Valójában rengeteg apró technikai kérdéssel foglalkozó, 25 ország között létrejött szerződés volt - nevetséges, hogy egyáltalán alkotmánynak nevezték. Ha valódi alkotmányként szabad közösségben élő állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit leíró, a legfőbb hatóságokat és megválasztásuk módját tisztázó nyilatkozat lett volna, talán esély is lett volna rá, hogy elfogadják. Attól tartok, az európai vezetők technokrata szemlélete fordítva sült el. Politikailag érzéketlenek voltak, ráadásul a taktikájukat is rosszul választották meg.

A francia és holland "nem" főképp azért volt káros Európára, mert végre fehéren feketén kiderült, hogy nincs politikailag egységes Európa - egyelőre. Ez persze már akkor is kiderült, amikor Németország és Franciaország az Irak elleni háború elutasítása mellett tette le a garast, míg Nagy-Britannia nyíltan, fenntartások nélkül kiállt az USA mellett, és gyakran próbált tanácsot is adni, amit aztán a Bush-kormány teljesen figyelmen kívül hagyott.

Sem a brit, sem a német vagy a francia közvélemény nem mutat hajlandóságot olyan mértékű együttműködésre, ami lehetővé tenné Európa számára, hogy a globális kérdésekben is erőteljes álláspontot képviseljen. Hosszú távon azonban az európai struktúra nem tűnt el, a folyamat folytatódik. Összességében tehát a nem szavazatokat nem szabad túlértékelnünk.

A pillanatnyi helyzetben az európaiaknak nem lenne szabad olyan kérdésben ítéletet mondaniuk, amiről csak évek múlva kell dönteni. Most nincs sok értelme annak, hogy Törökországot vagy Ukrajnát mindörökre kizárják a lehetséges tagok közül, de annak sem, hogy kiforratlan ígéreteket tegyen nekik az EU. Most a közvetlen problémákra kell koncentrálniuk az európaiaknak, és talán kevésbé ambiciózus és szimbolikusabb alkotmányt kellene elfogadniuk, olyat, amely a konszenzusnak azt a fokát tükrözi, ami valóban létezik. Az egységes politikai irányvonal hiánya azzal jár, hogy az európaiak még olyan ügyben sem tudják megfelelő mértékben hallatni a hangjukat, ahol pedig saját érdekeik forognak kockán - lásd az iráni nukleáris törekvések megfékezésének esetét.

Berlint kétségkívül az eddiginél fontosabb szerephez juttatná, ha Németország esetleg a Biztonsági Tanács állandó tagjává válna, de Európa ebben az esetben is csak akkor tenne szert nagyobb befolyásra, ha a földrész hatalmai között a mainál nagyobb összhang alakulna ki a legkülönbözőbb kérdésekben. Az mindenesetre bizonyos, hogy a BT-ben a mai hatalmi realitásokat sokkal jobban tükröző szimmetria kialakítására lenne szükség - ebből a szempontból Japán, Németország és India felvétele lenne indokolt. Mindazonáltal meg vagyok győződve arról, hogy mindazok, akik ma a BT állandó tagjai, mindent el fognak követni, hogy akik eddig kívül rekedtek, azok továbbra is kint maradjanak.

ZBIGNIEW BRZEZINSKI

(A szerző Carter amerikai elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója)

© Global Viewpoint