Szokatlan eseményre került sor tavaly decemberben Párizsban: megtartották az első európai konferenciát a szíriai kurdok helyzetéről, amely a környező, jelentős kurd közösségekkel rendelkező államokéhoz képest is rosszabb. Pedig az Oszmán Birodalom feldarabolása utáni francia mandátum időszaka (1921-1945) és a köztársaság első másfél évtizede alatt - a kisebbségi jogok külön biztosítása nélkül is - kedvezőek voltak a kurd kulturális fejlődés körülményei. Olyannyira, hogy a harmincas-negyvenes években Damaszkusz volt a kurd értelmiség legfontosabb kulturális központja, ahol a török elnyomás elől menekülő kurdok is menedéket találtak.

Az ötvenes évek második felétől kezdve azonban lassan megváltozott a Szíria lakosságának jelenleg 10 százalékát kitevő, kétmilliós kurd kisebbség jogi helyzete. A pánarab nacionalizmus hevében Szíriában betiltották a Szíriai Kurd Demokrata Pártot (KDPS), és mindennemű kurd nemzeti öntudat kinyilvánítását egy "második Izrael" megalakítására törekvő szándéknak nevezték. A jelentős kurd népesség lakta körzetben, az iraki és a török határ háromszögében 1961-ben soron kívül tartott népszámlálás következményeként 120 ezer szír kurd vált hontalanná. Csak az tarthatta meg állampolgárságát, aki igazolni tudta, hogy ő vagy felmenői már 1945 előtt is Szíriában laktak. Ám az "őslakos" kurdoktól igazolványcsere címén a hatóságok beszedték a személyi iratokat, amelyeket azonban "elfelejtettek" visszaadni. Az államtalanított kurdok száma ma a 360 ezret is elérheti.

A hontalan kurdok nem rendelkeznek szavazati joggal, nem tölthetnek be állami tisztséget, nem birtokolhatnak házat, földet, üzleti vállalkozást, autót, nem is örökölhetnek, és nem hagyhatnak örökül szinte semmit. Nem alkalmazhatók orvosként, ügyvédként, mérnökként, újságíróként vagy bármely olyan munkakörben, ahol a szakszervezeti tagság követelmény. Nem mehetnek külföldre, hisz nincs útlevelük, és az országon belül is csak a belügyi szervek engedélyével utazhatnak. Ám miközben az államtalanított kurdok többsége idegennek, külföldinek - azaz "adzsanibnak" - számít, és a külügyminisztérium különleges személyi igazolványt állít ki a számukra, a hontalanok mintegy harmadát adó rejtett, nem regisztrált kurdok - vagyis a "maktumiinok" - még ilyen igazolvánnyal sem rendelkeznek, gyakorlatilag "láthatatlanok," és a teljes jogfosztottság állapotában élnek. Ők az általános iskolán túl általában nem tanulhatnak, vezetői jogosítványt nem szerezhetnek, még csekket sem válthatnak be. A cifra szíriai családjog még azt sem teszi lehetővé, hogy vegyes házasság révén kiszabaduljanak kasztjukból.

Az államtalanítási programot az arabizációs program követte, melynek során a hatvanas években egy 300 kilométer hosszú és 15 kilométer széles "arab biztonsági övezetet" hoztak létre a török határ mentén. Az övezeten belül 332 kurd falu lakosságát, mintegy 140 ezer embert fosztottak meg földjeiktől. Többségük ma abból él, hogy alkalmi munkát vállal hajdani földjén, amit a kormány délről betelepített beduin araboknak adományozott.

Az ország egyéb területein élő kurdoknak sem irigylésre méltó a helyzetük. A kurd nyelvet a hivatalokban és a munkahelyeken tilos használni, nincs kurd nyelvű oktatás (bár más nyelvi kisebbségeknek vannak iskoláik), és hivatalosan tilos kurd nyelvű nyomtatványokat, illetve zenét terjeszteni. A kurd újév hagyományos megünneplése - hegytetőkön rakott máglyákkal - minden évben sorozatos letartóztatásokkal jár. A törvények értelmében minden kurd szervezet be van tiltva, egyedüli kivétel a Törökországgal szemben aduként kijátszott, az Abdullah Öcalan vezette szélsőséges baloldali Kurd Munkáspárt volt 1998-ig. Azokat, akik felszólalnak a kurdok jogaiért, etnikai izgatás és polgárháború szításának vádjával letartóztatják. Különböző emberjogi szervezetek jelentése szerint a bíróságok eljárása ritkán felel meg a nemzetközi előírásoknak, a börtönökben gyakoriak a kínzások, a titokzatos halálesetek.

Az utóbbi két év jelentős változásokat hozott a kurdok helyzetében. A Kamisliben 2004 márciusában egy futballmeccsen kitört kurd-arab közelharc felszította a mélyen izzó elégedetlenséget, és azóta több zavargás is történt. Az egyre bátrabb szíriai kurd vezetők fellépése hátterében nyilván ott van az iraki kurdok önállósodása, illetve Szíria kényszerű katonai kivonulása Libanonból, vagyis a rendszer fokozódó gyengülése.

SPÄT ESZTER