőrzéséért küzdő jelöltjük, Mike DeWine demokrata kihívója a közvélemény-kutatások szerint két számjegyű előnnyel vezetett. A párt országos szervezete még a televíziós csatornákon lefoglalt időt is lemondta, és a kampány utolsó hetében már nem finanszíroz semmilyen politikai hirdetést az egyébként republikánus fellegvár Ohióban. Az 1994 óta a törvényhozás mindkét házát uraló republikánusok nemcsak Ohióban álltak rosszul a november 7-ei időközi kongresszusi választások előtt - ahol a 435 fős képviselőház minden egyes mandátumáért és a száztagú szenátus harmadáért folyik a küzdelem -, alapos verésre számíthatnak országszerte.

A várakozások olyannyira egy irányba mutatnak, hogy liberális kommentátorok szerint ha a demokraták most sem lesznek képesek győzelemre váltani a felmérésekben mutatkozó előnyüket, fel kell hagyniuk a politizálással. Az utóbbi években ugyanis többször is a diadal kapujában buktak el. A 2000-es elnökválasztáson például a sikeres nyolcévi elnöki periódus, valamint a dübörgő gazdaság ellenére Al Gore kiábrándító kampánnyal, emlékezetes jogi küzdelem után maradt alul a nála jóval felkészületlenebb George W. Bushsal szemben. A 2002-es kongresszusi voksoláson aztán a kudarctól szétzilálódott demokraták jogosan kaptak ki. A két évvel későbbi elnökválasztáson pedig újabb jelöltjük, John Kerry botladozott el a sima vereségig. Ráadásul a szenátusban is megerősödtek a republikánusok.

Szinte minden a demokraták kezére játszik most. A Fehér Házban egy népszerűsége mélypontján lévő republikánus elnök ül, akit pártja képviselő- és szenátorjelöltjei nyílt kampányrendezvényeiken jobbára kerülnek. Szívesebben veszik, ha zárt ajtók mögött gyűjt pénzt számukra, és minél kevesebbet beszél az érdekükben. A demokraták és a republikánusok stabil szavazói mellett most egyre nagyobb figyelmet kapnak a választásokat vélhetően eldöntő, magukat függetlennek vallók tömegei. Az ő érdeklődésük fókuszában pedig minden közvélemény-kutatás alapján az iraki háború és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység áll. Ez két éve még jól jött a republikánusoknak, most viszont inkább kerülik a témát. A lakosság egyre nagyobb része szerint ugyanis az iraki szerepvállalás kudarc, amiért a felelősség egyértelműen a republikánus adminisztrációt terheli.

Nem sokkal jobb a kongresszus megítélése sem, amelynek sorsáról jövő kedden közvetlenül döntenek. A törvényhozás renoméja a megkérdezettek körében rosszabb, mint 1994 előtt volt, amikor a botrányok tépázta demokratákat valósággal kisöpörte a hatalomból a választói elégedetlenség hullámát meglovagló, Newt Gingrich irányította republikánus forradalom. Skandalumokból, korrupcióra és a hatalommal való visszaélésre utaló esetekből most sincs hiány. Különösen a képviselőházba vetett bizalom ingott meg a szuperlobbista, Jack Abramoff által pénzzel kistafírozott republikánus honatyák miatt. Az pedig egyszerre okozott erkölcsi és politikai kárt, hogy nemrég zajos botrány közepette derült fény Mark Foley floridai képviselő homoszexualitására, ráadásul az ügyet a republikánusok megpróbálták eltussolni.

