Maffia, olaj, lopás – akár így is lehetett volna „ferdíteni” az ezredforduló tájékán a százhalombattai kőolaj-finomító tulajdonosának a nevét. A Pest Megyei Bíróság kedden kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében legalábbis elhangzott, hogy nyolc-tíz éve több, egymástól független bűnözői csapat is szépen keresett a Moltól lopott üzemanyagon.

Mint Bartkó Levente tanácselnök az indoklásában fogalmazott, külön tolvajnyelve alakult ki az olajlopásnak, amely a kannában, kézben kicsempészett mennyiségtől a tartálykocsi méretig terjedt. Pufferkapus, főkapus „olajpálya”, vonatozás, uszályozás, vezetékezés – mind különböző, de egyaránt hatékony elkövetési módokat takar. A tolvajok sikerének egyik titka az volt, hogy szó szerint felbecsülhetetlen értékű kapcsolatokat építettek ki a finomítón belül, különösen a Pintér Sándor-féle Civil Biztonsági Szolgálat akkori őreivel. A kerítésen túljutva aztán volt rendőrökre is támaszkodhattak.

 Az ellenséges viszonyban lévő olajtolvajcsoportok „anarchiájának” az ítélet szerint az vetett véget, hogy megjelent a mindenkinek védelmet kínáló Koszi-klán. Vezetői, Szabó Miklós és István olyan erőt képviseltek, hogy mindenkit maguk alá tudtak gyűrni, védelmi pénz fizetésére, majd a lopás bevételeiből közvetlen osztozkodásra kényszerítve a különböző csoportokat. Aki önként nem hajtott fejet előttük, vagy megpróbált trükközni, például az általa lebonyolított szállítmányok egy része után elmulasztva a védelmi pénz fizetését, azt veréssel vagy éppenséggel kézfejének összeszurkálásával győzték meg.

Az effajta belső engedetlenségeknél súlyosabb kihívást jelentett, amikor egy kisebb kaliberű környékbeli bűnöző, a Pipás becenéven ismert Farkas József leleplező videofelvételt készített, és megpróbálta megzsarolni az olajmaffiát. Ekkor – a bíróság szerint – közvetlenül a Koszinak becézett Szabó fivérek alatt álló vezető, Czibere Attila adott utasítást két emberének, Papp Sándornak és Kaszap Ferencnek Pipás likvidálására. A gyilkosságot Papp hajtotta végre Diósdon 2005 áprilisában, agyonlőve Pipást és annak alkalmi testőrét is.

Más, jelentős bűntettek is fűződnek e társasághoz. Egy „másként vállalkozót” 1998-ban felrobbantottak, pénzszállítók, bankfiókok ellen fegyveres támadásokat hajtottak végre, de készültek bankjegyhamisításra is. A végül 41 vádlottasra duzzadt monstre perben egymást követték a nyomozati fordulatok. A diósdi gyilkosság elkövetőinek kézre kerítése vezetett Czibere letartóztatásához, majd részben éppen az ő együttműködésére alapozva tudták megvádolni Szabóékat.

Majd háromnapos vádbeszédében az ügyész mégis azt hangsúlyozta, hogy senkit sem lehet életfogytiglannal sújtani. Ennek az az oka, hogy Papp kezdettől feltáró vallomást tett, amit enyhítéssel kell honorálni, a tényleges gyilkosénál súlyosabb szankciót viszont másra sem lehet kiszabni. A bíró mindezt másként látta, miközben Papp húsz évet kapott, sofőrjére kimondta az életfogytiglant. A Pappnál jóval később, de mégiscsak feltáró vallomást tett Czibere ugyanannyit kapott, mint az általa megbízott gyilkos, a „főnökök”, a mindvégig ártatlanságukat hangoztató Szabó fivérek viszont valamivel kevesebbet.

A tárgyalás szünetében kellett őrizetbe venni hét, mindeddig csak házi őrizetben lévő, különösen veszélyesnek tartott vádlottat. Nem történt olyan, ami egy másik maffiaperben korábban előfordult: a Fekete Seregként emlegetett bűnszervezet vezetője, Magyar Róbert simán megszökhetett a házi őrizetből. A Koszi-pernek „csak” egyetlen vádlottja, a korábbi biztonsági őr Varjú Tibor tudott korábban eltűnni. A rendőrök láthatólag tanultak a kilencvenes évek szégyenletes kudarcaiból is, amikor a (főként orosz–ukrán) maffiák „kiszorításával” büszkélkedtek, most ténylegesen felszámoltak több jelentős bűnszervezetet.