© Horváth Szabolcs

A millenniumi ünnepségek idején Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos már azt kérte, hogy az ünnepi évre függesszük fel (!) állam és egyház elválasztását. A református Orbán Viktor miniszterelnök pedig együtt vett részt a körmenetben a szintén református Tőkés László püspökkel. Nyilván egyiküket sem a református hitvallás mély megélése mozgatta, hiszen református Biblia-fordítónk, Károli Gáspár Két könyve óta nyilvánvaló, hogy a hazai protestantizmus eredetileg expressis verbis bálványimádásként tekintett a Szent István-i egyházi politizálásra. Orbán és Tőkés azonban éppen a Szent István-i egyházi politizálás ideológiájának feltámasztásában voltak érdekeltek. A Szent Jobb-körmenet ünnepének legfőbb mondanivalója ugyanis a politikai és az egyházi szféra összeolvadásának dicsérete. Az Intelmek megfogalmazásában "a királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet", s "a királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára". Az istváni törvények mélyen a gyakorlatba ültették a fenti elveket, mikor az egyháznak adott állami vagyon ellen felszólalók elítélését írták elő, vagy amikor a "kereszténység megtartásának" kikényszerítését királyi intézkedések útján rendelték el. Hát ez nem éppen a polgári demokráciák alapvetése. Nem véletlen, hogy a körmenet épp a polgárosodással alapvető területeken szembeforduló Horthy-korszak legkitüntetettebb ünnepévé vált.

Az idei egyházi ünnepnek külön súlyt adott, hogy a katolikus püspöki kar által meghirdetett nemzeti imaév csúcspontjaként került rá sor. Az imaévet meghirdető, letűnt évszázadok egyházi ideológiáját képviselő "Szűz Mária országának" eszméjén nosztalgiázó körlevél mindenki számára egyértelmű aktuál- és pártpolitikai üzenetet hordozott.

Az idei körmenet ünnepi rendezvénye a letűnt évszázadokat idéző, politikai restaurációs törekvéseket dédelgető, pártpolitikai szinten is megjelenő katolikus egyház ünnepe. Kérdés, mi közünk van ehhez nekünk, magyar állampolgároknak? Mert az mindenkinek szíve joga, hogy egyháztagként, magánemberként effajta ideológia mellett tüntessen részvételével.

De milyen alkotmányos alapon vett részt a körmenetben a magyar honvédség magyar államot képviselő díszszázada? Az állami ünnepségek megnyitásán központi szerepet kapó fegyveres testület fellépése az egyházi ünnepen félreérthetetlenül demonstrálta az állami és az egyházi szféra legmesszebbmenő szinteken is megvalósuló összefonódásának eszméjét. Emlékezem, Sólyom László, még mint az Alkotmánybíróság elnöke és egyetemi tanár, egyetemi fiatalok előtt élesen kritizálta az akkori köztársasági elnököt és miniszterelnököt, amiért egyházi ünnepeken "reprezentálnak". Akkor azt tartotta helyesnek, ha ilyenkor magánemberként mennek el ünnepelni, lehetőleg a sorok között megbújva, vagy ha az ünnep nem kötődik helyszínhez, valami eldugott kis templomba.

Még érthetetlenebb hát, mit keresett a fenti ünnepi struktúrában az első sorban és vett részt tevékenyen a szentmisén a Magyar Köztársaság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész képviselője, az Állami Számvevőszék elnöke, az ombudsmanok stb., egyszóval a magyar állam? Mi mást jelképezhetett a fenti méltóságok jelenléte, mint azt a körmenet által sugallni szánt egyházi koncepciót, hogy az államalapítás ünnepének máig szóló mondanivalója az állam és egyház összeölelkezésében keresendő? Az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb európai államférfi, a katolikusnak mondott Spanyolország kormányfője, José Luis Rodríguez Zapatero épp az állam és egyház elválasztásának jegyében nem vett részt a pápa nyáron tartott madridi szentmiséjén. A magyar közélet korlátoltságáról tanúskodik, hogy a hazai politikai "elit" olyan egyházi restaurációs körmenethez asszisztált, amelynek kitüntetett helyén ráadásul - ahogyan a tévéközvetítésben is látni lehetett - Horthy kormányzóságát dicsőítő táblát lengettek.

BUDA PÉTER

(A szerző valláskutató)