Magyarországot az európai átlagnál is nagyobb ívben kerülik el a menekültek. Míg négy éve még csaknem tízezren kérték a magyar állam segítségét, tavaly már csupán 1600 külföldi. Az egészben az a meghökkentő, hogy bárki bármit mondjon is, nálunk nemhogy menekültáradat, de igazából menekültprobléma sincs: tavaly az ezret sem érte el azoknak a száma, akik menekültként az országban maradtak.

Különben nálunk a lakosság számához mérten úgy általában is kevés a külföldi. Becslések szerint a rendszerváltást követő 15 évben legfeljebb 150 ezer külföldi - nem csupán menekült - telepedett le, vagy tartózkodik hosszabb ideje nálunk. Közülük a túlnyomó többség a környező országokból érkezett magyar ajkú. Még az 1988 és 2003 közötti nagyobb menekülthullámokat okozó történések (román forradalom, délszláv háborúk, afgán és iraki válság) miatt is csupán tízezres nagyságrendben jöttek át a határon. Túlnyomó többségük, a magyar nemzetiségűek kivételével, továbbment Nyugatra. Mások, például a bosnyákok, szinte mind visszatértek a hazájukba.

Magyarország kimaradt a megélhetést keresők huszadik század végi nagy népvándorlásaiból. Nálunk hasonló sincs Berlin török kerületeihez, London indiai és pakisztáni negyedeihez vagy a francia nagyvárosok sokmilliós arab közösségeihez. Közismert persze, hogy a nyugati demokráciákban sem konfliktusmentes a beilleszkedés. De mi itt, Magyarországon érezhetjük a menekültek hiányának a hátrányait is. Hiányzik mások megismerése, elfogadása - tolerancia irántuk. Nem alakult, nem alakulhatott ki igazi befogadó kultúra, és nem is részesedünk a multikulturális világ sokszínűségéből.

Márpedig az intolerancia, a tudatlanság, a tapasztalatlanság, az ismeretlentől való félelem veszélyes táptalaja a xenofóbiának. Ráadásul ráépül a létező rasszizmusra. Kutatási adatok szerint ma Magyarország lakosságának egynegyede látensen, másik negyede pedig nyíltan idegenellenes. Csekély vigasz, hogy ezzel az európai középzónában foglalunk helyet. Magyarországon a többség a sötétebb bőrűeket - tudatosan vagy öntudatlanul - azonos "dobozba" helyezi a cigányokkal. Így lesz nemzetközivé a magyar előítélet.

Ahogy közismerten az antiszemitizmushoz sem szükségesek a zsidók, az idegengyűlölethez sem feltétlenül kell annak testet öltött alanya. Lehet elméletileg is idegenkedni a színes bőrűtől, a furcsa és érthetetlen kínaitól, félni a muszlim egyetemistától. Emlékszem arra az abszurd lakossági fórumra, ahol aggódó anyák féltették gyermekeiket a menekült afgánoktól. Pedig ez idáig a legelvetemültebb szélsőségesek sem akartak Bicske vagy Vecsés polgárai ellen szent háborút indítani.

A magyar hatóságok legalábbis kétlelkűek a menedékkeresőkkel kapcsolatban. A menekültszám drasztikus csökkenésének legfőbb konkrét oka, hogy az utóbbi években a korábbinál szigorúbb és hatékonyabb lett a határellenőrzés. Felszámolták az embercsempész-hálózatok többségét is, amire igen büszke a határőrség. Evvel csak az a baj, hogy a hatóságok aránytalanul túlhangsúlyozzák a migráció idegenrendészeti, kriminalisztikai vonatkozásait, amivel a menekülteket egy kalap alá veszik, azonosítják a bűnözőkkel, de legalábbis a szabálysértőkkel. Látványos, ismert jelenet, amikor a tévében mutogatják, hány illegális, iratok nélküli szerencsétlent kaptak el a határon. Csak arról nem esik szó, hogy a kaotikus háborús övezetekből hozzánk érkezettek talán hozzá sem juthattak a személyi irataikhoz. Ugyanis menekültek.

Meg hát szerencse dolga is, kire sújt le a törvény szigora. Ha a migráns valahogy eljut egy menekülttáborig, ügyének elrendezéséig (az ő befogadásáig vagy kitoloncolásáig) többé-kevésbé méltányos eljárást, mozgásszabadságot kap. Ha viszont pechje van, és a határőrök kapják el (sokszor a tábor kapujában), lehet, hogy fogdában vár akár egy évig is, amíg veszi (vagy elbukja) a bürokratikus akadályokat.

És ha mégis sikerül menekültstátust s ezzel - a jogszabályok szerint - a magyar állampolgárokkal egyenlő kötelezettségeket és jogokat kapnia? Akkor találkozik a hivatali lelketlenséggel, bürokráciával, lakás- és munkakeresésnél gyanakvó bérbeadóval és munkaadóval. Rosszabb esetben atrocitással. Előfordult, hogy színes bőrűt nem engedtek be kávézóba.

Nem minden európai kapu zár be. Még Szlovákiában és Lengyelországban is megsokszorozódott az utóbbi években a menedékkérők száma. A migránsok útvonala tehát tőlünk északra helyeződött át. Van, aki örül ennek. Én sajnálom.

NEMES JÁNOS

(A szerző orvos, a Migránsokat Segítő Egyesület elnöke)