"Nem hiszem, hogy az amerikai politika tudatosan a síitákkal fenyegetné a szunnita uralom alatt élő közel-keleti államokat, Szaúd-Arábiát vagy Egyiptomot" - mondta a HVG kérdésére Tamara Cofman Wittes, a washingtoni Brookings Intézet kutatója. "A felvetésnek nincs is értelme, hiszen Irakban nem az amerikaiak vagy bármely külső hatalom akaratából lett síita többségű vezetés. A lakosság megoszlásából következett, és pontosan lehetett tudni előre, hogy ha egyszer Irakban kitör a képviseleti demokrácia, akkor abban a síiták többséget szereznek." A szakértő szerint ahhoz sincs szükség amerikai közreműködésre, hogy a szaúdi, a bahreini vagy a kuvaiti vezetés észrevegye a "valóban óriási változást", a síiták vezette iraki kormány létrejöttét. Miután az említett országokban a síitáknak nincs megfelelő politikai képviseletük, "akik félnek a képviseleti demokráciától, azok értelemszerűen félnek a síiták előretörésétől a térségben" - érvelt Wittes a HVG-nek.

"A kormányhoz közel álló neokonzervatív ideológusok úgy gondolják, a síitákat fel lehet használni arra, hogy a régió rezsimjeire nyomást gyakoroljunk a demokrácia terjesztése és a terrorizmus elleni harc érdekében - vélte ugyanakkor a HVG kérdésére Michael Hudson, a washingtoni Georgetown Egyetem Arab Tanulmányok Intézetének igazgatója. A szakértők szerint viszont ez ostoba és veszélyes stratégia lenne. Pusztán abból a tényből, hogy a síitákat elnyomták egy véres diktatúrában, nem következik, hogy most a liberális demokrácia élharcosai lesznek. Köztudomású, hogy Amerika legfőbb ellenségei a régióban - az iráni mullahok és a libanoni Hezbollah - szintén síiták."

A síita kártya kijátszása tehát, Hudson szerint, értelmetlen lenne, hiszen nem lehet tudni, hogy az Egyesült Államok által netalán felkarolt felekezet tagjai végül is hol, kinek az oldalára állnának. Nem beszélve arról, hogy a 85-90 százalékban szunnita muszlim világban "okos dolog lenne-e Amerika részéről a síiták mellett elköteleződni?" - tette fel a költői kérdést a professzor. Hudson szerint egyébként egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy az említett neokonzervatív elképzelés testet öltött volna az USA politikájában, "noha elkövettük azt a súlyos hibát, hogy a felekezeti megosztottság alapján kezdtük el az iraki politikai rendszer újjáépítését". A konkrét lépések azonban azt mutatják - tette hozzá Hudson -, hogy Washington Irakban inkább arra ügyelt, a szunniták ne szoruljanak ki teljesen a vezetésből.

RÉTI PÁL / WASHINGTON