Egy hajszálon múlt, hogy az ügynökmúlttal meggyanúsított és a lengyel szejm házelnöki posztjáról lemondani kényszerült Józef Oleksy helyére a képviselők nem választották meg a múlt héten a kisebbségben lévő baloldali kormánykoalíció külügyminiszterét, Wlodziemierz Cimoszewiczet. A tapasztalt, a rendszerváltás után számos poszton - köztük kormányfőként, igazságügy-miniszterként, parlamenti alelnökként - kipróbált baloldali politikus mindössze egyszavazatnyi többséggel nyerte el új posztját. Nem véletlen, hogy az ellenzék szinte egy emberként Cimoszewicz ellen szavazott: személyét főként az egyik legnépszerűbb lengyel politikusnak számító Aleksander Kwasniewski államfő szorgalmazta, aki az exkülügyminisztert tartaná méltó utódának az ősszel esedékes elnökválasztáson.

Az államfő szemében Cimoszewicz az egyetlen személy, aki képes a szintén idén esedékes parlamenti választásokra a teljesen darabjaira hullott baloldalt összefogni, majd győzelemre vezetni. Az 54 éves politikus - akit helyettese követett a külügyi tárca élén - azonban aligha vállalja az újabb megmérettetést, legalábbis megválasztását követő parlamenti beszédében kijelentette: házelnöki mandátumának lejártával visszavonul a politikától. Pedig a politikában azon kevesek egyike, akik tiszta múlttal és kiváló szakmai háttérrel rendelkeznek.

Oleksynek - a közéleti etika íratlan szabályai szerint - azért kellett lemondania parlamenti posztjáról, mert az átvilágító bírák a karácsonyi ünnepek előtti napokban első fokon hazugnak minősítették. Állításuk szerint a baloldali politikus - aki egyébként a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) egykori ideológiai titkára volt - nem hozta nyilvánosságra, hogy 1970-78 között a Lengyel Népköztársaság katonai hírszerzésének titkos munkatársa volt. Öt éve tart az Oleksy ügynökmúltja körüli huzavona. Annak idején egyszer már kimondták rá a mostani ítéletet, amit azonban a fellebbviteli bíróság hamarosan megsemmisített. Az ügy mégsem ért véget: bár az átvilágítási törvényt - már a mostani ciklusban - olyan értelemben módosították, ami Oleksyt a további vizsgálódásoktól megvédte, mindezt az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek találta, így tehát az ügy folytatódott, egészen az elmarasztaló tavaly decemberi ítélethozatalig.

Nem ért egyet Oleksy a mostani döntéssel, "politikai ítéletnek, komédiának" nevezte az eljárást, és fellebbezést nyújtott be a még nem jogerős ítélet ellen. Sziklaszilárdan állítja - ahogy eddig mindvégig -, hogy nem állt kapcsolatban a katonai hírszerzéssel, csupán tartalékos tiszti kiképzésben részesült. Követeli, hogy tárják a nyilvánosság elé a személyére nézve állítólag terhelő, ám titkos minősítésű dokumentumokat, például azt, hogy az egyetemi hallgatók körében végzett beszervezési munkáért pénzügyi ellenszolgáltatásban részesült. Ezt azonban még pártbeli társa, Jerzy Szmajdzinski nemzetvédelmi miniszter sem tartja kivitelezhetőnek, mondván, a katonai felderítés szóban forgó rejtett alcsoportja máig működik.

A helyzet azért is igen kínos, mert a jelenlegi vezető kormánypárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) decemberi kongresszusán - alig pár nappal az elmarasztaló ítélet előtt - Oleksyt választották a párt elnökévé. A botrány nyomán a politikusnak SLD-beli helyzete is bizonytalanná vált, hiszen ha fellebbezését elutasítják, akkor aligha maradhat meg mostani posztján. További politikai karrierjének pedig végleg befellegzett. Az átvilágítási törvény szerint állami hivatalt betöltő személyeknek hivatalba lépésükkor nyilatkozniuk kell arról, hogy együttműködtek-e az előző rendszer titkosszolgálatával. Ha ezt megteszik, ügynökmúltjuk ellenére is posztjukon maradhatnak, ám ha kiderül, hogy elhallgatták vagy letagadták előző rendszerbeli szerepvállalásukat, tíz évre eltiltják őket az állami hivataltól.

A törvény 1997-es életbelépése óta 27 ezer embernek kellett bevallást tennie múltjáról. Az átvilágítók csak azok hitelességét vizsgálják, akiket a bírói testület vezetője, az úgynevezett közügyi szóvivő - a hatéves megbízatásának lejártával december végén leköszönt Boguslaw Nizinski - nem talál szavahihetőnek. Eddig a szóvivő 16 ezer nyilatkozatot vizsgált meg, és mintegy 150 felülvizsgálatot kezdeményezett, 52 személy - 36 ügyvéd, 8 parlamenti képviselő, 2 ügyész, 2 bíró, 2 médiavezető, 1 miniszterhelyettes és 1 magas rangú állami hivatalnok - bizonyult csalónak.

Nem ez az első alkalom, hogy Oleksy politikai karrierje az előző rendszerbeli kétes szerepvállalása miatt megtörik: 1996 januárjában azért kellett miniszterelnökségéről lemondania, mert Vlagyimir Alganov, a szovjet KGB varsói rezidense azzal vádolta meg a vele baráti kapcsolatban álló politikust, hogy annak idején bizalmas információkat szolgáltatott ki a szovjet titkosszolgálatnak (HVG, 1996. február 3.). Oleksy hiába tagadta a vádakat, a kémgyanútól övezve távozni kényszerült az akkori SLD vezette koalíció miniszterelnöki posztjáról.

A mostani botrány ellenére Oleksy élvezi a közvélemény bizalmát, és politikailag is elszántnak tűnik, kitart amellett, hogy egységbe forrasztja a darabokra hullott, népszerűsége mélypontján lévő SLD-t. Ami nem lesz egyszerű, hiszen a decemberi kongresszuson elmélyült egy új törésvonal. Létrejött a "Szociáldemokrata Jövő" platformja, élén a megbukott SLD-pártelnökkel, Krzysztof Janikkal. A platformbeliek azt sugallják, hogy nem szándékoznak Oleksy ellenzékeként fellépni, ők csak az SLD megújulását óhajtják. De épp köreikből származik az a vélemény, hogy mindaddig, amíg az átvilágítási eljárás le nem zárul, Oleksynek fel kellene függesztenie pártelnökségét. Úgy tűnik, a politikus nem hagyja magát: a napokban, szülővárosában, a dél-lengyelországi Nowy Saczban egy baráti beszélgetés során megpendítette, hogy fontolgatja az őszi elnökválasztáson történő jelölését. Már csak azért is - tette hozzá -, mert ez esetben az átvilágítás nem tartana újabb évekig, hanem akár napokon belül befejeződhet, mint ahogy az annak idején Lech Walesa és Kwasniewski esetében is történt.

SZILÁGYI SZABOLCS / VARSÓ