Ankarának az EU-csatlakozás előtt el kell ismernie, hogy Törökországban a 20. század elején népirtás áldozatává vált több százezer örmény - áll az Európai Parlament (EP) külügyi bizottsága által múlt héten elfogadott új országértékelésben. Az EP tavaly már sürgette Ankarát, hogy ismerje el az örmények ellen elkövetett bűnöket, a kitétel azonban eddig soha nem szerepelt belépési kritériumként. Ráadásul a dokumentum továbblép, és említést tesz - az EP-ben még soha el nem hangzott - két másik vádról is: Törökországban a múlt században a Fekete-tenger déli partvidékén élő pontuszi görögök és a délkelet-anatóliai szír ortodox keresztények is népirtás áldozataivá váltak (lásd Népirtáspolitika című írásunkat).

A dokumentum az eddigi legkeményebb hangú figyelmeztetés Ankarának a több mint négy évtizede tartó integrációs folyamatban. Cem Özdemir török származású német EP-képviselő szerint ezzel újabb akadály gördült a török csatlakozás elé. A szokásos bírálatok - az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya, a lelkiismereti szabadság korlátozása, a hadsereg túlzott politikai szerepe vagy a vallási és kisebbségi jogok, valamint a nők jogainak sérülése - felsorolása után a jelentés azt is megállapítja, hogy Törökországban lelassult a reformfolyamat.

Mindezek után a törökországi reformerőknek s a Törökország csatlakozását támogató uniós politikusoknak csak az a halvány remény maradt, hogy az EP plenáris ülése szeptember végén nem fogadja el a dokumentumot. Ennek azonban kevés az esélye. A külügyi bizottságban ugyanis a jelentés lehengerlő többséggel - 52 igen és hat nem szavazattal, illetve nyolc tartózkodás mellett - ment át, ami érzékelteti: újabban az európai honatyák politikai hovatartozástól függetlenül szeretnének kemény feltételeket támasztani Ankarával szemben.

Bár José Manuel Barosso, az Európai Bizottság elnöke elfogadhatatlannak ítélte, hogy az örmény kérdés a török csatlakozás kritériumává váljék, a dokumentumot kevés brüsszeli politikus bírálta. Óriási csalódást keltett viszont a jelentés az EU iránt egyébként is bizalmatlan török közvéleményben, a médiában és a politikai elitben. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök pedig egy keményszavú nyilatkozatban álmodozással vádolta az EP döntéshozóit.

Ankarának elege van abból is, ahogy az EU a kurd kérdést kezeli. Bár Brüsszel tavaly végre elfogadta, hogy a török állam ellen immár húsz éve harcoló Kurd Munkapárt (PKK) terrorszervezet, az EU - Ankara szerint - mégsem ennek megfelelő politikát folytat. Törökország például a PKK pénzügyi és szervezeti hátterének feltárásához kér több támogatást. A jelentés is elismeri, hogy a PKK terrorista eszközöket is használ, de a török kérés ellenére sem fordul felhívással a törökországi legális kurd mozgalmakhoz: tartsák magukat távol a PKK-tól. Ehelyett felhívja Ankarát, csökkentse tíz százalékról ötre a parlamentbe jutás küszöbét, nagyobb esélyt adva a legális kurd nemzeti mozgalmaknak.

Két, viszonylag nyugalomban eltelt év után az idén már mintegy 15 pokolgépes merényletet követtek el, amelyeket a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) nevű szervezet számlájára írnak. A 2004-ben alapított TAK célja, hogy a népszerű török üdülőhelyeken végrehajtott robbantásokkal elriassza a külföldi turistákat, és ezzel megrendítő csapást mérjen a török gazdaságra. Ankara úgy véli, a szervezetet a PKK hozta létre, hogy a városi civil lakosság ellen elkövetett támadásokat ne vele hozzák kapcsolatba.

A csatlakozási tárgyalásokat közvetlenül fenyegető veszély azonban egyelőre továbbra is a ciprusi kérdés. Ebben ugyanis egy év alatt szemernyit sem változott Törökország álláspontja, és tavaly hiába írta alá az EU-val kötött társulásról és vámunióról szóló megállapodás hatályát a tíz új uniós tagállamra is kiterjesztő jegyzőkönyvet, azt máig nem ratifikálta és nem hajtotta végre. A jelentés szerint Ankarának mielőbb el kell ismernie a szigetországot, és meg kell nyitnia kikötőit, repülőtereit a ciprusi hajók és repülőgépek előtt.

TARIK DEMIRKAN