A győzelemhez a demokratáknak a képviselőházban 15, a szenátusban pedig hat helyet kellene elhódítaniuk a másik oldaltól. Jóllehet 1994 óta a választókerületeket minden korábbinál határozottabban igyekeztek úgy átszabni, hogy a hivatalban lévő képviselőnek előnyt adjanak az egybeterelt szavazói tömbök - ezt az eszközt mindkét párt szívesen alkalmazza -, a képviselőházi többség átfordulását minden elemző szinte biztosra veszi. Nehezebb, de nem reménytelen a demokraták helyzete a szenátusban. Ha csak öt többletmandátumot szereznek - ami elképzelhető -, szavazategyenlőség áll be, és akkor a testület elnöki tisztét ellátó Dick Cheney alelnök voksa dönt. Több, korábban biztos újrázónak tekintett republikánus szenátor került kutyaszorítóba - köztük a konzervatívok zászlóvivőjének tartott pennsylvaniai Rick Santorum -, míg a demokratákra csak New Jerseyben vár nehéz küzdelem.

A republikánusok is érzik a bajt, ám bíznak a jó hajrájukban. Ez persze azzal is jár, hogy minden korábbinál támadóbban lépnek fel. Kommentátorok szerint ez az eddigi legdurvább hangvételű kampány, és egyben a legdrágább is: a két párt együtt 2,6 milliárd dollárt költ el. A republikánusok bíznak a fő stratéga, Karl Rove elnöki főtanácsadó által létrehozott országos adatbázisban is, amely a voksolásra mozgósítható szimpatizánsok, potenciális választók nevét tartalmazza. Ez Amerikában éppúgy törvényes, mint az utolsó pillanatig tartó kampány, amelyet csupán a szavazóhelyiségek előtt tiltanak.

A végjátékban a republikánusok kezére játszhat New Jersey legfelsőbb bíróságának múlt heti döntése is, amely kimondja: az egynemű párokat a különneműekével azonos jogok illetik meg. Miután a Foley-botrány miatt a konzervatívok egy részének megingott a szavazási hajlandósága, a pártvezetés abban bízik, hogy a homoszexuális házasság törvényessé tételének rémképe mozgósító erővel hathat, akárcsak két éve, amikor Massachusetts államban engedélyezték az ilyen frigyet.

A voksolás tétje nem egyszerűen a kongresszus birtoklása. Washingtonban a győztes mindent visz elv érvényesül: amelyik párt többségbe kerül, azé a képviselőház, illetve a szenátus összes bizottsági elnöki posztja. Ha a demokraták csak az előbbiben jutnak hatalomra, a költségvetés összeállításának, valamint a törvényjavaslatok előterjesztésének ellenőrzésével megbéníthatják a Bush-adminisztrációt. A szenátus megszerzésével pedig a kezükbe kerülhet a nemzetközi szerződések ratifikálásának, a kormánytagok, valamint a szövetségi bírók kinevezésének a felügyelete is. Ami ennél is kényesebb politikai fegyver: már a képviselőházi többség megkaparintásával vizsgálatokat, sőt akár jogi eljárást is indíthatnak a republikánus kormányzat hat évének tevékenységével, és különösen az iraki háború előkészítésében végzett machinációkkal kapcsolatban. A szenátusi többség pedig a felelősségre vonás elől is elháríthatja az akadályokat.

Az eredményt feszülten várják azok a politikusok is, akik a két mandátuma kitöltése után az alkotmánynak megfelelően a Fehér Házból 2009 januárjában távozó Bush helyére pályáznak. A republikánus oldalon a centrum felé húzó John McCain szenátor, valamint Rudolph Giuliani volt New York-i polgármester, illetve Mitt Romney, Massachusetts kormányzója nevét emlegetik. A demokratáknál Hillary Clinton volt First Lady, jelenlegi New York állami szenátor a párt favoritja, ám ő végletesen megosztja az országot. Rajta kívül a két évvel ezelőtti elnökjelölő konvención mondott beszédével feltűnt Barack Obama számít nagy kedvencnek. Ha a republikánusok nem tudják megtörni a demokraták lendületét, és a széles körben népszerű - Illinois állam színeiben első szenátori mandátumát töltő -, apai ágon kenyai származású Obama versenyben marad, akkor könynyen lehet, hogy a 2008-as elnökválasztáson arról dönthetnek a szavazók: az USA első női vagy első afroamerikai elnökét akarják az ország élén látni.

NAGY GÁBOR