A két legkisebb önálló község a 15-15 lelkes zalai Felsőszenterzsébet (1960-ban még 130-an lakták) és a borsodi Gagyapáti (1960-ban 110 lakos) - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) júliusban közzétett 2005-ös helységnévtárából. A 3145 hazai falu közül a népesség - a HVG összesítése szerint - 308 helyen nem éri el a kétszáz főt. A törpefalvak száma Zalában (68), Baranyában (66), Borsodban (46) és Vasban (34) a legmagasabb, miközben Csongrád, Hajdú, Heves és Komárom megyében egyetlen ilyen település sem akad. A legkisebb lakott helyek általában 150-250 kilométerre esnek a fővárostól, ám kivételek is vannak: a 99 lakosú Észak-Pest megyei Tésa például 85 kilométerre fekszik Budapesttől. A törpefalvakat a minden községet megillető 2,5 millió forint összegű költségvetési átalány tartja elsősorban életben, amit még az Antall-kabinet vezetett be. A kis lakott helyek népessége az elmúlt másfél évtized fejlesztései nyomán többfelé stabilizálódott, sőt néhol szolidan emelkedett, a borsodi Tornakápolnán például 2000-ben nyolc fő, tavaly húsz lakos élt. Az aprófalvakkal ellentétben a községi piramis tetején elhelyezkedő nagyközségek száma folyamatosan apad. Az új helységnévtár már csak 133 ilyen települést regisztrál, 1973-ban még 287 falu rendelkezett e ranggal. A csökkenés az erőltetett urbanizációra vezethető vissza, csak a legutóbbi évtizedben 95 nagyközséget léptettek elő várossá. Mindeközben ma már öt olyan község is akad - Üröm (5171), Mogyoród (5213 fő), Páty (5760), Diósd (6779), Kerepes (9069) -, amely átlépte ugyan a státusváltáshoz megkövetelt 5 ezres lélekszámlimitet, mégsem siet felvenni a patinás nagyközségi címet. E rang jelentősége ma már csak abban áll, hogy az ilyen besorolású helyek pályázhatják meg a városi sarzsit.

HVG