Mintegy háromszáz embert tartóztattak le Pakisztánban a magánotthonokban, mecsetekben és medreszékben, azaz vallási iskolákban végrehajtott razziák során azóta, hogy kiderült: a véres londoni merényletek négy brit állampolgárságú öngyilkos elkövetője közül három pakisztáni származású volt, és legalább egyikük tavaly két hónapot Afganisztánban, négy hónapot pedig egy pakisztáni iszlamista iskolában töltött. Pervez Musaraf pakisztáni elnök a nemzethez intézett múlt csütörtöki szózatában jószerével szent háborút hirdetett a gyűlölet prédikátorai ellen, és bejelentette, valamennyi medreszének decemberig be kell jegyeztetnie magát. A mostani pakisztáni ígéretek - például hogy a betiltott szélsőséges szervezetek más név alatt nem alakulhatnak újjá, vagy hogy az illegális fegyvertartást szigorúan büntetni fogják - azonban már a múltban is elhangzottak, mint ahogy 2000-ben és 2002-ben is voltak nagyszabású razziák, de mindhiába.

Pakisztán - amely az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért merényletek után hivatalosan a terrorizmus elleni globális harc mellé állt - szakértők szerint időközben Oszama bin Laden Nyugat elleni lankadatlan terrorkampányának hátországa, a radikális iszlám központja lett. A pakisztáni medreszékben ellenőrizetlenül folyik a szélsőséges, Nyugat-ellenes nézetek tanítása, a terrorista módszerek elsajátítása és a merényletekre való felkészítés.

Húszezer vallási iskola működik a The Daily Telegraph elemzője szerint az ázsiai országban - pontos számukat még a hatóságok sem ismerik -, és míg jelentős részük fontos szerepet tölt be a szegény családok gyermekeinek oktatásában, nem kevés az öngyilkos mártíromság kultuszát tanítja, és azt hirdeti, a fiatal muszlimok vérével az iszlám egy nap majd meghódítja a világot. A londoni merénylők agymosása olyan sikeres volt, hogy semmit nem árultak el barátaiknak, családtagjaiknak - derült ki a hozzátartozók vallomásaiból. Egyes értékelések szerint a londoni robbantások időzítése, pontos végrehajtása és a brit titkosszolgálatok tehetetlensége arra mutat, hogy egy szervezettebb al-Káida-hálózat fejlődött ki, mióta Bin Ladent elzavarták afganisztáni oltalmából.

A pakisztáni iszlám radikalizálódásának gyökerei egészen az ország 1947-es megalakulásáig, azaz az indiai szubkontinens két részre, egy muszlim és egy hindu államra történő kettészakadásáig nyúlnak vissza - mutatott rá Huszein Hakkani, a washingtoni Carnegie Alapítvány vendégprofesszora a The Washington Quarterly legutóbbi téli kiadásában. A fiatal állam a gyengeségét ideológiával, katonai erővel és külső szövetségesek keresésével igyekezett kompenzálni, aminek az volt az ára, hogy nem fejlődött ki az ország belső politikai intézményrendszere. A hadsereg ez utóbbira hivatkozva irányítja - hol közvetlenül, hol közvetve - az országot szinte megalakulása óta, egyúttal folyamatosan éket verve a polgári politikai erők közé.

Az etnikailag, nyelvileg és földrajzilag megosztott országnak már az első vezetői is a nemzeti identitás erősítésére használták a vallást, és mozgósító erőt láttak benne a nagy ellenséggel, a főként hindu Indiával szemben. Az iszlám, illetve a szent háború, azaz a dzsihád aztán fokozatosan külpolitikai stratégiává vált a regionális befolyás kiterjesztése céljából. A laktanya és a mecset szövetségét Ziaul Hak 1977-től 1988-ig tartó katonai rezsimje továbbfejlesztette azzal, hogy Pakisztán jogi és iskolai rendszerét az iszlám törvényeire alapozta. A mudzsahedek, szent harcosok sikere az Afganisztánt megszálló szovjetek ellen aztán annyira felbátorította a pakisztáni stratégákat, hogy a dzsihádot kiterjesztették Indiára, illetve Kasmírra, valamint Közép-Ázsiára, például Afganisztánban a tálib kliensrendszer létrehozásakor.

Musaraf elnök is inkább a világi politikusokat, mintsem az iszlamistákat tekinti riválisának, ezért az utóbbiak jóval nagyobb befolyással bírnak, mint amekkorával egy nyitott, demokratikus társadalomban rendelkeznének. Az iszlamisták rendre rosszul szerepeltek az országos választásokon, legutóbb, 2002 októberében is csak azért szereztek 11 százalékot, mert a szétvert polgári ellenzék hívei távol maradtak az urnáktól. Miközben az ország két volt világi és polgári miniszterelnöke - Benazir Bhutto és Navaz Sarif - száműzetésben él, és pártjaik tevékenységét korlátozzák, a hat iszlamista pártot tömörítő Muttahida Madzslisz-i-Amal (MMA) szabadon tüntethet, akár Amerika-ellenes jelszavakkal.

Az iszlamisták ereje az emberi és pénzügyi források igen hatékony kihasználásában keresendő, meg abban, hogy a hadsereg és a félelmetes pakisztáni titkosszolgálat (ISI) fiatal tisztjei átitatódtak az iszlamista eszmékkel, így a katonák és az iszlamisták szövetsége még erősebb. Pakisztán mindig is a szélesebb amerikai külpolitikai céloknak, például a kommunizmus visszaszorításának volt alárendelve. Most, úgy tűnik, elsőbbséget kapott Iszlámábád szövetsége a terror elleni háborúban, aminek árát egyelőre Európa fizeti meg.