Emellett a klónozott őssejtek egy sor degeneratív kór (például Parkinson-kór, cukorbetegség, szívizomelhalás, Alzheimer-kór) kezelését is lehetővé teszik. Ezek ma azért nem kezelhetők hatékonyan, mert a sérült sejtek vagy nem gyógyulnak meg, vagy szerepüket nem veszi át egy másik sejt. A fejlődés viszont azzal kecsegtet, hogy ha olyan sejteket juttatunk a betegbe, amelyek képesek átvenni az elpusztult sejtek feladatkörét, esély nyílik a gyógyulásra. Az őssejtkutatásról folytatott vitákban a legtöbb kritika azért éri a tudósokat, mert az emberek sértőnek találják, hogy emberi embriókat akarnak előállítani és felhasználni. E mély emberi érzéseket tükröző érveket tiszteletben kell tartani, ám vitát kell kezdeményezni arról, mik is a legfontosabb emberi tulajdonságok. A legalapvetőbb kérdés a mi esetünkben az "őssejtgazda" blasztocita természetét érinti. Ez az embriókezdet egy olyan sejtcsomó, ami még egy homokszemnél is kisebb. Noha potenciálisan kifejlődhetne belőle egy ember, e fázisban még hiányzik belőle az emberre jellemző alapvető tulajdonság, az öntudat. Sőt még az idegrendszere is csak hetek múlva alakul ki. Épp ezért gondolom úgy, másokkal együtt, hogy klónozott emberi embriókkal is lehet kísérleteket végezni.

A Roslin Intézetben az amotrópikus laterális szklerózis (ALS) - más néven: Lou-Gehrig-kór - vizsgálatát végezzük, de ez csak az egyike azon örökletes betegségeknek, amiket ily módon tanulmányozni lehet. Az ALS azon idegsejteket támadja meg, amelyek révén az agy utasításokat küld az izmoknak. A motorikus idegek pusztulása először az izmok legyengüléséhez, majd elsorvadásához vezet. A folyamat általában a karokban és a lábakban indul meg, aztán feltartóztathatatlanul terjeszkedik, nincs rá hatékony gyógymód. Általában négy éven belül végez a beteggel (akkor, amikor már képtelen lélegezni). Minden évben ezrek halnak bele. Terjedését az emberi sejtekben pont azért vizsgáljuk, mert a több éve folyó állatkísérletek ellenére máig nem értjük a kifejlődését. Az esetek mintegy 10 százalékában az ALS a családokon belül öröklődik. A betegségben érintett családok mintegy 20 százalékánál egy különleges génre bukkantunk, de a fennmaradó 80 százaléknál efféle genetikus hiba máig nem mutatható ki. Egy ilyen beteg sejtjének genetikai információit kellene bejuttatni egy olyan petesejtbe, amelyből előzőleg eltávolítottuk az összes genetikai információt. A beteg sejt információi így átkerülnek a létrejövő őssejtbe, köztük az az információ is, hogy a beteg ALS-ben szenved. E módszerrel először tudnánk vizsgálni azokat a motorikus idegeket, amelyeket az ALS megtámad. Egy ALS-es és egy egészséges ember sejtjeinek összehasonlításával új információkat szerezhetnénk arról, miben különbözik egy ALS által megtámadott és egy normális sejt. Az új gyógyszerek tesztelése is teljesen átalakul, ha ilyen ALS-es sejtek a rendelkezésünkre állnak. Jelenleg hónapokba és rengeteg pénzbe kerül, amíg egyetlen gyógyszert kipróbálunk ALS-hez hasonló betegségben szenvedő állatokon. Ezzel szemben az új metódussal a gyógyszerek laboratóriumi ellenőrzése gyorsabb és olcsóbb lesz. Ez pedig reményt ad, hogy megtaláljuk a hatékony szert, amely megakadályozza a betegek állapotának további romlását, s lehetővé teszi, hogy ismét teljes életet éljenek. E lehetőségek teljesen átalakíthatják a gyógyászatot. Bárki, aki ápolt már ilyen vagy hasonló örökölt vagy degeneratív kórban szenvedő beteget, jól tudja, mekkora szükség lenne új gyógymódokra. De azok csakis az őssejtklónozás révén nyílhatnak meg.

IAN WILMUT

(A szerző az Edinburghi Egyetem professzora, a Dolly bárányt klónozó tudóscsoport vezetője)

©Tribune Media Services