Halált okozó súlyos testi sértés miatt nyomozott már eddig is a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, mivel néhány héttel a tavaly év végi támadás után, gyaníthatóan azzal összefüggésben, életét vesztette egy nagykovácsi férfi, akit egy csuklyás csapat tagjai – vélhetően radikális állatvédők – vertek meg. Most emelkedett a tét, mivel hétfőn a kórházban meghalt a péceli sintér, az egyébként betegeskedő Lancsák József, akit az év végi akció során szintén helybenhagytak az ökoterroristák. Az esetleges összefüggést a támadások és a halálesetek között lapzártánkkor a rendőrség még vizsgálta, miközben a Noé Állatotthon Alapítvány aktivistái mentették a péceli telepen maradt többtucatnyi, valóban elborzasztó körülmények között lévő kutyát.

A noésok amúgy már 2002-ben feljelentést tettek a sintértelep miatt, de az önkormányzat nem tett érdemi lépést (az állatkínzás csak 2004 áprilisa óta számít bűncselekménynek). Mindez persze nem mentség az önbíráskodásra, amit a HVG értesülései szerint a politikai radikálisokkal is laza kapcsolatban álló csoport hajt végre. Tavaly ők – símaszkban nyilatkozva – az Indexnek még elmondták, hogy akcióikat alapos tényfeltárás előzi meg, majd „elrettentésül” lecsapnak – nagykovácsi áldozatuk halála óta azonban felszívódtak.

HVG

Létezik legális út is. A Legfőbb Ügyészség adataiból kiderül, hogy míg 2004-ben 162, tavaly 888, öt év alatt összesen pedig 2614 büntetőeljárás indult állatkínzók ellen (lásd ábránkat). A leggyakrabban kirótt szankció a pénzbüntetés, de az elítéltek 22 százaléka szabadságvesztést kapott (közülük 22 százalék, 2008-ban 9 ember letöltendőt). Öt év átlagában Fejér, Baranya és Pest megyében a legtöbb, Nógrád, Vas és Zala megyében a legkevesebb az ismertté vált állatkínzás.

Eset minden hétre akad. Agyonvert, megcsonkított, felakasztott kutya Kenderesen, Töltésfalván, Piricsén, Fényeslitkén, gereblyével halászó rapsicok a Tisza-tavon, vascsővel félholtra vert, majd a Hernádba hajtott és ott megfulladt ló, tőrkéssel megvakított macskakölykök. Utóbbi esetben az egyik tettes – egy pécsi elitgimnázium biológia szakos tanulója – a rendőrségen azt vallotta, hobbiból követte el tettét, míg a Somogy megyei Zselicszentpálon tetten ért gazda úgy indokolta, miért nem gondozza, eteti jószágait, hogy a földöntúli rontás szívja el az állatok életerejét. A fellépés „embervédelmi” szempontból sem indokolatlan. Egy amerikai felmérés szerint a családon belüli erőszakot elkövetők 88 százaléka korábban állatkínzóként került a hatóságok látókörébe.

Alátámasztották ezt a HVG-nek nyilatkozó hazai ügyészségi források is. A kriminálpszichológusok tapasztalatai szerint a fiatalkorú elkövetők visszatérő motívumként „megszemélyesítik” a megkínzott állatot, valamelyik haragosukat képzelve a helyébe. Az sem ritka, hogy az elkövetők családi veszekedés során, bosszúból irtják ki egymás kedvenceit.

Az állatkínzásról szóló paragrafust a jogalkotók a Btk. közrendvédelmi fejezetébe illesztették, ami azt sugallja, hogy nem magát az állatot védik, hanem – hasonlóan például a garázdasághoz – azt a felháborodást torolják meg, amit az efféle tettek a társadalomból kiváltanak. Maga az állat megölése például nem számít deliktumnak, legföljebb súlyosbító körülmény, ha az állat a bántalmazás következtében kimúlik. Vagyis az állat továbbra is „dolog”, ráadásul nem is feltétlenül értékes (ha másképpen lenne, a tényállás a vagyon elleni bűncselekmények közé került volna).

A Fehérkereszt Állatvédő Liga civil állatvédelmi ombudsmanja, Czerny Róbert jogász másképpen látja. Szerinte az alkotmánynak az elérhető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, illetve az egészséges környezethez való jogra vonatkozó passzusából levezethetően a közegészségügyi fejezetben volna a helye a paragrafusnak. Más jogászok úgy érvelnek, hogy amit az előterjesztő Bárándy Péter korábbi igazságügy-miniszter elrontott, azt most a fia, Bárándy Gergely (MSZP) országgyűlési képviselő igyekszik helyrehozni. Frakciótársával, Csiha Judittal közösen ő nyújtotta be a törvény tavaly december közepétől hatályos, konszenzussal elfogadott módosítását, amely három évre emelte az állatkínzás felső büntetési tételét, ami akkor szabható ki, ha a bántalmazás az állatnak különösen nagy szenvedést okoz.

Állatvédelmi fórumokat olvasva visszatérő panasz a hatóságok hanyagsága, az ügyészségi statisztika ellenben azt mutatja, hogy a bűnüldözők nem veszik félvállról a bejelentéseket. A HVG munkatársának néhány hetes – a XI. kerületi rendőrkapitányságra vonatkozó – tapasztalata szerint az ügyeletes tiszten valóban nem egyszerű túljutni a bejelentéssel, de a nyomozók már profin és együtt érzően végzik a munkájukat. A bűnüldözők viszont a bizonyítás nehézségeire panaszkodnak. Az állatkínzás szándékosan elkövethető bűncselekmény, ami nem minden esetben igazolható. Ráadásul az állatvédők sem maradéktalanul példamutatóak. Csaknem száz bejegyzett állatvédő szervezet, 52 menhely, 86 gyepmesteri telep működik, miközben az utóbbiak egy részének üzemeltetői a körülmények alapján akár gyanúsítottak is lehetnének, az előbbiek közül pedig sokan leginkább a személyi jövedelemadóból adható egyszázalékokra vadásznak.

RÁDI ANTÓNIA