Július 12. Az izraeli területre behatolt Hezbollah elrabol két izraeli katonát, nyolcat tűzharcban megöl, fogolycserét ajánl. Ehud Olmert izraeli kormányfő ezt Libanon részéről háborús tettként értékeli, Izrael a Hezbollah dél-libanoni állásait bombázza, katonái - a 2000-es kivonulás óta először - behatolnak Libanon területére.

Július 13. Izrael tovább bombázza a Hezbollah állásait, tűz alá véve a bejrúti repülőteret, majd légi és tengeri blokád alá vonja Libanont. A Hezbollah rakétákat lő ki Haifára. George W. Bush amerikai elnök kijelenti: Izraelnek jogában áll megvédenie magát, Oroszország, Franciaország és az EU azonban túlzottnak nevezi a válaszcsapásokat.

Július 14. Izrael folytatja a Bejrút elleni légitámadásokat. Haszan Naszrallah, a Hezbollah főtitkára nyílt háborúról beszél, az ENSZ BT rendkívüli ülése felszólítja Izraelt a katonai akció beszüntetésére, Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök pedig megtorlással fenyegeti Izraelt, ha megtámadja Szíriát.

Július 15. Izrael légi csapást intéz Tripoli ellen. Fouad Siniora libanoni kormányfő ENSZ ellenőrizte tűzszünetet követel, elítélve Izraelt, amiért katasztrófa sújtotta övezetté változtatta országát.

Július 16. A Hezbollah rakétái nyolc embert megölnek Haifában, Olmert messzemenő következményekkel fenyegetődzik. A szentpétervári G8-csúcson a Hezbollahot teszik felelőssé a válság kirobbanásáért, Izraelt felszólítják a katonai akciók beszüntetésére. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Bejrútban tárgyal.

Július 17. Izrael több dél-libanoni várost is bombáz. Olmert közli: addig folytatják a katonai akciókat, amíg ki nem adják a két izraeli katonát, a Hezbollah le nem teszi a fegyvert, és a libanoni hadsereg nem ellenőrzi a déli országrészt. Kofi Annan ENSZ főtitkár és Tony Blair brit kormányfő nemzetközi rendfenntartó erők Libanonba küldését javasolja.

Július 18. A válság első hetének 230 libanoni és 25 izraeli áldozata van. Megkezdődik a Libanonban tartózkodó külföldiek kimenekítése, főként Ciprusra. Az ENSZ humanitárius katasztrófáról beszél, közel 500 ezren kényszerülnek otthonuk elhagyására.

Július 19. Izraeli katonák átlépik a libanoni határt, közvetlen harcot vívnak a Hezbollah gerilláival. Siniora nemzetközi fellépést sürget az izraeli hadműveletek leállítására.

Július 20. Annan tűzszünetre szólít fel, Ciprus pénzügyi segítséget kér az EU-tól a menekültválság kezelésére.

Július 21. Izrael felszólítja a civileket a határ menti települések elhagyására, szárazföldi offenzívára készülve több ezer katonát rendel a határhoz.

Július 22. Szárazföldi akció során az izraeli hadsereg elfoglalja a Hezbollah egyik központját, miközben bejrúti telefon-, tévé- és rádióállomást bombáz, a Hezbollah pedig izraeli városokra lő ki tucatnyi rakétát.

Július 23. Izrael a Bekaa-völgyet és Szidón kikötővárost is bombázza. Több európai városban az izraeli katonai akciót elítélő felvonulások zajlanak. Izrael elfogadhatónak tartja nemzetközi erők Libanonba küldését.

Július 24. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter váratlanul Bejrútba utazik, a libanoni kormányfővel és a bejrúti parlament elnökével a tűzszünet lehetőségeiről tárgyal. A folytatódó harcok közepette az USA bunkertörő bombákat ígér Izraelnek, hogy kilőhessék a Hezbollah föld alatti raktárait és Naszrallah búvóhelyét.

Július 25. Rice Jeruzsálemben folytat tárgyalásokat az izraeli külügyminiszterrel, a kormányfővel, valamint a palesztin elnökkel. Az izraeli hadsereg újabb Hezbollah-központot foglal el Dél-Libanonban. Az ENSZ 150 millió dolláros segélyt kér Libanonnak, az USA 30 millió dolláros támogatást ígér.