HVG

A forradalom leverése után - 1956. december 11-én - elrendelt statáriális bíráskodásban a bírói kar nem minden tagja vett részt: a Legfelsőbb Bíróság (LB) büntetőkollégiumának például a fele (23 fő) nem vállalt szerepet a rögtönítélkezésben - derül ki Zinner Tibor történész nemrég megjelent monográfiájából, amely a hazai jogászvilág 1918 és 1962 közötti sorsfordulóit dolgozza fel. Az igazságszolgáltatásból távozó, illetve távozni kényszerülő jogászok egyike a Magyar Nemzeti Bank korábbi (1946-1952) vezérigazgatója, az LB 1956-os forradalmi bizottmányának elnöke, Jeszenszky Ferenc volt, akinek bírói munkaviszonyát már 1957 januárjában megszüntették. Hasonló sorsra jutott a bizottmány két tagja, az akkor 43 éves Siklósi Gyula, valamint a rendszerváltás későbbi igazságügy-minisztere, az akkor 28 éves hadbíró, Kulcsár Kálmán is. A menesztett vagy önként távozó LB-tagok között néhány kétéves bírói gyorstalpalót (úgynevezett Büntetőbíró és Államügyészi Akadémiát) végzett káder is akadt, közéjük tartozott például a 27 éves Laluska Pál és a 31 éves Csillag István - utóbbi korábban az Egri Járásbíróság vezetője volt. A 23-ak - akik között erősen balos személyek is találhatók, például a statáriumrendeletet kidolgozó Feri Sándor - egy részének (tíz fő) azt követően kellett elhagynia az LB-t, hogy nem kívánt részt vállalni az 1957. január 12-e után a nem katonai bíróságokon is beindított gyorsított büntetőeljárásokból. (A három napon belül befejezendő statáriális eljárásokat a katonai tanácsok, az ugyancsak vádirat benyújtása nélkül induló gyorsított eljárásokat a "civil" büntetőtanácsok folytatták le.) A Kádár-kormány igazságügy-minisztere, Nezvál Ferenc szerint az akkor mintegy ezerfős bírói karból a forradalom után "7-8 bíró disszidált". A vádhatóság csúcsszerve, a Legfőbb Ügyészség kötelékéből Zinner adatai szerint négy főt bocsátottak el, köztük a forradalom legfőbbügyész-jelöltjét, az akkor 31 éves Mohácsy Lászlót. A teljes ügyészi karból összesen 25 fő hagyta el Magyarországot, 27 személynek pedig felmondtak. A forradalom után a vidéki törvényszékeken is voltak megtorlások. Szombathelyen például (mint a Vas Megyei Bíróság jelenlegi elnöke, Laky Ferenc kutatásaiból tudható) három főt, a bírósági forradalmi bizottmány elnökét és két tagját - Unger Józsefet, Augusztinovicz Istvánt és Szenkovits Tibort - egy, illetve másfél évi felfüggesztett, illetve végrehajtandó börtönnel sújtották. A 11 hónap után, 1957. november 2-án megszüntetett statárium során 379 személyt ítéltek el, többnyire fegyverrejtegetésért. Az 1957 közepére újra feltöltött létszámú LB 51 büntetőbírája között - Zinner monográfiája szerint - 28:23 volt a párttagok, illetve pártonkívüliek aránya.