A kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) parlamenti képviselőjeként jelent meg közel másfél évtizede a nagypolitikában a szombati választáson győztes Robert Fico. Kommunista múltja - 1987-ben lépett be a pártba - sem gátolta abban, hogy 1992-től közel hét éven át Szlovákia hivatalos megbízottjaként tevékenykedjen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bizottságban, ahol szemrebbenés nélkül állt ki a Meciar-kormány demokráciaellenes lépései mellett.

A Nagytapolcsányban 1964-ben született Fico a pozsonyi Comenius egyetem jogtudományi karának elvégzése után az igazságügyi minisztérium jogi intézetében dolgozott, eközben többször volt tanulmányúton az USA-ban, Nagy-Britanniában, Finnországban, Belgiumban és Franciaországban, ahol büntetőjoggal és emberi jogi kérdésekkel foglalkozott. Élesen támadta a Dzurinda első kormányában helyet kapott MKP-t, amely szerinte akkor napirendre akarta tűzni a Benes-dekrétumok felülvizsgálatának a kérdését. Később azt vette zokon, hogy az akkori parlamentben jelen lévő pártok, köztük a Dzurinda-kormányban részt vett SDL sem volt hajlandó határozatot hozni arról, hogy a Benes-dekrétumok érvényben vannak. Rövid időn belül végleg éles összetűzésbe került saját pártjával, mert hiába volt az SDL legnépszerűbb politikusa, nem kapott miniszteri bársonyszéket, és a főügyészi posztot sem rá osztották. A vita 1999 végén pártszakadáshoz vezetett, és Fico az általa alapított Smerrel ellenzékbe vonult.

Pártja politikai irányultságát a brit Munkáspárt és a német szociáldemokraták mintája alapján határozta meg. Nagy vihart kavart, hogy Fidel Castro politikájának dicsérete mellett az iraki háborút kezdettől ellenző Fico 2003-ban látogatást tett Belaruszban, amit az ottani kormánypropaganda a külföldi elszigetelésről szóló ellenzéki állítások cáfolatára használt fel. A magát pragmatikusnak tartó Fico a Smert eleinte harmadikutasként jelölte meg, amit tavaly - miután bekebelezte a törpe baloldali pártok nagy részét - szociáldemokratára módosított.

Soha nem tagadta, hogy az imázsépítésében a kezdetekkor a Meciar-kormány bőkezű megrendelésein megtollasodott Fedor Flasik politikai marketingszakemberre támaszkodott, akinek barátnője, Mónika Benová a legutóbbi időkig pártjának alelnöke volt. A kormánypártok által megvalósított reformok, illetve a korrupció kemény kritikája Ficót a legnépszerűbb szlovák politikussá tette, aki mindig is azt állította magáról, hogy meghallgatja az embereket, és azt adja nekik, amit akarnak. Mostani kampányában is azt mondta, amit hallani akarnak: a szegényekkel való szolidaritást, szociális igazságosságot ígért, a nyugdíjasoknak karácsonykor jutalmat, az ifjú házasoknak egyszeri, 1,5 millió forintnyi kölcsönt, a gyermek születésekor az állam által folyósítandó egyszeri támogatás megduplázását, 100 ezer forintnyira. Emellett a gazdagok szigorú megadóztatásának szükségességéről beszélt, Dzurinda kormányát pedig egyszerűen csak banditák csapatának titulálta, akik kiárusították és koldusbotra juttatták az országot.