Több mint négyszáz tálibot öltek meg a NATO-erők a Dél-Afganisztánban két hete tartó offenzíva során, az észak-atlanti katonai szövetség pedig 21 katonát vesztett hét eleji lapzártánkig. A Talibán sem tétlenkedik: egy öngyilkos merénylője vasárnap felrobbantotta a Pakisztánnal határos Paktia tartomány kormányzóját, aki a tálibok 2001-es elkergetése óta az első tartományi vezető, akivel a gerillák végeztek. A kormányzó hétfői temetésén egy ugyancsak öngyilkos merénylő hat embert ölt meg. A múlt pénteken a kabuli amerikai nagykövetséghez közel egy kamikazeakcióban 16-an vesztették életüket - ez volt a legvéresebb öngyilkos támadás az utóbbi öt évben a fővárosban.

Más jelek is arra utalnak, hogy a gerillaharcra kényszerített tálibok soha nem látott mértékben erősödtek meg, és már nemcsak rajtaütésszerű támadásokra, hanem hosszabb és ádázabb harcokra is képesek. James Jones tábornok, az afganisztáni hadműveletek NATO-parancsnoka a múlt héten kénytelen volt elismerni, hogy alábecsülték a gerillák erejét, számukat és taktikai képességeiket is. A NATO vezette haderők (ISAF) júliusban terjesztették ki fennhatóságukat az ország kétségkívül legveszélyesebb déli részére, és kérdés, hogy a tél október végi beállta előtt képesek lesznek-e elfojtani a lázadást. Jones tábornok ehhez további 2500 katonát kért a jelenleg 18 500 fős haderőhöz.

Az idén eddig több mint 2300-an vesztették életüket Afganisztánban - köztük 106 amerikai és szövetséges katona -, többen, mint bármelyik évben azóta, hogy az USA az öt évvel ezelőtti merényletek után, 2001. október 6-án megtámadta az Oszama bin Ladennek oltalmat adó tálib rezsimet. A tavalyihoz képest az idén harmadával több útszéli pokolgépes robbantást hajtottak végre, a tálibok által egyre kedveltebb öngyilkos merényletek megduplázódtak. Egyes szakértők máris úgy vélik, Afganisztán ugyanolyan veszélyes, mint Irak.

Közben a változás jelképének tekintett Hamid Karzai elnök az újjáépítés kudarcának szimbólumává kezd válni, egyre többen bírálják döntésképtelensége és a kormányzatot átszövő korrupció miatt. A déli területeken a lakosság már nyíltan támogatja a tálibokat, akik egyre hatásosabban állítják: Karzai az ország erőforrásait kirabló amerikaiak bábja. A rendőrség nem járőrözik a városok utcáin, a mintegy 80 ezres afgán hadseregben nagyarányú a dezertálás. Richard A. Boucher amerikai külügyminiszter-helyettes azzal védte meg az újjáépítés lassú ütemét, hogy a várakozások eleve alaptalanok voltak. Eredményként sorolta a The New York Timesnak, hogy 1,7 millió afgán lány jár újra iskolába, több száz kilométer utat építettek, és ezer iskolát, klinikát és kormányépületet újítottak fel.

Csakhogy az európai alapítványok által létrehozott tekintélyes nemzetközi agytröszt, a Senlis Tanács - Afganisztán öt évvel később: a Talibán visszatérése című, 250 oldalas tanulmányában - egyenesen úgy fogalmazott, hogy az amerikaiak vezette nemzetközi közösségnek nem sikerült az ország stabilizálása és a biztonság megteremtése. A tanulmány szerint a tálibok gyakorlatilag az ország felét ideológiai és de facto katonai ellenőrzésük alá vonták. A tanács szerint a szövetségesek a legnagyobb hibát azzal követték el, hogy másfél évvel az amerikai invázió után még mindig csak Kabulba telepítettek békefenntartókat, és ezzel a vidék a tálibok és a velük szövetkező drogbárók szabad prédájává vált. A NATO később hiába terjesztette ki hatáskörét előbb a békésebb északra, majd nyugatra és délre - a tervek szerint a keleti részt ez év végéig veszi ellenőrzése alá -, 2005-re a tálibok és a kábítószercsempészek hatékony szövetséget hoztak létre. (Vasárnap a Kabultól északra lévő Baglan tartományba érkezett az a magyar katonai alakulat, amely átveszi a hollandoktól a tartományi újjáépítési csoport működtetését.)

Míg a tálibok uralma idején az afganisztáni kábítószer-termelés jelentősen visszaesett, az idén rekord-ópiumtermés várható. A heroin alapanyagául szolgáló, a mákból kinyert ópium globális kínálatának 92 százaléka immár Afganisztánból származik, a majd 3 milliárd dolláros kábítószeripar az afgán gazdasági teljesítmény harmada. A Senlis Tanács szerint lényegében az ópiumágazat ásta alá a "nemzetépítési erőfeszítéseket", hiszen a világ ötödik legszegényebb országának számító Afganisztánban vidéken szinte az egyetlen megélhetést a mákültetvények jelentik. Miközben 40 százalékos a munkanélküliség, a drogtermelés és -kereskedelem minden téren az élen áll: a legtöbb embert foglalkoztató ágazat, a legtöbb külföldi tőkét vonzza, és a legtöbb jövedelmet termeli. Az ENSZ szerint az ország 34 tartományából csak hat "ópiummentes".

A tálibok erejének másik alapja, hogy Pakisztánban újjászervezhették magukat. Szakértők szerint ennek legbeszédesebb bizonyítéka a Pervez Musaraf pakisztáni elnök kormánya és a pakisztáni Talibán által múlt hét elején kötött békemegállapodás. Ahmed Rasid tekintélyes pakisztáni Afganisztán-szakértő úgy értékelte az egyezséget, hogy az átengedte a táliboknak és az al-Káidának a nyugat-pakisztáni Észak-Vazirisztánt, a hét félautonóm törzsi terület egyikét. A megállapodás értelmében ugyanis a pakisztáni hadsereg beszünteti offenzíváját Észak-Vazirisztánban, cserébe az afganisztáni tálibokkal szövetséges törzsek szavatolják, hogy területükről nem indítanak támadásokat a határon túlra.

Amerikai nyomásra Musaraf 2004-ben offenzívát indított a törzsi területen, de a háború nem volt népszerű. Sok pakisztáni ugyanis az amerikaiak harcának tekintette a hadműveletet, amelyben ráadásul 220 pakisztáni katona vesztette életét. A pakisztáni elnök az amúgy is iszlamizálódott hadseregen belül is vitatott offenzíva visszavonására kényszerült, amihez az USA-val szövetséges rezsim stabilitásában érdekelt George W. Bush amerikai elnök is igyekezett jó képet vágni.

Csakhogy két éve Dél-Vazirisztánban hasonló megállapodást kötöttek, ahol azóta lényegében a pakisztáni iszlamisták és tálibok irányítanak. Vezetőik nyíltan dicsekszenek azzal, hogy harcosokat küldenek Afganisztánba. Most Észak-Vazirisztán is megkapta, amit akart: a foglyok elengedését, sőt még a katonai ellenőrző pontok felszámolását is. Olyan ez - értékelte egy diplomata az alkut -, mintha rókára bízták volna a baromfiudvart.

KERESZTES IMRE