Régen volt olyan egységes a spanyol társadalom egy közéleti kérdésben, mint most. Utoljára két évvel ezelőtt, a 192 halálos áldozattal járó madridi merényleteket követő döbbenet hozta rövid időre egy platformra a spanyolokat, most pedig a lakosság mindennapjait évtizedek óta megkeserítő baszkföldi erőszak végét sejtető, a múlt héten meghirdetett tűzszünet.

HVG

Jóllehet a Baszkföld elszakadásáért fegyverrel és véres merényletekkel harcoló Baszkföld és Szabadság (ETA) nevű szeparatista szervezet a korábbi években többször is bejelentett hosszabb-rövidebb fegyvernyugvást, azok rendre eredménytelenek maradtak. Legalábbis abban az értelemben, hogy a lépést nem követte végleges megbékélés, fegyverletétel, politikai és társadalmi rendeződés.

Most mintha más lenne a helyzet. Az ETA először jelentett be tartósnak nevezett tűzszünetet, amelyet nem is kötött különösebb feltételekhez. Szokatlan az is, hogy a kommünikét - melyet három fehér csuklyás, fekete baszk sapkás ETA-tag jelentett be egy baszk nyelvű rádióban, illetve a baszkföldi Gara napilapban, majd videón is közreadták - egy női hang olvasta fel. Lapértesülések szerint a szervezet ezzel is jelezni kívánta, hogy leszámoltak a korábbi engesztelhetetlen állásponttal, hajlamosabbak a kompromisszumokra. A baszkföldi lapok tudni vélik, hogy a női hang Ainhoa Ozaetáé volt, aki az ETA jelenlegi főnökének tartott José Antonio Urrutikoetxea Bengoetxea, mozgalmi nevén Josu Ternera jobbkeze, a politikai szárny vezérkarának tagja. Ternerának tulajdonítják, hogy ezúttal az ETA szinte teljes tagsága a tűzszünet mögött áll. Korábban hol az idősebb tagokból álló fegyveres kemény mag, hol a börtönben ülő egykori vezérek, hol a forrófejű, akciókra és sikerre éhes fiatalok csoportja nem értett egyet a politikai szárny által évek óta propagált béküléssel. Ternera - aki 35 éve tagja a szervezetnek, és egyik végrehajtója volt az ETA első komoly akciójának, a Franco-utódnak szánt Carrero Blanco kormányfő elleni 1973-as merényletnek, majd ő tartotta a külkapcsolatot többek között a palesztin akciócsoportokkal, a nicaraguai szandinistákkal, az északír IRA-val - azonban most több hónapig egyeztetett, és állítólag nemcsak a franciaországi kommandókat, de a dél-amerikai emigrációban lévő tagokat is elérte.

Az ETA engedékennyé válásában nagy szerepe volt annak, hogy a szervezet az utóbbi években igencsak meggyengült. A spanyol és a francia rendőrség összehangolt akciói révén a csoport számos vezetője és tagja börtönbe került, a rajtaütések során hatalmas mennyiségű fegyver, készpénz és számítógépes nyilvántartás jutott rendőrkézre, a pártjának tartott Batasuna szervezet tevékenységét betiltották. Sokat veszített társadalmi támogatottságából is, a 2004-es madridi merényletek óta - jóllehet a kezdeti vádak ellenére kiderült, hogy azt nem az ETA, hanem az al-Káida követte el - országszerte több százezres tüntetések követelték a terror minden formájának beszüntetését. Néhány éve pedig az EU és az USA is terrorista szervezetként tartja számon az ETA-t. Gyengíti az elszakadás kizárólag erőszakkal való kivívhatóságának az érveit, hogy időközben Baszkföld - Katalóniával együtt - Európában szinte példátlanul széles autonómiát ért el, mégpedig politikai eszközökkel. A Spanyolországban éppen zajló alkotmányosreform-vita pedig további engedményeket sejtet.

A spanyol lapok hónapok óta számítottak a tűzszünetre, melynek bejelentését múlt karácsonyra, illetve az új év első napjára várták, miután kiszivárgott, hogy a szocialista kormány és az ETA közti tapogatózó tárgyalások már tavaly ősszel megindultak. Mégpedig amint most kiderült, több közvetlen kontaktusra is sor került, többek között Oslóban, illetve Genfben. Csakhogy Ternera puhító megbeszélései elhúzódtak. Pedig nem akárki nyújtott neki segédkezet: a hétvégi bilbaói lapok szerint az ETA számára mindig is amolyan példaképnek tartott IRA politikai szárnyaként emlegetett Sinn Féin elnöke, Gerry Adams szállt be a közvetítésbe. Adams nemcsak a szervezet tagjaival, de a kormány képviselőivel is tárgyalóasztalhoz ült, az utóbbi hónapokban rendszeresen felbukkant Bilbaóban. Legalább ekkora érdeme van az IRA-béke - így az 1998-as nagypénteki békemegállapodás, majd a fegyverletétel - atyjának tartott Alec Reid ír lelkésznek is, aki állítólag négy éve szinte folyamatosan Baszkföldön él, és minden erejével az erőszak feladására próbálta rávenni az ETA-vezérkart.

Kompromisszumokra nagy szükség lesz azonban a másik oldalon is. Ez pedig egyelőre annak ellenére is nehéznek látszik, hogy a terrorizmus kezelésének formájában korábban homlokegyenest ellentétes nézeteket képviselő politikai pártok egységesnek tűnnek abban, hogy tárgyalni kell az ETA-val. Arról azonban már nincs egyetértés, hogy mit kell követelni, illetve miben kell engedni. José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő - aki már a múlt héten egyeztetett I. János Károly királlyal, lapzártánk után pedig az ellenzéki Néppárt (PP) vezetőjével, Mariano Rajoyjal találkozik - jelezte, hónapokon belül tárgyalóasztalhoz akar ülni. Ehhez mihamarabb meg kívánja szerezni a parlament támogatását, ami biztosnak látszik, már csak azért is, mert tavaly májusban a cortes már felhatalmazta a kabinetet a tárgyalásokra, feltéve, hogy az ETA lemond az erőszakról.

A kormány - és a közvélemény - most elsősorban azt várja az ETA-tól, hogy lépjen túl a tartós tűzszüneten, és mondjon le végleg az erőszakról, majd szolgáltassa be fegyvereit. Cserébe a kabinet hajlandó lenne eleget tenni az ETA régi követelésének, hogy bebörtönzött tagjait baszkföldi fegyintézetekbe szállítsák át, illetve hogy ismét engedélyezzék politikai szárnya működését. A baszk autonómiatörekvésekkel, valamint az ETA-val szemben egyaránt keményen elutasító ellenzék - a PP két éve a merényletek után éppen azért bukta el a választást, mert az ETA-ra akarta kenni az akciót - azonban egyelőre kizár mindenféle engedményt. Mint ahogy kemény álláspontot várnak a kormánytól a terrorizmus - különösen az ETA - áldozatainak szervezetei is, amelyeknek igen nagy a társadalmi befolyása. Zapatero minden korábbinál nagyobb lehetőséget tart a kezében, kérdés, hogy az első napok lelkesedése után mekkora támogatást kap a politikai erőktől és a társadalomtól, no és persze hogy mennyit enged az ETA.

VASS PÉTER